az elmúlt napokban. Nemcsak a bankokban, az ügyfelek körében, hanem a médiában is, de ellenkező előjellel. Miközben nemcsak a törlesztő részletek különbségéből ítélő polgár, hanem a kockázatokat megfelelően mérlegelő hazánkfia is arra a következtetésre jut, hogy devizában eladósodni sokkal előnyösebb, mint forintban, egyre erőteljesebben hallatszik tévéből, rádióból, hogy ezen csak bukni lehet.
Értelmetlen és felesleges a riogatás addig, amíg nem a valódi okok hangzanak el, amíg az igazi üzenetet nem sikerül eljuttatni a leginkább érintettekhez. Tény, hogy a devizahitelek felvevői árfolyam- és kamatkockázatot vállalnak, de azt sem szabad elhallgatni, hogy amennyiben a jelenlegi várakozások igazolódnak a magyar gazdaság jövőbeni teljesítményét illetően, és ha nem történik extrém elmozdulás a hagyományosan stabil svájci frank piacán, akkor szinte mindenkinek egyértelműen jobban megéri ma devizahitelt felvenni, mint forint alapút. A különbség sok esetben – például az államilag nem támogatott lakáshiteleknél – akkora lehet, hogy a forintnak az intervenciós sáv gyenge oldalán kellene kitörnie ahhoz, hogy a törlesztő részlet olyan magasságba emelkedjen, mint amennyit a forinthitelt választók fizetnek.
A probléma ott kezdődik, ha túl alacsony jövedelmű ember vesz fel úgy devizahitelt, hogy nem számol az esetlegesen emelkedő terhekkel. Ha pedig sokak elé állít nem vehető akadályt a néhány ezer forinttal emelkedő részlet, az elsősorban a bankok problémája, s csak egészen szélsőséges helyzetben hathat ki az egész gazdaságra.
Ha a hitelfelvevők legnagyobb része megérti a kockázatokat, és felkészül az esetleges rosszabb időkre, a devizahitelek térhódítása nem negatív folyamatnak, sokkal inkább piaci törvényszerűségnek nevezhető. A trendet pedig szintén a piaci helyzet fordítja majd meg, amikor néhány év múlva a forintkamatok az európai szintre csökkennek, és az eurózónához való csatlakozás is kézzelfogható közelségbe kerül.
