Növényvédők

Néhány éve egy civil ruhás rendőr állított be a Chemark Kft. peremartoni telephelyére. Megmutatta az igazolványát, majd közölte, hogy a BRFK kábítószer csoportjától jött. Elmondta: gyanújuk szerint a cég által kezelt egyik növényvédő szer pszichotróp jellegű, és kábítószernek minősül. Furcsállták ugyan a Chemarknál a dolgot, de a nyomozó ragaszkodott, hogy mintát vigyen, amiről végül papírt is írtak. Már eltelt egy év, amikor fax érkezett a peremartoni cég egyik külföldi partnerétől. A masina egy magánnyomozói nyilatkozat másolatát dobta ki, ebben az szerepelt, hogy Chemark pénzért bocsátott rendelkezésükre mintát az egyik növényvédő szer alapanyagából. A magyar partnereket kiverte a víz, ugyanis ha ez igaz lett volna, az nem csak a megrendelő elvesztését, hanem kártérítést is vont volna maga után, mert az általuk kezelt anyagokból tilos értékesíteniük. Így aztán a magyar vegyipari cég – a hatóanyag tulajdonosa, és egy másik vállalat közötti – szabadalmi per kellős közepén találta magát.

Varga Imre és Orbán György

SÖRFÔZDE HELYETT. Miközben a Chemark vezetői már a kollégák között kezdték keresgélni a „bűnöst”, a cég irodavezetőjének „beugrott”, hogy a magánnyomozói nyilatkozaton lévő név megegyezik, annak a nevével, aki egy évvel korábban a rendőrség nevében mintát vitt ebből a hatóanyagból. Ennek segítségével tisztázni tudta a Chemark magát az ügyben, a jogtalan bizonyítékszerzési kísérlet miatt pedig a bíróság a régi tulajdonosnál hagyta a szer használati jogát. Mint kiderült, a munkatársuk azért emlékezett az álnyomozó nevére, mert a kedvenc macskáját is ugyanúgy hívták.

A macskán elcsúszó ipari kém megjelenéséig azonban meglehetősen hosszú utat kellett megtennie a vegyipari vállalkozásnak. A kft.-t eredetileg még Orbán György alapította azzal a céllal, hogy egy kisebb sörfőzdét működtessen. A cég akkori tulajdonosai hamar belátták, hogy valami más után kellene nézniük, úgy sejtették, hogy a növényvédőszer-kiszerelésben talán több üzlet lehet, mint a folyékony kenyérben. Ekkoriban keresték meg a balatonfűzfői Nitrokémiánál növényvédőszer-fejlesztéssel foglalkozó Varga Imrét azzal az ajánlattal, hogy a szabadsága alatt segítse ki őket egy kis maszekolással. Az éppen számítógép vásárlására gyűjtögető vegyipari szakember boldogan elvállalta a jól fizető munkát, aminek sikerén felbuzdulva ott is ragadt a Chemarknál. Eleinte lényegében ügynökségként működött a cég; megszervezték a növényvédő szerek kiszerelését, tárolását, szállítását. Csakhogy a megbízott háttérüzemek elkezdték megkerülni őket, próbálván elcsipegetni előlük a munkákat. Nem volt más választásuk, mint saját üzem létesítése. Németországból sikerült is vásárolniuk két használt növényvédőszer-feldolgozó gépet.

Hiába volt azonban gépük, kezdetben még meglehetősen döcögve működött a vállalkozás. Ráadásul megvásároltak egy felszámolás alatt lévő peremartoni céget, amin 30 millió forintot bukott az amúgy is tőkeszegény társulat. A Chemarknak ekkoriban 7-8 tulajdonosa volt, akik egyre inkább morgolódtak, elégedetlenek voltak a cég teljesítményével, nem láttak arra esélyt, hogy valaha is osztalékot vihessenek haza a befektetésükből. Felmérendő a lehetőségeiket, 1996-ban banki átvilágítást kértek a tulajdonosok, aminek a konklúziója röviden ennyi volt: „ebből a cégből menteni kell a pénzt”. A külső tulajdonosok tehát nem hittek tovább a cégben; velük ellentétben a Chemark akkori résztulajdonos-vezetői – Orbán, Varga, illetve a Nitrokémiától időközben átcsábított Németh Sándorné – úgy gondolták, hogy másfél év alatt talán rendbe tudják rakni a kft.-t. „Adjunk egy esélyt magunknak” – mondták a „hármak”, és hitelt vettek fel, jelzálogot jegyeztettek be a családi házukra, baráti kölcsönöket kértek, és kivásárolták a többi tulajdonost. A kezükbe került társaság eleinte egy fillér hitelhez sem tudott hozzájutni. „Ilyen cégnek pénzt nem adunk” – mondták egybehangzóan a megkeresett bankoknál. A gödörből végül is az egyik nagy nemzetközi növényvédőszer-ipari cég éppen időben érkezett 100 milliós megrendelése húzta ki őket, ettől kezdve pedig már ment a szekér. „Utólag visszatekintve jól döntöttünk, hiszen a mai értékének egy százalékáért jutottunk a céghez” – értékeli nyolc év távlatából a döntésüket Varga Imre.

A MOLDÁVIAI KAPCSOLAT. „Cégünk magyarországi megjelenése óta partnerünk a Chemark, és most már a környező országokban is együttműködünk” – mondja Wirth László, a japán tulajdonú Summit-Agro Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója. Az említett együttműködés keretében romániai képviselete megnyitásakor a Summit-Agro felkérte a Chemarkot, hogy ott is létesítsen egy, a peremartonihoz hasonló kiszolgáló üzemet. A külföldi terjeszkedésnek itt nincs vége, két évvel ezelőtt ugyanis megjelent a peremartoni cégnél két moldáviai üzletember, és közölték, hogy 10 ezer dollárért használt gépsorokat szeretnének vásárolni, hogy hazájukban ők is alapítsanak egy ilyen üzemet. A Chemark vezetői a „pénzes” érdeklődők udvarias elküldése helyett végül is azt találták ki, hogy odaadják nekik ingyen a gépeket. A feltételük az volt, hogy többségi tulajdonos legyen a Chemark a kinti cégben. A közös boltba a magyarok adták a gépeken kívül a know-how-t, a helyiek pedig egy épületet. „Arra is alkalmasak ezek a külföldi üzemek, hogy ha kapacitáshiány lépne fel Peremartonban, akkor át lehet vinni a leányvállalatokhoz bizonyos termékek gyártását” – ad magyarázatot a lelkes keleti terjeszkedésre Orbán György. „Reménytelen lett volna egy ilyen céget kapcsolatok nélkül felépíteni” – említi Varga Imre annak kapcsán, hogy az első komolyabb ügyfelük még a Nitrokémiánál megismert, előbb említett japán multi volt.

A kapcsolatok megléte azonban még csak az első lépés egy megrendelés megszerzéséhez. A nemzetközi vegyipari cégek munkatársai első körben felkeresik a céget, megvizsgálják, hogy alkalmas-e egyáltalán az adott munkára. Amennyiben mindent megfelelőnek találnak, akkor pályázhat a Chemark – olykor tíz másik nemzetközi céggel versenyezve – egy-egy munkára. A tulajdonosok szerint nincs igazán konkurensük a magyar piacon, a nemzetközi növényvédő szeres bérmunkák 80–90 százaléka ugyanis hozzájuk érkezik, aminek kapcsán 50–60 millió euró értékű termék áramlik át évente a vállalaton.