A lapkák szilícium-karbidból készülnek. Ez az anyag rendkívül tartós, és a legtöbb vegyszer számára közömbös, így ideális felületet ad bizonyos reakciók, égések, robbanások vizsgálatára. Az ellenálló szubsztrát nem sérül a vizsgálatok közben, mi több, az ezer fokot is meghaladó hőmérsékleten sem károsodik, ami viszont a tanulmányozott reakciók utáni maradványok nyom nélküli eltávolítását, vagyis a lapka tisztítását, takarítását teszi lehetővé.
A kutatók szobahőmérsékletről a másodperc egyezred része alatt lézersugárral forrósíthatják fel a csipet. Ezen egyébként különböző mikroszkopikus csatornákat, reakciótereket hoztak létre; a lézernyalábot ezek közül a központban elhelyezkedő kamrára irányítják, amelyen úgy alakítható ki a pokoli meleg, hogy a környező járatokban nem érzékelhető a hőhatás.
A kutatók szerint a lapkák oxigént érzékelő szenzorként működhetnek, akképpen, hogy a központi üregben a gázzal könnyen reagáló anyagot helyeznek el. A két anyag kölcsönhatása például a gépkocsik kipufogógázának osztályozását segítő méréseket tesz lehetővé. De akár a biológiai aktivitás monitorozására is alkalmas lehet, például az űrkutatásban, ahol idegen világokban a fotoszintetizációs aktivitást határozhatják meg vele.
