Előadás a dóm előtt. Garantált siker.
Nem vagyok tipikus látogató a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Akkor ugyanis nem először járnék a fesztiválon, hanem tizenhatodszor. Volna három gyerekem, jó néhány szobám, harminc évvel több a vállamon, húsz karáttal több a gyűrűmön. Ha átlagos látogató lennék, házastársammal egy hetet töltenék el Salzburgban, de csak a fesztivál kedvéért, s többcsillagos hotelben szállnék meg. Ittlétem alatt megnéznék négy előadást, s nem az utolsó sorokból: a jegyekre 580 eurót adnék ki, s emellett 1600 eurót költenék a szállásra, vásárlásra és egyéb mulatságokra. Ha átlagos látogató lennék, művelt német családban nőttem volna fel, ahol a nappaliban van zongora, és ha nem vagyok hajlandó Mozartot hallgatni, kergetnek is körülötte a szüleim, akik egyébként szintén törzsvendégek a fesztiválon. 
Holt város. Új bemutató.
Noha tizenhatodszor járnék itt, azért megnézném az ünnepi játékok emblematikus előadását, a Jedermannt a Dóm előtti térről. Az operákat mind betéve tudnám, így legfeljebb az új feldolgozásokkal tudnának meglepni. Meghallgatnám a Rózsalovag vagy a Cosě fan tutte új változatát, esetleg a héten bemutatott Holt várost, Korngold operáját. Ha nincs jobb dolgom, egyik este kiülnék a Residenzplatzra a kivetítő elé, ahol a korábbi évek előadásait lehet élvezni tökéletes minőségben a Siemens jóvoltából. (Mindezt csak időtöltésből tenném, hisz’ hírből sem ismerném az érzést, mikor az emberek nincs pénze koncertjegyre, s a Petőfi Csarnok mellett kempingezve fülel befelé.) Délelőtt beugranék egy Mozart matinéhangversenyre, vagy csak korzóznék, kávézgatnék shoppingolnék a Getreidegassén, Salzburg sétálóutcáján. Habár ízlésem alapvetően konzervatív, azért sznob is lennék, így tudni akarom, miről beszélnek. Így jegyet váltanék olyan provokatív előadásokra is, mint a Marlowe darabja nyomán kissé átírt II. Edward. A városkörnyéki Perner-Inselen levő hodályban becsülettel végigülném a homoszexuális, uralkodni (sem magán, sem országán) nem akaró király történetét. A szex- homo- és pedo-jelenetek meg az ürülék láttán kissé feszengenék, de csak a taps alatt surrannék ki. 
Cosi Fan tutte. Új változat.
Mindez azonban nem tántorítana el, és jövőre is visszatérnék Salzburgba. Az ünnepi játékok szervezői szeretnének engem, hisz’ ehhez még különösebb marketingre sem lenne szükségük. Nemcsak a 23,5 millió eurós költségvetésű fesztivál élne meg jól belőlem, de fesztiváljáró társaimmal együtt közvetve az osztrák gazdaságnak is (elsősorban Salzburg tartománynak) 168 millió eurós jótékony hatást okoznék, és 2300 munkahelyet tartanék fenn.
Szép is lenne…
