Vékonyodó oklevelek

Orsolya a harmadik szakdolgozatára készül. Az idegenforgalmi főiskolai szak után matematika tanárnak tanult, utoljára pedig programozónak, és ma ezen a pályán is dolgozik. „Az érettségi után felvételi nélkül bejutottam a vendéglátó-ipari főiskolára, így azt választottam, azután hiányozni kezdett a matek. A tanárszak után elkezdtem tanítani, de azt meg nem bírtam idegekkel, és a programozás is érdekelt. Ma már az is számít, hogy ezzel jól lehet keresni, de 18 évesen ez még nem volt szempont, akkor a világot akarja megváltani az ember” – foglalja össze útkeresését.

Balázs egy üzleti főiskola után azonnal főiskolai informatikai tanulmányokba kezdett. „Később szeretnék egy informatikai vállalkozást indítani, és ehhez mindkét diplomát hasznosnak érzem” – magyarázza.

A napokban folyó egyetemi, főiskolai felvételiken a rekordtömegű, közel 167 ezer fő közül sokan – Orsolyához és Balázshoz hasonlóan – már a második, harmadik képzésükre jelentkeznek. „Egy diploma nem elég” – hangzik el gyakran a verdikt, és ez nem új keletű jelenség: egy 1998-as felmérésnél 1500 jogász és közgazdász hallgató egyharmada úgy nyilatkozott, hogy végzés után szeretne továbbtanulni – érdekes módon a jogászok főleg közgazdasági, míg a közgazdászok jogi másoddiplomát akartak.

Mindez arra utal, hogy a felsőfokú végzettség fogalma és értéke már nem ugyanaz, mint egy-két évtizeddel korábban, igaz, hogy a diplomások száma is megugrott az elmúlt években. Míg 1960-ban 45 ezren tanultak felsőoktatási intézményekben, 1990-ben ez a szám 102 ezer volt, a mostani tanévben pedig közel 410 ezren képzik magukat „nem középiskolás fokon”. „A diploma ma olyan intézményesített tőke, ami nem működik” – fogalmaz Bauer Béla szociológus, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium égisze alatt működő Ifjúságkutatási Iroda kutatója. Hazánkban a felsőoktatásban 80-100 évig elitképzés folyt, ami a végzetteknek biztos boldogulást jelentett. Az oktatási rendszer expanziója miatt ma viszont a felsőfokú képesítés testesíti meg a „tömeghez tartozást”.

Az 1990-es évek második felében a munkaerőpiacon is fordulat zajlott le: míg addig könnyű volt elhelyezkedni, onnan kezdve egy diploma önmagában nem garantálta az álláshoz jutást. Sok fiatal menekülési stratégiának választja a továbbtanulást, akár rögtön a végzés után, ha azzal szembesül, hogy a főiskoláról kikerülve nem kap állást, s abban reménykedik, hátha egy újabb képzettséggel „felturbózva” már kapósabb lesz. Pedig a cégek nem igazán kedvelik a 28 éves pályakezdőket.

Bizonytalan számok Nehéz felbecsülni, hányan vannak azok a fiatalok, akik már második, harmadik felsőfokú képzettségüket szerzik meg. Az idén a felsőoktatásban részt vevő 410 ezer fő közül 27 ezer hallgató szakirányú továbbképzésben, további közel 8 ezer pedig doktori képzésben vesz részt. Az alapképzésben is jelen vannak azonban a diplomás, vagy jelenleg máshol is tanuló diákok. Az intézmények többnyire csak a már felsőfokú végzettséggel rendelkező hallgatóikat tartják nyilván, így az nem derül ki, ha valaki párhuzamosan jár több egyetemre, főiskolára. A hallgatók pedig ennek eltitkolásában érdekeltek, mivel csak az első alapképzés ingyenes és ösztöndíjjal támogatott. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az egyes karokon 1 és 4 százalék közt van a diplomás hallgatók aránya. A Közgáz 17,2 ezer hallgatójából szakirányú továbbképzésben vesz részt 2200 fő, s 116 párhuzamos képzésben tanuló diákról tud az intézmény. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán a nappali alapképzésben 4-5 százalék azon hallgatók aránya, akik más intézménybe vagy az egyetem másik karára is járnak, jellemzően jogra, külkerre, szociológiára vagy a Természettudományi Karra. Az esti képzésre csak felsőfokú végzettségűeket vesznek fel, így az ott tanuló 700 fő mind másoddiplomás. Ám ebben némi kavarodás is benne foglaltatik: a bölcsész szakokat ugyanis egyesével is el lehet végezni, s míg korábban egy magyar-történelem szak egy oklevélnek számított, ma kettőnek, amit egymás után is megszerezhet a hallgató. De két diplomának számít az is, ha valaki a főiskola után kiegészítő egyetemi képzést végez.

SZÜLŐK TÉVÚTON. Balázs is megpróbált elhelyezkedni a második, esti főiskola mellett, ám ez két évig nem sikerült. „A szüleim is lebeszéltek róla, hogy suli mellett dolgozzak. Első a tanulás – mondták. Azóta elkezdtem dolgozni, és már látom, hogy első a gyakorlat” – számol be tapasztalatairól. „A mai középkorúak a létező szocializmusban szocializálódtak, amikor a végzettséggel el lehetett helyezkedni. A mai fiataloknál már nincs egyértelmű kapcsolat az oklevél és az állás között, miközben a szülők még mindig ezt sugalmazzák a gyermekeiknek” – ad magyarázatot Balázs történetéhez Bauer Béla.

A mai munkaerőpiacon nem a diploma nyom a legtöbbet a latban, nagyon számít a kapcsolati tőke, a tapasztalat és az önállóság is. „Nagy-Britanniában ma csak minden harmadik munkaképes korú embernek van hagyományos állandó munkaviszonya”- mondja Gábor Kálmán, a Felsőoktatási Kutatóintézet szociológusa. Egyre több foglalkozásban vállalkozóvá válnak az alkalmazottak, akiknek maguknak kell feladatot találniuk. Ehhez viszont az egyénnek rá kell jönnie, mi az, amiben ő igazán tehetséges. „A modern egyetem nem gyár, hanem plaza, ahol mindenki kiválogathatja a neki tetsző tárgyakat, élményeket” – idealizál Gábor. A 8 ezer fiatalt megkérdező Ifjúság 2000 felmérés tapasztalatai szerint azok boldogultak jobban „az életben”, akik az egyetem alatt már dolgoztak. Ez a fajta kísérletezés segít rájönni az egyén erősségeire, ugyanakkor gyakorlatot is ad.

Az érvényesüléshez nemcsak a nagyelőadóban, de a bulikon, kirándulásokon eltöltött idő is fontos: az egyetemi barátságok ugyanis később kapcsolati tőkeként működnek tovább. Ugyanakkor hosszabb távon azok a fiatalok futottak be karriert, akik a képzésüket tudatosan folytatni tudták – ez lehet egy érdeklődésből, vagy tudatosan felmért szükségből szerzett újabb diploma, de külföldi munka vagy tanulás is. Sokan, Orsolyához hasonlóan, a „kísérletezés” után a harmincas éveikben jutnak el oda, amivel tényleg szívesen foglalkoznak. Ez a fajta tudatos válogatás és váltogatás, pályabővítés azonban főleg az elitebb rétegek és szakmák képviselőire jellemző. „A Közgáz után könnyebb bejutni a jogra, mint a tanítóképzőről” – oszlatja el az esélyegyenlőségbe vetett illúziókat Gábor Kálmán.

KÉSŐN HÁZASODNAK. A diákévek elnyújtása egyébként európai trend, s összefügg vele, hogy a fiatalok egyre később veszik fel a házastársi és szülői szerepeket. Míg 1990-ben a magyarok 21-23 évesen kötöttek először házasságot, ma ez a 26-27 éves korra tolódott ki. A többdiplomásoknál egyébként nagyobb a valószínűsége annak, hogy egyedül éljenek, s a szinglik általában magasabban képzettek, mint a párkapcsolatban élők.

Egyenlő eséllyel? Nagy számban tanulnak ma már tovább hátrányos helyzetű, alacsony képzettségű családokból származó fiatalok is, a származási egyenlőtlenségeket azonban a diploma nem radírozza ki. Ma egy középosztálybeli család 25 millió forintot költ arra, hogy a gyermek elvégezze iskoláit, míg a legszegényebb rétegek 1 milliót. Ezt a különbséget nem lehet behozni az egyetemen. A hátrányos helyzetű rétegek gyermekeinek jobbára meg kell elégedniük az alacsonyabb presztízsű képzési formákkal.

A szakemberek szerint ha valakinek még nincs releváns munkatapasztalata, nincs értelme a több diplomának: az egyetem nem arra való, hogy 30 éves koráig ott üljön az ember. „A gazdaság rendkívüli gyorsasággal fejlődik, változik, s aki az iskolában ül, az lemarad” – fogalmaz meg radikális véleményt Lukács Zsolt, a Telkes Tanácsadó Rt. partnere, aki egyébként maga is magyar-történelem-esztétika tanulmányok után végezte el a Közgázt. Posztgraduális képzést csak annak javasol, akinek az első diplomája nem piacképes, vagy mégsem abban az iparágban, szakmában szeretne dolgozni. Tapasztalata szerint a cégek nem keresnek kifejezetten „többdiplomás” szakembert, az viszont fontos számukra, hogy jó hírű intézmény neve díszelegjen a bizonyítványon.

„Úgy látjuk, hogy az oklevélhalmozók többnyire gyenge, no-name intézmények papírjait gyűjtik be” – mond ellent a szociológusnak a fejvadász. (Talán a többdiplomások közül ők azok, akik nehezebben helyezkednek el, és ezért több közvetítőhöz is elküldik jelentkezésüket.) Az álláspiacon azonban ezek nem jelentenek előnyt, ahogy a hazánkban méltatlanul mellőzött MBA-kurzus sem. Jó pont lehet viszont, ha a jelentkező tanult egy-két félévig külföldi egyetemen, ez ugyanis a nyelvtudás mellett a különböző kultúrákba való beilleszkedésről is tanúskodik. A fejvadász azt javasolja a karrierre vágyó diplomásoknak, hogy – újabb oktatási formák helyett – olyan állást keressenek maguknak, ahol az iskolában szerzett ismereteiket gyorsan fejleszthetik, tapasztalattal kiegészíthetik, azaz on-the-job képezzék magukat tovább. A munkaadójuk, ha szükségesnek tartja, majd elküldi őket tréningekre, továbbképzésekre.

BOLOGNA ELŐTT. Gönczi Éva, az Oktatásügyi Minisztérium főtanácsosa azonban más véleményen van. „A tanulás jó befektetés mind az egyén, mind a társadalom számára. A karrierhez előny a felsőfokú végzettség, a több még inkább, persze csak bizonyos szakmákban” – fejtegeti. Magyarországon a felsőoktatási expanzió dacára is csak a 25-59 éves korcsoport 13,9 százalékának van főiskolai vagy egyetemi végzettsége, míg az unióban ez az arány 21 százalék. A források korlátossága miatt ugyan az állam csak az első alapképzést finanszírozza, a tervek szerint jövőre azonban a már fizetős diplomát szerzettek is versenyezhetnek az államilag támogatott helyekért. A kísérleti jelleggel hamarosan beinduló bolognai típusú képzések (Figyelő, 2004/22. szám) pedig a fogalmakat is átírják: akkor ugyanis a mai főiskolai, egyetemi képzést felváltó új rendszerben csak az új alapképzés elvégzése után lehet továbblépni a Master fokozatra. „A képzés rövidebb ciklusokra tagolása talán az egyes szakmákban panaszolt túlképzésen is enyhíthet, hiszen 2-3 évre könynyebb előrelátni a munkaerő-piaci igényeket, mint 5 esztendőre” – bizakodik Gönczi Éva. Az új rendszer további előnye, hogy a rövidebb ciklusú képzések hamarabb eredményeznek piacképes oklevelet, és a rendszer több ponton ad alkalmat pályamódosításra, a gazdaság igényeinek megfelelő végzettség, szakképzettség megszerzésére, s az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektet a felsőfokú szakképzésre.