Bizonyára már kevesen emlékeznek rá, hogy jó félszázada a magyar vállalatok neve mellett az n.v. rövidítés szerepelt, jelezvén: nemzeti vállalatról van szó, a nép tulajdonáról, amelyet a köz megbízásából kellő szigorral a szocialista állam irányít. Méghozzá az erőskezű tervgazdaság keretei között, meghatározva a tervszámokat és mindazokat a feltételeket, amelyeket teljesítésükhöz szükségesnek véltek.
Azóta sok víz folyt le a Dunán. A szocializmusból a piacgazdaságba való átmenet és az ezzel járó makrogazdasági változások mélyrehatóan átformálták a vállalatok jellegét, tevékenységét, működési feltételeit. Ezért is örömmel üdvözlendő egy olyan tankönyv, amely mind a közgazdászhallgatók, mind a vállalatvezetők számára öszszefoglalja mindazt, amit a szakmai stúdiumokban vállalatgazdaságnak nevezünk. Valamint mindazt, amit erről tudni lehet és érdemes. A szóban forgó mű Chikán Attila Vállalatgazdaságtan című összefoglaló munkája, amely nem csupán aktualitása okán érdemli meg a méltatást, hanem azért is, mert sok szempontból mintául szolgálhat a szakkönyvek írói számára. Merthogy valljuk be: a tankönyvek nem tartoznak az izgalmas olvasmányok közé, stílusuk is többnyire száraz, nyelvezetük nehézkes s tudálékos, s ezért a sikeres vizsga után a hallgatók aligha veszik ezeket ismét kézbe, hogy okosodjanak belőlük.
A félreértéseket elkerülendő, e közel 600 oldalas könyv tanulmányozása se kelt egy jó krimihez hasonló izgalmat, azonban a szerző mindent megtesz, hogy mondandóját vonzóvá tegye. E különösen szép kiállítású és tipográfiájú munkának nem csupán világos stílusa és logikus fejtegetései érdemelnek említést, hanem a „színesek” is – az illusztrációk, ábrák, táblázatok, szellemes rajzok, esettanulmányok -, megkönnyítendő a szakszövegek megértését. S „akinek ennyi jó kevés”, annak tudomására hozzuk, hogy a fejezetek utáni összefoglalók, a kiemelt fogalommeghatározások, az angol-magyar szakszótár, a bőséges irodalomjegyzék, valamint a részletes tárgy- és névmutató, a megoldandó feladatok kiemelése mind mintául szolgálhat az egyre szaporodó szak- és tankönyveknek.
Ezután joggal állíthatja e sorok olvasója: szép, szép, de hát a könyv tartalmáról is illendő volna mondani valamit. Ez bizony igaz, noha a tárgyalt számos kérdésnek még rövid ismertetésére sincs itt helyünk. Legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy maga a téma valójában kimeríthetetlen. S talán itt kell elmondanunk, hogy Chikán Attila nem most kezdett a vállalatokkal foglalkozni. S mint egy interjúban megjegyezte: 1989-ben jelent meg az első változat, s „nem kellett miatta szégyenkeznünk, pedig közben nem kis változások történtek”. A szerző egyébiránt a vállalatgazdaságtant olyan társadalomtudományi stúdiumnak tekinti, amely a vállalatok működésének elvi alapjait tárgyalja. Ebbe a meghatározásba, miként a könyv is bizonyítja, sok minden belefér – a vállalat céljától, helyétől, tevékenységétől kezdve egészen a követendő és követhető stratégiáig. Chikán Attilának most is sikerült lépést tartania azokkal az óriási változásokkal, amelyek a vállalatok helyzetét alapjaiban módosították. Ezzel pedig eljutott ahhoz a kézenfekvő következtetéshez is, hogy „a globalizációt lehet szeretni, vagy nem szeretni, de hatásait aligha tudják korunk vállalatai elkerülni”.
|
