A kormány júliusban és augusztusban is ülésezik. A jelek szerint a koalíciós pártok nehéz emberei is úgy érzik: most nem pihenhetnek. A miniszterelnök ugyan nemrégiben dühödten figyelmeztette párttársait, hogy az egész éves munka után „megérdemli” a nyaralást, tehát – akár esik, akár fúj – ő az idén Mallorcára utazik, ám az idén számára sem lesz olyan édes a koktél, mint a választási ígéretek teljesítése után Kubában vagy Thaiföldön. A kormányrúd közelében pihenni most nem csupán bűn lenne, hanem súlyos politikai hiba is.
Az igazi nyugodt nyaralásról csak álmodozó szocialisták és szabad demokraták ugyanis kényszerhelyzetben vannak. A nyári hónapok leteltével alig másfél évük marad, hogy a 2006-os parlamenti választásokra felkészüljenek. Alig másfél év tehát arra, hogy bebizonyítsák saját táboruk és a középen ingadozó százezrek előtt: nem csupán a költséges választási ígéreteik teljesítésére, és az azokat logikusan követő gazdasági gondok menedzselésére van erejük, hanem olyan víziójuk is kialakult, amely az ország hosszabb távú helytállását segíti az uniós és a globális versenyben is.
A szocialisták európai parlamenti választási fiaskója kellett ahhoz, hogy a két koalíciós párt ráébredjen: egyelőre nem csupán az ilyen, az egészségügytől kezdve egészen az adórendszerig terjedő reformkoncepciók felvázolásával adósak, hanem alapvető kérdések tisztázására is sort kell keríteni. Szocialisták és szabad demokraták ugyanis – a közös kormányzás és program ellenére – a hosszabb távú reformokat igénylő területeken gyökeresen mást gondolnak követendő célnak. Mint a legutóbbi hétvége pártrendezvényei is bebizonyították, az MSZP baloldala még gondoskodóbb államot, az uniós voksoláson hízelgő eredményeket produkáló SZDSZ „elvhű” szárnya pedig még liberálisabb reformokat szeretne.
Maradt egy nyaruk az utolsó kör előtt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
