Egy malomban örülnek

Nem, itt borospince lesz – válaszolta az informatikai társaságokat összefogó Minor Holding Rt. elnöke az új irodaház pincéjében a tervezőnek, aki a szünetmentes áramellátást biztosító berendezéseket kívánta ott elhelyezni. Az irodaház helyén, a Vörösvári úton ugyanis egykor malom működött, a műemlék jellegű ipari épületek egyikének boltíves pincéje pedig rögtön beindította a borbarát menedzser fantáziáját. Az ötlet bevált, a borospince azóta is sokszor ötvözi sikerrel az üzletet és a gasztronómiai élményeket. „Nagyon szeretik az ügyfeleink, itt sokkal kötetlenebben lehet elbeszélgetni velük” – állítja Takács Imre. Az alaposan felújított óbudai malom, a Minor Csoport mai székháza egyértelműen a cégcsoport és Takács üzleti és magánéleti filozófiáját testesíti meg. A mintegy 120 alkalmazott a hagyományokat őrző, ám a legmodernebb infrastruktúrával felszerelt épületekben dolgozik.

A társaság az alapítók rendszerváltás előtti, kezdeti szoftverfejlesztéseire építve, 1989-ben alakult; a megnyíló lehetőséget akkor Takács Imre édesapja használta ki egy alapvetően családi magánvállalkozás beindítására. Korábban még egyedi szoftverfejlesztésre koncentráltak, ami ma nem hangzik különlegesen, de a nyolcvanas évek közepén még feltétlenül annak számított. „Informatikai szempontból az teljesen más világ volt, a keresletet néhány szakember szolgálta ki” – mondja az elnök. Takács Imre a családi kötelékek ellenére, a Budapesti Műszaki Egyetem vegyipari és élelmiszer-ipari gépészmérnök diplomájával a zsebében külkereskedelemmel foglalkozó vállalatoknál helyezkedett el, és így közgazdasági diplomáját is ehhez az irányhoz igazította. A Metrimpexnél a számítástechnikai import osztályra került, később pedig az akkor alakuló Montana Rt.-hez csatlakozott. Közben azonban a Minor is fejlődésnek indult, az ügyfelek igényelték, hogy a szoftverek mellett ugyanattól a szállítótól kapják a hardvert is. Így kézenfekvő volt, hogy Takács Imre a kereskedelmi tapasztalataival átvegye a családi vállalkozás irányítását. A cégvezető fontosnak tartja a Minor és saját társadalmi szerepvállalását: „Felelősek vagyunk azokért a tehetséges, elesett emberekért, akiknek a fejlődéséért gazdasági eredményeink alapján sokat tehetünk” – mondja. Saját gyermekei kapcsán látta, mennyire segítségre szorulnak az egészségügyi intézmények, így főképpen ezeket támogatja.

MEGŐRZÖTT NÉV. A Minor név már a kezdeteknél sem a kicsinységre utalt. Bár a cég négy fővel indult, nevét a Minfotech nevű elődcég és az organizáció szóból gyúrták össze alapítói. „Később is sokan mondták, hogy ha már megnőttünk, változtassuk a nevünket Majorra, de nekünk sosem okozott problémát, hogy „kicsi” a nevünk, van még egy pár ilyen cég, mondjuk a szoftvervilágpiac legismertebbje is ezek közé tartozik” – jegyzi meg mosolyogva az elnök. Márpedig a kis Minor növekedni kezdett, az első években árbevételét sorra megduplázta. Az informatikában akkor még viszonylag alacsonynak számító összegek gyors ütemű emelése az iparág kilencvenes évekbeli látványos fejlődése közepette szinte törvényszerű volt

„Úgy gondoltuk, hogy a fejlődésünket akkor tudjuk megtartani, ha egészen speciális területek felé is nyitunk” – emlékszik vissza a menedzser. Így megjelentek például a banktechnika vagy a szünetmentes áramellátás szállítói között, az igazán szokatlan lépés azonban mégis az volt, amikor hardver és szoftver oldalon is teljesen saját gyártású ügyfélhívó rendszerekkel, illetve információs terminálokkal rukkoltak elő. A bankokban, különböző üzletekben a sorba állókat szólító intelligens rendszereket ráadásul külföldön is értékesíteni kezdték.

A Minorból saját meghatározása szerint előbb rendszerintegrátor, majd megoldásszállító lett. Az elnevezések követték az informatika alapvető változásait, 1997-ben azonban a cég vezetése már szerkezeti változtatások mellett is döntött. „Nagyot léptünk előre, részvénytársasággá alakultunk, és a rendszerház szót illesztettük a társaság nevéhez” – utal az elnevezések visszatérő motívumára Takács Imre. A főváros VII. kerületében lévő, üzlethelyiségből kialakított irodából induló, ám ekkor már a budai zöldövezet egyik villájában működő Minor ekkortól számítja igazi nagykorúságát.

Az addig töretlen fejlődést azonban megtorpanásra késztette a 2000 körül begyűrűző dotcom válság. „A bevételünk stagnált abban az évben, de összességében jól jöttünk ki a hullámvölgyből, mert a nyereségünk továbbra is emelkedett, csak lassabb ütemben” – idézi fel az elnök. A céget a részben szerencsés, részben tudatos előrelátás mentette meg a nagyobb visszaesésétől. Az ezredforduló előtti években ugyanis a hardver helyett egyre inkább az emberi munkát jobban igénylő egyedi szoftver- és termékfejlesztések, illetve szolgáltatások felé nyitottak. Ezekre pedig akkor is akadt vevő, amikor az informatikai céges büdzséket világszerte visszafogták. A dotcom lufi kipukkanásának más következménye is lett: a tulajdonosok átmenetileg letettek a kisebbségi rész eladásával elképzelt tőkebevonásról. Így saját erőből kellett megoldani a további fejlődést, és ez lassabb tempóra, megfontoltabb üzleti tervezésre késztette a menedzsmentet. „Még az is lehet, hogy így jobban jártunk, mert van ellenpélda, bizonyos cégek a beáramló pénzt nem tudták megfelelően felhasználni és bajba jutottak” – fogalmaz Takács Imre.

A FÖLD ALÓL IS… Az iparág nehéz éveit immár maga mögött tudó cég visszaállt a fejlődési pályára, a különböző területekre szakosodott munkatársait pedig 2002-ben önálló cégekbe szervezte. A csoportot egy 2003-tól részvénytársasági formában működő külön cég irányítja, amelybe az elnök mellett az elmúlt években felnövő szakembergárda került. Üzleti lehetőségeket ma és a közeljövőben többek között az elektronikus közigazgatás fejlesztésében, és az általuk „informatikai közműnek” nevezett szolgáltatás-típusokban látnak. A csoport 2003-ban mintegy 30 százalékkal, 6 milliárd forintra emelte összesített árbevételét, 2004-re pedig 8 milliárd körüli forgalmat vár. Az üzleti partnerek viszont pont azt értékelik, hogy a megnőtt Minor megtartotta az emberi kapcsolatok ápolásának fontosságát, ami inkább a kisebb cégek jellemzője. „Több mint tíz éve vagyunk partnerek, de még nem fordult elő, hogy az egyedi igényeinkre ne válaszoltak volna. Amikor különleges megoldásokat kértünk tőlük, a föld alól is előkerítették, nem is tudjuk, hogy ez benne volt-e a szerződéseinkben vagy sem” – mondja Ács Tamás, a Raiffeisen Bank vezérigazgató-helyettese.

Befektető bevonásáról továbbra sem mondott le a Minor, a tervbe vett terjeszkedéshez ugyanis pénzre lesz szüksége. A társaság az informatikán belül új területeken akar megjelenni, és az unióhoz még nem csatlakozott kelet-európai országok némelyikében cégfelvásárlásokat is fontolgat. Bár az elnök egyéni küzdősportban, a karatéban ért el komoly eredményeket, a csapatjáték is megy neki. „Tudatosan tervezem a minoros törzsgárda felkészítését, egyre több a közös felelősségvállalásra alapozott munka” – mondja. Szabad idejében azon gondolkodik, hogy gasztronómiai szenvedélyét kereskedelmi alapokra helyezi, esetleg saját éttermet nyit, vagy komolyabban belevág a borászkodásba.