Vahl Tamás, az SAP Hungary ügyvezető igazgatója négy éve komolyan esélyes volt az informatikai kormánybiztosi posztra. Végül másként alakult. Ugyan fontosnak tartotta a tervezett koordináló szerepet, de sok volt a bizonytalanság. Ma már úgy véli, nincs is szükség arra, hogy minisztérium irányítsa az ágazat ügyeit. Ez is egy ágazat a sok közül, s inkább integrálni kellene a gazdaságpolitika egészébe. Vahl azt sem rejti véka alá, hogy nem elégedett az IHM kétéves tevékenységével. „Vízfej jött létre: túl sok pénz megy el hosszú távú hatás nélkül” – vonja meg a nem túl hízelgő mérleget. A minisztérium szerinte elsősorban a „népszerűségi intézkedésekre” koncentrált a stratégiai szemlélet helyett, s továbbra is hiányoznak az államigazgatást átfogó informatikai rendszerek.
Kovács Kálmán miniszter. Szükség van-e a tárcájára?
ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS. Véleményével ugyan nincs egyedül, ám a Figyelő által megkérdezett vállalati vezetők többsége inkább az állami koordináló szerep fenntartása mellett érvelt. „Szükség van egy informatikával foglalkozó, erős jogosítványokkal rendelkező hatóságra, azonban nem vagyok olyan tájékozott a közigazgatás berkeiben, hogy megmondjam, van-e más hatékony forma, mint a külön minisztérium” – fogalmaz Vityi Péter, a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezetője. K. Szabó Imre, a Megatrend elnök-vezérigazgatója éppen igazgatási szempontok miatt érvel a tárca mellett. „Fontos a minisztérium az ágazat szempontjából, mivel így miniszter képviseli az informatika ügyét a kormányüléseken, s ez hatékonyabbá kellene, hogy tegye az érdekérvényesítést” – mutat rá. A tárca stratégiai fontosságát pedig egy amerikai példával szemlélteti: Reagan elnök 1981-ben bizottságot hozott létre a versenyképesség fokozására, amely megalapozta a kilencvenes évek amerikai IT-konjunktúráját és gazdasági fellendülését. Idehaza a versenyszférában a rendszerváltás után 20-50 százalékos hatékonyságnövekedés ment végbe, s K. Szabó szerint az állami szférában is 15-30 százalékot hozhatna az informatika megfelelő alkalmazása.
Vityi is úgy véli, az informatika terjedése alapozza meg a hatékonyságot és versenyképességet. „Így tudjuk csak elérni, hogy ne összeszerelő üzemeket telepítsenek Magyarországra, hanem értéknövelt szolgáltatásokat” – mutat rá a mélyebb összefüggésekre a Microsoft Magyarország vezetője. Szerinte az informatika olyan új kérdéseket vet fel – például az adatvédelem vagy a digitális jogok terén -, amelyek dinamikus, a technikai fejlődést követő szabályozást igényelnek. „A digitális szakadék csökkentése szintén kormányzati lépéseket igényel, így biztosítható csak az esélyegyenlőség” – fejti ki a Microsoft ügyvezetője.
Szentiványi Gábor, a Linux Ipari Szövetség (LIPSZ) elnöke azt tartja fontosnak, hogy – a jelenlegi helyzettel ellentétben – ne osszák meg az informatikai feladatokat több kormányhivatal között. Szerinte elvileg ugyan elképzelhető lenne az is, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz (MeH) kerüljön az összes feladat, bár például a pályáztatások, a szabályzás vagy a társadalmi kapcsolatok nem lennének beilleszthetők a kancellária tevékenységébe. Mint mondja, az IHM legfontosabb feladata a „rendcsinálás”. „Először a kormányzati informatikát kell rendbe tenni, ezután lehet a külső feladatokra, a szabályozásra vagy az oktatásra koncentrálni” – állít fel sorrendet a LIPSZ elnöke, az egészségüggyel vonva párhuzamot. Mint mondja, lehet vitatkozni az egészségügyi dolgozók fizetéséről vagy jogállásáról, de ennek nincs sok értelme addig, amíg a rendszer a régi struktúrában működik. Így szükség van egy központi szervre, amely koordinál és elősegíti az együttműködést: elsősorban közös szabványok kidolgozásával.
KÖZÖS NEVEZŐ. K. Szabó Imre is a közös nevező megtalálásában látja az IHM fő feladatát: azaz, hogy ajánlásokat és mintarendszereket nyújtson a közigazgatásnak, a „legnagyobb informatikai felhasználónak”. Emellett azt is fontosnak tartja, hogy a tárca megküzdjön a Pénzügyminisztériummal, így biztosítva a szoftveripar versenyképességét elősegítő szabályozást. Az önálló minisztériumot elengedhetetlennek tartja ezekhez a feladatokhoz. „A közlekedési tárca elveszítette önállóságát: nézzük meg, hogy milyen állapotban van az úthálózat” – érvel K. Szabó.
