Szóértés-igény

Európa valami édeni, posztmodern és örök békére vágyik. Uniós falain belül nagyjából meg is honosította e paradicsomi állapotokat. A békesség várát azonban, mintegy kapuőrként, tehát odakint, a zajló történelem dzsungelében, az Egyesült Államok védi. Innen a nézetkülönbség, mi több, ég-föld ellentét Európa és Amerika között. Ez volt alaptétele Robert Kagan több nyelvre lefordított előző könyvének (Figyelő 2003/19. szám). A neves politológus újabb esszéjében folytatja s árnyalja fejtegetéseit. A bökkenő, mondja Kagan, hogy az európai-amerikai vita igazából a legitimitás kérdése körül forog. Amerikának minden eszköze megvan hozzá, hogy Európa nélkül lépjen föl. Európa tevékeny egyetértésére azért van szüksége, hogy külpolitikáját legitimálja, mint a valóban közösen vallott ember- és szabadságközpontú alapelvekkel egybehangzót igazolja. E nélkül Amerika a világpolitikai legitimitást keresheti csupán, de meg nem találhatja. Bibó példaadó mestere, Ferrero nevezte a legitimitás tényezőit a polgárok alkotta közösség, a civitas láthatatlan géniuszainak. Olyan szellemi erőknek, melyek ily elnevezése is jelzi, hogy problémagubancuk nemcsak jogi, hanem antropológiai is.

A politikai gondolkodásnak és cselekvésnek ekként állnak középpontjában. Háború és béke jogáról elmélkedve a XVII-XVIII. század klasszikusai öntötték racionalizált formába a nemzetközi politika szabadelvű normáit. Kagan hozzájuk lapoz tehát vissza, hogy kifejthesse, mennyire fontos a szóértés Amerika és Európa között, s ennek hiányában mennyire súlyossá válhat az Egyesült Államok legitimitás-válsága.