Még a sokat tapasztalt magyar ékszerkereskedők is meglepődtek, amikor hallották, hogy egy vidéki kisváros főterén a török kamion lenyitott platójáról kilószámra árulták a bolti árnál jóval olcsóbb aranyat. Jóllehet, ez az eset nem tekinthető mindennaposnak, híven jelzi, hogy a nemzetközi ékszerkereskedelem fekete műfajában némi bátorsággal egészen egyszerű megoldásokkal is gyorsan meg lehet gazdagodni. Az ékszerben fantáziát látó, és a kockázatot vállaló, főtevékenységként gyakran más termékekkel kereskedő magyarok között is találni olyanokat, akik alkalmanként vállalkoznak egy rendkívül egyszerű, és ezért népszerű „akcióra”: Törökországban – mai árfolyamon számolva – átlagosan grammonként 2000 forintért aranyat vesznek, majd azt hazacsempészve, számla nélkül 5000-5500 forintért eladják. Mivel „sok arany kis helyen is elfér”, könnyen csempészhető, s hamar összehozható belőle az első – immár legális – ékszerbolt alapításához szükséges kezdeti néhány millió forint. Az „eredeti tőkefelhalmozás” a szakemberek szerint már egyre ritkább, a fekete megoldások helyét átvette a féllegális, szürke zóna.
Ékszerbolt Szkopjéban. Sok arany kis helyen is elfér.
SZÁMLA NÉLKÜL. Ma már kevesebben kockáztatnak meg egy-egy „török járatot”, ez azonban csak a nagyüzemi csempészés és nem a feketepiac visszaszorulását jelenti. Arra ugyanis akad bőven példa, hogy az aranyat az országba legálisan behozó nagykereskedő az előírásoknak megfelelően fémjelezteti a készletet, de utána az árut – legalább részben – számla nélkül adja tovább. Ezzel a módszerrel tavaly júliusig a 35 százalékos fogyasztási adót és az áfát lehetett kikerülni, és bár az előbbi megszüntetésétől hosszú távon a feketepiac háttérbe szorulására számítanak, a 25 százalékos forgalmi adó be nem fizetése még ma is csábító lehetőség. Annál is inkább, mivel a vevők egyáltalán nem ragaszkodnak a számlához. „Az ékszerpiac egyik sajátosságaként a nagy értékben vásárlók nem szeretik, ha bármilyen formában dokumentálják azt, hogy az ékszer a birtokukban van, így gyakran még a garancialevélre is inkább más nevet íratnak a kereskedővel” – mondja Reményik Kálmán, az Orex Rt. elnök-vezérigazgatója. Jókora ziccert kínál továbbá a feketézésre a zálogos értékesítés szabályozása. Ha ugyanis a nagykereskedő talál egy, „a buliban félig-meddig benne lévő” zálogházat, és oda adja be a készletet, akkor a szabályok szerint a származást nem kell igazolnia. Az aranyért ezután természetesen nem jelentkezik a beadó, így azt a zálogház – teljesen legálisan, de nyomott áron is jó haszonnal – értékesítheti. És bár a nagykereskedelmi árhoz képest nagyon olcsó arany, illetve a feketézés közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, előfordulhat, hogy ilyen megoldások is vannak a háttérben.
A számla nélküli forgalom nagyságát a szakemberek tetemesnek tartják. Becsléseik csak a kő nélküli, arany termékekre vonatkozóan lehetnek, hiszen a drágakövek szegmensében gyakorlatilag még számukra is követhetetlen az illegális kereskedés. Magyarországon évente körülbelül 4,5 és 5 tonna közötti mennyiségű aranyat fémjeleztetnek, így a legálisan forgalomba hozott ilyen ékszerek piacán évente mintegy 25 milliárd forintos forgalommal lehet számolni. Ennek megfelelően évente 5 milliárd forint körül kellene lennie a szektorból befolyó forgalmi adónak, de a szakemberek szerint ebből legalább 3 milliárd „hiányzik”. Ehhez jön még a fémjeleztetés nélküli feketekereskedelem, ami 10-12 milliárd forintra tehető, ennek adóvonzata teljes egészében kiesik.
A fémjelzésre beadott ékszerek mennyisége és a piacvezető Orex éves bevételi adatainak összevetéséből kiderül, hogy például 2001-ben a társaság 6,0-6,5 százalékos piaci részesedéssel rendelkezett. Ezzel szemben az összes, arany ékszerre vonatkozó fogyasztási adó 50 százalékát fizette meg. Abban az évben tehát a – fémjeleztetés miatt félig azért legális útra terelődött – teljes magyar értékesítés körülbelül 13 százaléka után fizettek adót, 87 százaléka után nem.
Divat olcsóbban
Elmúltak már azok az idők, amikor az olcsóbb ékszereket is azzal a szándékkal vették, hogy a családi vagyont, az örökséget gyarapítsa. A mai vásárlók divatcikknek tekintik a nemesfém tárgyakat, és a módi változásait követni akarják, évtizedek helyett legfeljebb néhány évben gondolkodnak. Az ékszeripar felismerte a változást és a technológiai fejlődésnek köszönhetően alkalmazkodni is tudott hozzá. „Olaszországban már néhány centiméteres nagyságú medálokat tudnak gyártani 0,8 gramm aranyból, és még gravírozni is képesek rá – említ példát Reményik Kálmán. Mivel az ékszerek ma is hozzák a szokásos méreteket, de kevesebb alapanyagból, a vevők ugyanannyi pénzből követhetik a divatot.
Az Orexen és a Victorián kívül a hazai ékszerkereskedelemben még néhány meghatározó „nagyhal” van, ezek a társaságok országos üzletláncokat tartanak fenn. Összesen kevesebb, mint 200 ékszerbolt tartozik hozzájuk, és a szektor „atomizáltságára” utal, hogy 1000 fölé tehető az egyboltos kiskereskedők száma. „Ez irreálisan sok, és az idén már érezhető, hogy néhányuk be fogja zárni az üzletet” – mondja Takács József. A fogyasztási adónak az uniós jogharmonizáció miatti kényszerű eltörlése után a legális utakat járó kereskedők is alább tudtak menni áraikkal. A fogyasztási adó eltörléséből adódó árcsökkenés ugyanis csak az idén kezdett érződni, mivel a kereskedők tavaly nyár óta mostanra adtak túl azokon a készleteken, amelyek adótartalma még magasabb volt. A piac tisztulását – mutat rá Reményik Kálmán – egy pofonegyszerű, ám eddig mégsem alkalmazott módszerrel is ösztönözni lehetne: „az adóellenőr tudhatja, hogy egy nagykereskedő mennyi aranyat fémjeleztetett, ennek a mennyiségnek az értéke pedig az üzleti mérlegben vagy a bevételek között, vagy a készletek változása között meg kell hogy jelenjen, ha hiányzik, akkor számla nélküli értékesítésről van szó.”
