Doppingteszt

Hiába egyeznek meg a budapesti Országos Sportegészségügyi Intézet (közismert nevén a Sportkórház) tiltott szerek kimutatásakor kapott eredményei a legrangosabb külföldi laborokéval, az ott működő egyetlen hazai doppinglabor nem felel meg a WADA követelményeinek. A legközelebbi hitelesített doppingellenőrző intézet az ausztriai Seibersdorfban működik; a nemzetközi szereplésekhez, vagy a problémás esetek eldöntéséhez szükséges vizsgálatokat így a magyar mintákkal itt végzik el. És bár 2001-ben kormányzati szándék mutatkozott a WADA által is akkreditált hazai doppingcentrum létrehozására, annak sorsa ma sem dőlt el: a Sportkórház doppingellenőrző laboratóriumának a kívánt szintre fejlesztése ugyanis a számítások szerint 800 millió forintba kerülne, amit a kormány 2001-ben ugyan meg is szavazott, ám az intézmény még nem kapott meg.

Bakanek Görgy doppingszakértő, a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) orvos szaktanácsadója szerint nem egyértelmű a válasz a kérdésre, hogy szükség van-e Magyarországon teljes körű szolgáltatások elvégzésére képes doppinglaborra. Szerinte a kizárt sportolóink esete is bizonyítja, hogy a doppingellenőrzés sikere nem mindig a szerek kimutatásán áll vagy bukik, hanem sokszor a mintavételen. „Igaz, éppen ilyen perdöntő esetek tisztázásakor jön jól az akkreditált labor. Ez a hazai sport hitelének, elismertségének is sokat jelentene, bár nem vagyok biztos abban, nem éri-e meg inkább 170 kilométert utaztatni a mintákat” – fejtegeti Bakanek György. Általában ugyanis a WADA által is elismert laborok Magyarországnál jóval nagyobb sportpiacra méretezettek, 30 milliós népességnek megfelelő számú sportoló ellátására alkalmasak, és akkor térül meg fenntartásuk, ha évente legalább 3 ezer mintát elemeznek bennük. Magyarországon viszont a GYISM és Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) által koordinált vizsgálatok éves száma ennél jóval kevesebb, csak 800-900 körüli.

„Fejlesztésre ettől függetlenül szükség lesz, mert a húszéves eszközparkunkkal csak hosszabb idő után tudunk eredményt közölni, de csak rövidebb időre visszamenőleg vagyunk képesek pozitív eredményt kimutatni” – ismerteti a helyzetet Hollósi Ildikó, a doppingellenőrző laboratórium osztályvezetője. A külföldön már elérhető nagyobb felbontású műszerekkel akár a „kokszolás” abbahagyása után másfél évvel is lebukhat a doppingoló, a Sportkórház azonban csak néhány hónapos pontosságra képes. Újabban pedig már a vér oxigéngazdálkodását segítő, így az izmok erejét és kitartását növelő eritropoetin (EPO) nevű doppingszer (lásd külön írásunkat) kimutatására is illik alkalmasnak lennie egy nemzetközi elismerésre pályázó labornak. A hazai ezt sem tudja; pedig ez a szer a 2000-es sydneyi olimpia óta szerepel a tiltólistán. E szer kimutatása ráadásul még drágább is, mint a hagyományos teljesítményfokozóké: egy kombinált mérés legalább 400 euró, ami megháromszorozza az egy sportolóra jutó költségeket. Bakanek György szerint a labor felszerelésével még nem érnek véget a beruházás költségei: annak működtetéséhez 8-10 magasan képzett munkatárs szükséges, az ő munkabérükkel, a műszerek karbantartási és szervizelési költségeivel, a szükséges vegyszerek árával együtt évente több száz millió forintba is kerülhet.