Napjainkban a vitorlázás már nem csak a kiváltságosoké. Itt Magyarországon sem. Ha valaki kételkedne, a számok meggyőzhetik. Tízezerre tehető ugyanis azoknak a száma, akik itthon hódolnak e csodálatos sportnak, kikapcsolódásnak. Mintegy 2000 nagyhajó mozog a hazai vizeken, többségük természetesen a Balatonon, ahol egyébként immár elérhetők a tengereken hosszabb ideje divatos, alternatív nyaralást kínáló charterhajók is. Igaz, mindössze százra tehető a számuk, de hát a balatoni szezon csak hetekben mérhető.
A tengereken viszont az utóbbi időben iparággá nőtte ki magát a turizmuson belül komoly tételt jelentő charterezés, és az Adriától a dél-amerikai partokig gomba módra szaporodnak az ilyen jellegű vállalkozások. Az ajánlatok többsége, a rent-a-car szolgáltatókhoz hasonlóan, Magyarországról is elérhető. A piacot egyébként mintegy tíz charter társaság uralja, mindegyik hajók ezrei felett rendelkezik. Ezek képviseletei minden valamire való kikötőben fellelhetők. Az egyik legnagyobb vállalkozás a Master Yachting például 6 ezer hajót birtokol az európai vizeken. A kisebb hajók általában 4-6 személyesek, a nagyobbak 12-20 fő befogadására alkalmasak.
A chartervitorlások külön vonzereje, hogy nincs köztük régi, lepusztult példány. Az ötévesnél idősebb hajók biztosítási díja ugyanis olyan magas, hogy egyetlen társaságnak sem éri meg a flottában tartásuk.
E bérelt hajók esetében a legfontosabb kritérium a biztonság, a második a kényelem, és a sorban csak valahol a tizenötödik a gyorsaság. De ez a történet nem is a versenyzésről szól, hanem a nyugalomról, kikapcsolódásról. Valójában ez egy szálláslehetőség, fűszerezve a vízi kalandozás élményével, s mindezt az árak is alátámasztják. A bérleti díj ugyanis személyenként nem éri el egy háromcsillagos szállodai éjszaka költségét. Persze bizonyos tekintetben kicsit kényelmetlenebb is ez utóbbinál, de az óriási szabadság megfizethetetlen.
A jegyzett chartercégek szövetségben állnak a kikötőláncokkal, ami a pótlólagos költségek szempontjából korántsem közömbös. A bérlők ily módon mentesülnek az egyébként borsos kikötői illeték, a tusolási, WC-használati díjak alól.
Elég egyetlen, képesítéssel rendelkező személy a hajóra. A szükséges tudás – valamint a papír róla – viszonylag könnyen megszerezhető. Minimális nyelvtudással és hazai felkészültséggel, 80-100 eurós díj ellenében néhány nap alatt hozzájuthatunk az előírt dokumentumokhoz a kikötők mellett szép számmal fellelhető oktatóbázisokon. Amennyiben helyben akarjuk megszerezni a szükséges ismereteket is, úgy gyakorlatilag a kurzus ára megfelel egy fő számára az egyhetes charter bérlet költségének.
• Több mint kötelező
Ha valaki tengerre merészkedik, nem árt megfontolni a hozzáértők tanácsát, miszerint az alább felsorolt, talán feleslegesnek látszó holmikról gondoskodjon. Életet menthetnek!
MENTŐMELLÉNY. A legalapvetőbb személyes mentőfelszerelés a mentőmellény. A tengeren használatos mentőmellények némiképp eltérnek a belvíziektől. A szabvány szerinti mentőmellény legalább 100N felhajtóerőt képes produkálni, gallérral és felcsúszás ellen rögzítő hevederrel rendelkezik, legalább 20 négyzetcentiméter felületű fényvisszaverő-csíkkal és jelzősíppal felszerelt. A tengeri mentőmellényhez ezenkívül villanó fényt is megkövetelnek.
DAN BÓJA VAGY JELZŐBÓJA. Jellegzetes, messziről látható tartozékai a tengeri hajóknak a jelzőbóják. A farkorlát környékén felerősített másfél méteres rúd tetején levő kis piros zászlóról ismerjük fel. A rúd teleszkóposan 2,4 m-re kihúzható. Rövid kötéllel legyen összekötve az egyik mentőpatkóval. Arra szolgál, hogy a hajóról vízbeesett embert vagy tárgyat megjelöljünk vele. Tehát igen fontos, hogy a vízbeesést követően haladéktalanul dobjuk be a jelzőbóját, mert magas hullámok esetén szinte semmi esélyünk nincs arra, hogy e nélkül visszataláljunk az eset helyszínére.
VIHARHORGONY. Nélkülözhetetlen tartozéka a hajónak. Ha olyan erős viharba kerülünk, hogy a vitorlákat mind le kell engedni, csak a viharhorgony az, amely kormányozható állapotban tartja a hajónkat, csillapítva annak vergődését a hullámokon. A fakeretre ráfeszített erős PVC-ből készült kúpos zsák szűkebb vége is nyitott. Egy hullámhossznyi erős kötélen vontassuk magunk után.
BIZTONSÁGI ÖV ÉS HEVEDER. A korláttal nem rendelkező klaszszikus hajókon kötelező 2 darabot tartani. Az öv anyagának, varrásainak és vasalatainak erősségét szigorú szabványok írják elő. A rögzítő heveder nem túl hosszú (mintegy 1,5 méter), nem engedi, hogy a fedélzetről leeső ember tartósan a víz alá kerüljön. A jobb hevedereknek két ága is van, ezzel igen stabilan rögzíthetjük magunkat. A versenyzők általában gumírozott hevedert használnak.
MENTŐGYŰRŰ, MENTŐPATKÓ.
A Balatonon elégséges hajónként 1 darab, a tengeri hajókon általában kettőt látunk a farkorláthoz erősítve. Ez az előírás, ha 6 főnél nagyobb a befogadóképesség, ez pedig szinte minden esetben fennáll. A mentőkötél előírt hossza 25 méter, továbbá úszólámpát is kell kapcsolni a mentőeszközhöz. Az úszólámpa egy egyszerű szerkezet, amely szokásosan fejjel lefelé áll a tartójában. Vízbeéréskor visszaáll normál helyzetébe, az elemek súlyuknál fogva zárják az áramkört és a lámpa felgyullad.DOBÓKÖTÉL. Általában kis sárga zsák, amelyből egy hurkolt kötélvég áll ki. A hurkot a csuklónkra rögzítve magát a zsákot kell elhajítanunk, melyből a helyesen becsomagolt 20 méter hosszú úszókötél akadálytalanul fut ki. Nem csak életmentésben, de a kikötési manővereknél is jó hasznát vehetjük, így célszerű a hajó orrán és farán is 1-1 darabot az erre egy megfelelő acélkosárba elhelyezni. Használat után spirálban tekerjük fel a kötelet, ehhez egy rudat használhatunk segédeszközként.
BIZTONSÁGI FÜRDŐLÉTRA. Előfordulhat, hogy az akár véletlenül, akár szándékosan a vízbe esett személy nem kaphat a fedélzetről segítséget és saját erejéből nem tud a hajóra visszamászni. Erre szolgál a biztonsági létra, mely állandóan a relingkorlátra van erősítve, aljából egy, a vízig lenyúló kötél lóg ki. Ezt a kötelet megrántva a zsákból egy hágcsó kibomlik, mely lehetővé teszi a fedélzetre való visszajutást.
TŰZOLTÓKÉSZÜLÉK. A Balatonon az autósboltokban és benzinkutaknál kapható készülékek terjedtek el, de ezek a tengeri hajóknál nem szabványosak. A tengeren használatos készülékek hatóanyaga hélium és levegő keveréke. A palackon feltüntetett betűjelek az oltható tűz típusát jelölik. A hajózásban az ABC jelű palack szükséges, amely üzemanyag és propán-bután palack okozta tűz oltására is alkalmas.
MENTŐSZIGET VAGY MENTŐTUTAJ. A legköltségesebb és legvitatottabb életmentő felszerelés. Vízbedobáskor automatikusan kinyílik és felfújódik, lehetőséget adva az elsüllyedt hajó legénységének az átszállásra. Valószínűleg soha nem lesz rá szükség. Ha mégis, akkor viszont ez jelenti az egyetlen esélyt. A komoly mentősziget duplafalú, kétsoros elrendezésű hurkákból készül, lehetőleg dupla fenékkel, sátorfelépítménnyel és merevfalú dobozba csomagolva. A belső felszereltség – típustól függően – lehetőséget ad a személyzetnek néhány napi túlélésre, de az irodalomból ismerünk olyan eseteket is, amikor négy hónapot is töltött mentőszigeten egy család.
RADAR REFLEKTOR. A hajón kevés olyan fémfelület található, amelyet a kereskedelmi nagyhajók radarsugarai észlelhetnek. Ezért igen fontos, hogy húzzunk fel jó magasra, legalább az alsó szálingig egy radarreflektort, amely segít abban, hogy kellő időben megjelenjen hajónk a radar képernyőjén. A korábban használatos csörgő-zörgő alumíniumlemezekből összeállított reflektor helyett ma már a zárt csőbe szerelt kompaktabb megoldást használják.
JELZŐRAKÉTÁK. A hazai előírások négyféle rakétából kívánnak meg 4-4 darabot: ejtőernyős rakéta, vörös rakéta, kézifáklya és füstbója. Ez az itthoni tapasztalatok szerint elég körülményesen teljesíthető, mivel a piacon csak elvétve fellelhetők.
EPIRB BÓJA. Olyan úszóképes helyzetjelző készülék, mely 406 megahertz frekvenciájú rádiójelek segítségével továbbítja a pozíció-koordinátákat a COSPAS-SARSAT műholdrendszerre, onnan pedig a parti segélyközpontba.
