Miért akarok elmenni? Hasonlítsa össze az angliai és a magyar helyzetet, és mondjon egy okot arra, hogy maradjak! – fakad ki elkeseredetten egy 35 éves sebész. A hazai egészségügyi rendszer hűbéri hierarchiája, a szinte összemérhetetlen anyagi viszonyok és a folyamatos, a munkajogot, az emberi energiákat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó kizsákmányolás – ezek azok az okok, amelyek őt és véleménye szerint a korosztályából a pályán maradtak jó részét arra sarkallják, hogy az uniós orvosi munkaerőhiányt kihasználva külföldön próbáljanak szerencsét. Ennek a generációnak már jócskán volt alkalma megtapasztalni, milyen „nyugaton” orvosnak lenni, hiszen a rendszerváltás után számtalan lehetőségük nyílt arra, hogy különféle ösztöndíjak segítségével hónapokat töltsenek külföldi egyetemeken, kórházakban. Nyelvtudásuk ennek köszönhetően általában jobb, mint idősebb kollégáiké, itthoni szakmai és pénzügyi lehetőségeik viszont igencsak korlátozottak. „Éppen azért akarok elmenni, mert szeretem a szakmámat. De nem a családom és az egészségem rovására akarok orvos lenni, márpedig Magyarországon túl mélyen gyökereznek a problémák ahhoz, hogy esélyt lássak a belátható időn belüli javulásra” – mondja emberünk, aki februárban tette meg az első lépéseket egy angliai állásért, és néhány hónap múlva valószínűleg már el is hagyja az országot.
Röntgenképet vizsgáló orvosok. Nem egyértelmű a helyzet.
Bizony nem jó üzlet manapság Magyarországon orvosnak lenni, olyannyira nem, hogy egyes sarkos vélemények szerint lassan kiürül a pálya. Kevés a jelentkező az egyetemekre, aki végez, az is inkább elmegy valamelyik gyógyszercéghez orvoslátogatónak, és az uniós csatlakozással a (már évek óta orvoshiánnyal küzdő) nyugat-európai munkaerőpiac is megnyílt a hazai egészségügyi dolgozók előtt. A csatlakozás könnyebbséget hozott abban, hogy a diplomát már automatikusan elfogadják az EU országaiban, igaz, a különféle szakképzettséget igazoló dokumentumok honosítása továbbra is nehézségekbe ütközik. A gyógyítók legfőbb szakmai szervezete, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) már évek óta több ezres orvoselvándorlással riogat. Egyelőre mégis csak mérsékelt a mozgolódás, és május elseje nem volt más ebből a szempontból sem, mint bármelyik másik nap: nem álltak tömött sorokban orvosok és ápolónők a nyugati határoknál, arra várva, hogy végre elmehessenek innen.
|
Hasonló tapasztalatokkal, bár szűkebb ügyfélkörrel rendelkezik az EU összes országába közvetítő Centralmed Kft. Énekes Lajos, a cég alapítója rémhírnek minősíti a tömeges elvándorlásról szóló véleményeket, elsősorban azért, mert az eleve kis számú jelentkező nagy része a fent már említett okok miatt jelenleg egyszerűen nem alkalmas arra, hogy munkát vállaljon külföldön: mintegy 50 jelentkezőjük közül is csak 20-22 főnek van reális esélye erre.
Bár konkrét közvetítéssel nem foglalkozik, meglehetős rálátással rendelkezik az orvosmigrációs folyamatokra a terület kutatóiból, valamint közgazdászokból és jogászokból alakult Metaforum Karrierfejlesztő és Mobilitás Központ. Aszalós Zoltán ügyvezető szerint az átlagos, várhatóan 2 százalék körüli munkaerő-migrációtól az orvosok kivándorlási kedve sem fog jelentősen eltérni. Annak ellenére sem, hogy egyes felmérések szerint a hazai egészségügyi szakemberek jóval nagyobb hányada, közel 20 százaléka gondolkodik el azon, hogy munkát vállaljon külföldön (szemben a csehországi 10, illetve a lengyelországi 4 százalékkal). A nyilvánvaló anyagi szempontok mellett ezeket az embereket a szakmai előrehaladás honi problémái és az egészségügyre jellemző szigorú hierarchia is hajtja. Mint az ügyvezető elmondta, a náluk eddig jelentkezett 150 ember közel 80 százaléka néhány évre akar csak kimenni, bízva abban, hogy addigra itthon jobbra fordulnak a dolgok. Itt nem okvetlenül csak az állami egészségügy áldatlan körülményeinek javulására gondolnak; a magánklinikák fejlődésével, a máshol várólistára került, de fizetőképes betegek migrációjának beindulásával olyan lehetőségek is megnyílnak a magasan képzett, széles körű (például külföldi) tapasztalatokkal rendelkező orvosok előtt, amelyek nálunk is nagyon vonzóvá tehetik ezt a pályát. Annál inkább, mivel egy külföldi állásból az állami rendszerbe visszajönni sokszor nagyobb megpróbáltatás, mint eleve el sem menni. A jelentkezők körülbelül 15 százaléka tervezi, hogy végleg külföldön marad (őket általában valamilyen személyes kötődés fűzi az adott országhoz, vagy kétségbeejtően rosszak a tapasztalataik az itteni helyzetről), a fennmaradó 5 százalék pedig nálunk diplomát szerzett külföldi orvos. Tekintve, hogy az utóbbi években például a norvég orvosok 30 százaléka Csehországban, Lengyelországban vagy Magyarországon szerez diplomát, ez a csoport sem lebecsülendő.
Aszalós Zoltán összességében legfeljebb évi 500-600 főre becsli azoknak az orvosoknak a számát, akik külföldön keresnének munkát, bár az alapján, hogy a mostani jelentkezők nagy része feltehetőleg már hosszabb ideje tervezte a kimenetelt, ez még túlzó kalkuláció is lehet.
|
Lényegesen pesszimistább Gyenes Géza, a MOK főtitkára. Az ide tartó egészségügyi dolgozók egy része szerinte csak tranzitnak kívánja használni hazánkat, annál is inkább, mert az itt honosított diplomájuk uniókompatibilissé válik, amivel számukra is sokkal könynyebb az uniós országokban való elhelyezkedés. Abban sem biztos, hogy a kimenni szándékozók valóban csak néhány évet akarnak eltölteni külföldön, s erre vonatkozó nyilatkozataik a valós szándékot fedik.
