Bécsben télen-nyáron történik valami, és mivel a császárváros szívesen nevezi magát a zene fővárosának, ez a „valami” a legtöbbször közvetlenül kapcsolódik a muzsikához. A nyár ráadásul a gyönyörű terek és parkok évszaka. Az elkövetkező periódus legnagyobb rendezvénye éppen ezért a július elejétől szeptemberig tartó filmfesztivál lesz a csipkés-tornyos Városháza előtti téren, ahol csakis zenei események filmváltozatát vetítik.
A múzeumi negyed. Operára rímelve.
A fesztivál az 1991-es kezdetek óta sokat változott – igaz, akkortájt a legoptimistábbak sem remélték, hogy ilyen hosszú életű lesz, és ekkora sikert arat mind a bécsiek, mind az idelátogató külföldiek körében. Eleinte még kifejezetten a Herbert von Karajan által vezényelt operaelőadások, koncertek filmfelvételeinek vetítése volt a cél. Az eredeti – Karajan özvegye és a mester hátrahagyott birodalmát gondozó alapítvány által támogatott – koncepció tíz évig tartott ki. Tavalyelőtt azonban változott a súlypont. A közönség szelíd nyomására fokozatosan bekerült az operett és más, könnyebbnek nevezett műfaj is a repertoárba. Ma már Lehár Ferenc- vagy Kálmán Imre-egyveleg, musical, sőt dzsesszkoncert is szerepel a műsorban, sőt, kapott már ez a nagyon vegyes közönség ausztriai ősbemutatót is: a Diótörő Maurice Béjart-féle feldolgozását itt vetítették először.
A városháza. Vetítések háttere.
A siker titka a varázslatos környezet, de nem csak az. Szintén sokakat vonz a zenehallgatás és filmnézés megszokottól eltérő módja. Az 5-6 ezer főt befogadó nézőtér mögött – a Ringtől kezdődő jókora téren – ilyenkor egy kisebbfajta étteremváros nő ki a földből, csinos alpesi házaknak álcázott konyhasorral, dús virágdíszítéssel elkerített asztalokkal, padokkal. A nemzetközi konyha legkülönbözőbb változatait képviselő, minőségi vendéglátók nyerik el pályázat útján a hőn áhított jogot, hogy a fesztiválon megjelenhessenek. Ma már szerencsére kevesebb engedélyt adnak ki, mint 13 éve, ennek hála, könnyebb a közlekedés. Igaz, időközben az árak alaposan felmentek. Ez azonban láthatólag keveseket riaszt el. Évről évre egyre többen élnek a lehetőséggel, hogy lezser öltözékben, a szabad ég alatt, ölükben étellel-itallal, kötetlenül élvezzék a zenét. Ha valaki ennél tudatosabban szeretné megtervezni a programját, azt is megteheti, hiszen a részletes műsor megtekinthető az interneten (www.wienevent.at/stadtwienevents/filmfestival).
A bécsi nyár másik szenzációja az ugyancsak hagyományosnak mondható KlangBogen fesztivál (www.klangbogen.at), amely az idén július 19-én a Goya című opera ausztriai ősbemutatójával indul, ráadásul Placido Domingo főszereplésével. A mű különlegessége, hogy azt Gian Carlo Menotti 1986-ban kifejezetten a világhírű tenor számára írta. A muzsika a XIX. századi belcantón alapul, a szintén Menottitól származó librettó a hatalmasságok szolgálata és a művészi szabadság között vergődő Goya életét dolgozza fel. A bemutató után még négy előadás kerül július végéig a gyönyörű Theater an der Wien színpadára. Hab a tortán, hogy ugyanebben az időszakban a Múzeumi Negyedben található Leopold múzeumban kiállítás tekinthető meg Goya grafikai munkáiból. A Klangbogen persze ezen túl is kínál csemegéket: Smetana-operát, valamint a Faust témaköréből összeállított szimfonikus koncertet; Valerij Gergijev vezényletével fellép a Bécsi Filharmonikusok, és lesz Buchbinder-zongorahangverseny is.
Theater an der Wien. Ősbemutatóhoz méltó helyszín.
Zenéhez persze tánc is dukál. Július 8-ától egy hónapon át a nemzetközi mozgáskultúra legjobbjait hozza Bécsbe az ImPulsTanz (www.impulstanz.com), mindennél ékesebben cáfolva azt a nézetet, hogy ez a város végletesen konzervatív. Az idei 44 produkció – 14 ország 36 társulata – a kortárs táncművészet aktuális seregszemléje, izgalmas koreográfiákkal és a ma legidőszerűbb témakörökből merített történetekkel. Akit pedig az elmélet is érdekel, tobzódhat a szemináriumokban: a párhuzamos workshop-fesztiválon előadások, viták boncolgatják a mozgáskultúra kérdéseit, a fejlődés irányát, de nem maradnak el az elmúlt években oly népszerűvé vált tanfolyamok sem, kezdőknek, avagy haladóknak, esetleg a világot jelentő deszkákra vágyakozóknak.
