 |
| A fővárosi Széchenyi Fürdő. Az azonos nevű vállalkozás-fejlesztési programban 30 milliárd forintot fordítottak a fürdők korszerűsítésére. |
Mindenki örült a megfiatalodott miskolctapolcai barlangfürdő új járatainak, a korszerű világításnak, csak a szerelmesek nem. A félhomályos barlangzugokban ugyanis – akárcsak szüleik, nagyszüleik – „édes kettesben” lehettek a felújításig. Irigylik viszont a megszépült barlangfürdő forgalmát, nyereségét a konkurensek. Az idén ugyanis, főleg az időszakos strandfürdőket üzemeltetőknek, rosszul indult a szezon. A nem egészen 450 hazai fürdőben egy évben átlagosan 25 millió látogató fordul meg, csaknem 30 milliárd forint árbevételt hozva e vállalkozásoknak, de a rossz idő miatt a szám 15-20 százalékkal is csökkenhet.
 |
| A miskolctapolcai barlangfürdő a fejlesztések közben is nyereségesen működik. |
Persze aki a betegségétől próbál szabadulni a csodatévő habokban, azt az eső sem tartja vissza. Országszerte 43 minősített gyógyfürdő található – amelyekben általában időszakos strand és nem-gyógyvizes medence is működik -, de gyógyító szolgáltatásokat nemcsak ezeknél kínálnak. Így csupán becslésnek tekinthető az az adat, miszerint a néhány millió gyógyulni vágyó vendégből évente 5-6 milliárd forint bevétele származik az üzemeltetőknek.
|
HELYI DÖNTÉSEK. A hazai fürdők oroszlánrésze ugyanis önkormányzati tulajdonban van. A testület (szociál)politikai döntésén múlik, hogy alacsony vagy magas jegyárakat határoz-e meg, de még a borsos belépődíjak sem mindig fedezik az üzemeltetés költségeit. Az elmaradott régiók kisvárosi, falusi fürdőinél nem is kérnek piaci árat, olykor annak csak felét, mert a gyógyulni vágyó idősek képtelenek lennének azt megfizetni.
Öröklött a gyógyfürdők szegénysége. A hetvenes években központi döntéssel szervezetileg leválasztották a rájuk épülő, de sokkal nagyobb nyereséget hozó büféket, éttermeket és vendégfogadókat, amelyeket később privatizáltak, de a fürdők zöme az önkormányzatok nyakán maradt.
Mindez máig abszurd helyzeteket teremt. A külföldi lánc tulajdonában lévő Gellért Szálló alagsorában, földszintjén és első emeletén működő fürdő például ma is a fővárosé. A vendéglátósok, ritka kivétellel, mindmáig nem akarnak hozzájárulni a fürdőfenntartás, fejlesztés horribilis kiadásaihoz, pedig Nyugat-Európában, például a híres német fürdőhelyen, Baden-Badenben, bevált ez a költségmegosztás.
Ákoshegyi György, az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (Ogyfi) főigazgatója, a Magyar Fürdőszövetség főtitkára attól tart, hogy ha a fürdők köré települt vendéglátós vállalkozók felfogása nem változik, a Széchenyi Programmal megvalósult milliárdos befektetések sem tudnak megtérülni. Még a legnagyobb hazai fürdőipari társaság, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. fejlesztései sem.
A társaság kezelésében lévő 15 fürdő közül (amelyekbe a Gellért is tartozik) az elmúlt öt évben mindössze négyet nem korszerűsítettek. A legutóbb a Széchenyi újult meg 3 milliárd forint ráfordítással, amelyet túlnyomórészt a tulajdonos, a Fővárosi Önkormányzat fizetett. Horváth Gábor vezérigazgató, egyben a Magyar Fürdőszövetség elnöke ennek ellenére arról számolt be, hogy az évente mintegy négymillió vendéget fogadó társaság (amely működéséhez még évi 170 millió forint tulajdonosi hozzájárulást is kap), a korábbi nyereséges esztendők után 2003-at, 4,5 milliárd forint árbevétel mellett, veszteséggel zárta.
Sokba kerül az energia, a világítás, a vízkezelés, az egészségügyi feltételek teljesítése, de a környezetvédelmi előírások betartása is. A talaj gyógyvízkincse véges. Nem csak a fürdőkben évente felhasznált 40-50 millió köbméter víz után kell fizetni a hatóság felé, de ahol a vízkészlet-gazdálkodás egyensúlya felborul – mint Hévízen vagy a fővárosban – korlátozásokat is bevezetnek.
Mégsem törvényszerű, hogy egy gyógyfürdő veszteséges legyen. A Miskolci Vízmű Rt. kezelésében lévő miskolctapolcai barlangfürdő a fejlesztések közben is nyereségesen működik. Vojtilla László, a fürdőt fenntartó társaság vezérigazgatója büszke arra, hogy már a harmadik fejlesztési ütemen jutott túl a barlangfürdő, és hamarosan kezdődik a negyedik ütem, amellyel az eddigi fejlesztések meghaladják a 2 milliárd forintot, de lesz ötödik, hatodik ütem is.
PROFI PROFIT.
Vállalkozási formában még nyereségesebb a fürdőüzemeltetés. A Kehidakustányban épült és folyamatos fejlesztés alatt álló gyógy- és élményfürdő, étterem- és szállodakomplexum olyan sikeresen működik, hogy a szálláshelyeket bővíteni kell.Az idei fejlesztéssel 100 férőhelyes bio-falut létesítenek. Horváth Tihamér, a Kehida-Termál Gyógyfürdő Üzemeltető és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója éppen a többféle, egymásra épülő profillal (fürdő, vendéglő, gyógyszálló) magyarázza az üzleti sikert.
|
A kistelepüléseken, a kevésbé fejlett régiókban ismét lelassulhatnak, megállhatnak a vendégcsalogató fejlesztések. Ákoshegyi György fájlalja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervből (NFT) valahogy kimaradtak a gyógyfürdők. Igaz, más pályázatok vannak ezen a területen. Lehetőséget kínálna több uniós fejlesztési forrás is, de nemzeti program, önerő, vagy önerővel felérő támogatás nélkül a kis fürdők kénytelenek lemondani a korszerűsítésről. A fürdős szakma így egyedül Pál Bélában, a gazdasági tárca politikai államtitkárában bízik, aki felkarolta az Országos Idegenforgalmi Bizottság javaslatát, hogy az egészségturizmus is szerepeljen az NFT Regionális Operatív Programjában. Az államtitkár, még az elmúlt ősszel, levélben kérte a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjét a közbenjárásra, de azóta nem sok minden történt.
Az uniós tagság sem nyitotta meg a remélt távlatokat. Hévíz, Harkány vagy a miskolctapolcai barlangfürdő látogatói között ugyan sok a külföldi, de a legtöbb „ismeretlen” kis fürdő hiába számít arra, hogy uniós tagként az eddiginél sokkal több távoli vendéget fogadhat. Ákoshegyi György néhány éven belül egyáltalán nem vár áttörést, mert az uniós tagok társadalombiztosítói intézményesen nem térítik meg a más tagországok gyógyfürdőiben igénybe vett kezeléseket, s az unióban hiányoznak a kölcsönös gyógyfürdői térítésekkel kapcsolatos szabályok is.
• Megcsillagozva
Zsákbamacskát vesz a vendég, amikor először lép be valamelyik hazai gyógyfürdőbe, és csak a bőrén tapasztalhatja fürdő és fürdő között a fényévnyi különbséget. A bizalmat erősítő előzetes tájékozódást szolgálja tehát az az önkéntes minősítési rendszer, amelyet a szállodásoktól ellesett „csillagozással” igyekszik segíteni a Magyar Fürdőszövetség. Az önkéntes „auditálást” egy év alatt csupán négy létesítmény – a fővárosban a Gellért és a Széchenyi, továbbá a miskolctapolcai barlangfürdő és a büki gyógyfürdő – vállalta. Mind meg is szerezték a maximális négy csillagot.
 |
Árérzékeny ügyfeleknek érdemes előre tájékozódni, ha nyavalyáikat valamelyik hazai (gyógy)fürdőben akarják kúrálni, mert nagyok a különbségek. Alkalmanként, naponként 650-1500 forint lehet a belépő; általában néhány kilométeres körzeten belül drágább és olcsóbb fürdő is található, ám az árkülönbség többnyire minőségi differenciát takar. A gyógyuláshoz, az ízületi fájdalmak enyhítésére a masszázstól az iszappakolásig, súlyfürdőig több mint százféle gyógyító szolgáltatást is kínálnak, de nem mindenhol. Csökkenti a kezelések utáni fizetnivalót, ha valakit az orvos rendel gyógyfürdőbe. A jogszabályok szerint évente 2-14 kezelésből álló kúrát térít az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A maga által megállapított költség 85 százalékát téríti a társadalombiztosítás, így a páciensnek mindössze 15 százalék marad. A térítéshez megállapított költség azonban a fürdőüzemeltetők szerint „köszönőviszonyban” sincs a tényleges ráfordítással. A gyógy-masszírozás jegyzéki ára például 1500-2000 forint, de a tb csak 460 forintot fizet.
