a múlt héten felszította a kamatcsökkentési várakozásokat. Uborkaszezonban, ha nem történik semmi, a piaci szereplők kreálnak maguknak eseményt. Pedig a jegybank Monetáris Tanácsa a napnál is világosabban tette közhírré egy hónapja: csak minden második ülésén foglalkozik a kamatokkal. Az Európai Központi Bank döntéshozó szervének működését pontosan másoló szisztémában ugyan ott szerepel az a kitétel, hogy rendkívüli helyzetben a tanács bármikor módosíthatja monetáris politikáját, de a forint két hét alatt mutatott 4 forintos izmosodásával előállt helyzet semmiképpen sem minősíthető ilyennek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tartotta magát ahhoz, amit ígért: néhány nappal a kiemelten fontos államháztartásihiány-adat, illetve inflációs ráta közzététele előtt annak lett volna rossz üzenete, ha másképpen cselekszik.
Nem vitás persze, hogy a 11,5 százalékos alapkamat igen magas, drágítja a hitelfelvételt, visszaveti a beruházásokat. Azt sem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy a hosszú távú állampapírhozamok – amelyekre nem a jegybank kamatdöntései, hanem az árfolyam- és országkockázat, valamint az inflációs várakozások hatnak leginkább – az idén nem csökkentek. A hosszú távon állampapírt vásárló befektetők kivárnak, s csak a magas kamat által vonzott rövid távú piaci szereplők finanszírozzák az országot. Ebben a helyzetben szerencsétlen dolog a jegybank – sokszor politikai indíttatású – támadása azzal a jelszóval, hogy a magasan tartott kamattal csak a kormány ellen végez aknamunkát.
Valójában a tyúk és a tojás problematikájával állunk szemben. Előbb a fiskális szigor első eredményeinek láthatóvá kell válniuk ahhoz, hogy az MNB a május eleji nyitányt követően folytathassa a kamatcsökkentést.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
