Van-e még szellemi élet? A kérdést Jean-Claude Milner, a nyelvtudomány professzora tette föl. Pamfletszerű esszéjének konkluziója Franciaországra nézvést az, hogy szellemi élet immár nincsen. Korábban volt, és mintaadóan volt, egész Európa s Amerika számára példát ajánlva. Annak a korábbi pillanatnak Milner szerint az volt a kiváltó oka, hogy a régit – az Ancien Régime-et – újra váltó francia állam nem nélkülözhette az őt rebellis módon, de végül és önkéntelenül is mindvégig hasznosan, mert az Ancien Régimet-et detronizálva támogató szellemi erőt.
A francia szellemi élet léte hosszú időn át oly nyilvánvaló és meghatározó volt, mint a divaté vagy a francia konyháé. Csakhogy ezt a szerepét nem a természet adta, hanem a történelem. Az diktálta, hogy a felnőttek maradjanak gyermekdedek, s érjék be a puszta és elmeéles társalgással, a gyermekek meg legyenek oly jólneveltek, mint a felnőttek. Az értelmiségnek így kulturális, meg pedagógiai funkciója támadt iskolától az egyetemen át a sajtóig. Egyikben is, másikban is állami igény támogatta. A régi rendtől független szellemeket kívánt nevelni így a köztársaság, republikánus szellemben működtetve az egyébként antirepublikánus („falusias”) egyéni szellemek tömegét.
Jean-Claude Milner: Existe-t-il une vie intellectuelle en France? Verdier, Lagrasse.
