Otto Tlusty`, a csehországi MAO építőipari cég ügyvezetője és tulajdonosa attól tart, hogy az uniós csatlakozás miatt a kis- és közepes méretű nyugati építkezési vállalatok is be fognak törni a cseh piacra. A cég projektjeinek 60 százalékát önkormányzati megrendelések, iskolák, szennyvíztisztítók építése teszi ki. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az önkormányzatok ajánlatot kértek néhány vállalattól, amelyekkel már volt korábban kapcsolatuk, és közülük választottak. Az Európai Unió (EU) közbeszerzési szabályai szerint azonban ezután nyílt pályázaton kell meghirdetni a 61 ezer eurót meghaladó beruházásokat, az 5 millió fölöttieket pedig az EU hirdetményeiben kell megjelentetni. „A külföldi cégekkel szemben egyedüli előnyünk az alacsony bérköltségünk” – jegyzi meg Tlusty`, akinek becslése szerint vállalatának bérköltségei csak negyedét teszik ki a szomszédos német és osztrák cégekének. Az ügyvezető a konkurensek beáramlása mellett a piac egészének kibővülésére számít a csatlakozás után, így nem fél a jövőtől.
OPTIMISTÁK. A csehországi üzletember várakozásai jól tükrözik a csatlakozó országok kis- és középvállalatainak (kkv) mentalitását az uniós belépéssel kapcsolatban. Az Economist Intelligence Unit (EIU) 12 közép- és kelet-európai ország 147 vállalati vezetőjével készített felmérése szerint az érintettek tisztában vannak vele, hogy a belföldi verseny erősödni fog, de a kkv-k legnagyobb része úgy érzi, ez számukra nem okozhat problémát. A megkérdezettek háromnegyede bevételeinek kisebb-nagyobb mértékű növekedését várja a következő években. Csak minden harmadik vállalat tervezi strukturális alapok igénybevételét – igaz, egy részük nem is hallott ezekről. „A kkv-k nagyobbik hányada még most is ijesztően keveset tud a csatlakozásról, illetve az adott ágazatra vonatkozó uniós előírások teljesítéséhez szükséges folyamatokról” – állapítja meg az EIU jelentése. Így a bizakodás inkább reményeken, mint valós felkészültségen alapul. Önbizalomban azonban nincs hiány: a kicsik négyötöde úgy véli, már megfelel az uniós jogi követelményeknek, vagy pedig még 2004-ben eléri ezt az állapotot. Pedig a kkv-k sorsa elválaszthatatlan a térség országainak gazdaságától: Közép- és Kelet-Európában a munkavállalók kétharmadát mikrovállalkozások és kkv-k foglalkoztatják.
A cégek többsége az élesedő versenyt tartja az uniós bővítés fő kockázatának, s elsősorban a „minden hájjal megkent” multiktól, illetve a versenyedzett nyugat-európai kkv-któl fél. Az EU szigorúbb szabályozása is fejfájást okoz a kisebbeknek. A megkérdezettek 57 százaléka költségei növekedésére számít a következő években. A térség vállalatainak fő előnyét, az alacsony bérszínvonalat egyre nehezebb lesz fenntartani a jövőben. Ráadásul a kelet-európai, oroszországi, ukrajnai konkurensek közül soknak ma még csak az alacsonyabb költség az előnye, ám idővel ezek is fel fognak zárkózni: várhatóan javítják termékeik minőségét és az értékesítést.
A csatlakozás előnyei közül a közép-európai kkv-k a javuló szabályozási környezetet és a fokozódó makroökonómiai stabilitást emelik ki. A minősítési eljárások harmonizálása megszüntette a jogi akadályokat termékeik külföldi értékesítésében. „Ezentúl nem kell, hogy a lengyel hivatalnokok csapnivaló jogi értelmezései miatt fájjon a fejem” – mondja Maciej Szymanski, a buszüléseket gyártó lengyel Ster vállalat ügyvezetője, aki örül, hogy termékeit tetszés szerinti helyen minősíttetheti. Csavdar Szelveljev, a mélyhűtött élelmiszereket forgalmazó bolgár Magre cég tulajdonosa azt várja, hogy a bővítés hatására megszűnik országa élelmiszeriparának kriminalizálódása, ám szerinte a korrupció teljes eltüntetésére még évekig várni kell.
TŐKEHIÁNY. A bizakodó kkv-k a csatlakozással immár közvetlen bejutást remélnek az EU piacaira. „Mielőtt külső piacra lépnének, a kisvállalatoknak a saját piacukon kell megerősíteni a pozíciójukat” – tanácsolja Alfonso di Ianni, az EIU felmérését szponzoráló Oracle friss EU-tagokkal foglalkozó alelnöke. Az így megnövelt bevétel lehet az új befektetések forrása. A megkérdezett társaságok ugyanis a csatlakozás kínálta növekedési lehetőségek kihasználásában a tőkéhez jutás nehézségeit, valamint a pénzügyi és hitelkockázatot tartják az egyik fő gyengeségüknek. A kis cégek további lehetősége az összefogás: akár az ellátási lánc mentén levő beszállítókkal és vevőkkel, akár hasonló profilú külföldi vállalkozásokkal. A harmadik forgatókönyv, hogy a kis szereplők a multik beszállítóiként boldogulnak a piacon.
A kkv-k fő versenyelőnyükként a helyi piac ismeretét és az ügyfélkapcsolatok színvonalát jelölték meg. Ezek azonban kevéssé segítik őket a külföldi piacokon, sokkal inkább az értékesítési csatornák, a termékkínálat és az innováció lenne fontos.
Továbbra is sokan tartják a költséghatékonyságot előnyüknek, s a vállalatvezetők igyekeznek elkerülni a bérek megugrását, de emellett más intézkedéseken is el kell gondolkodniuk. „Tudatosabb emberierőforrás-gazdálkodásra és az ellátási lánc menedzselésére van szükség” – mondja Alfonso di Ianni. Előbbiből Szymanski példát mutat: a Ster ügyvezetője attól tart, hogy a növekvő alapanyag- és bérköltségek megdrágítják termékeit, s ez hosszú távon a munkahelyeket is bizonytalanná teheti. Ezért legalább a fizetéseket megpróbálja visszafogni. Ugyanakkor, hogy magasan képzett dolgozóit az uniós cégek ne csábítsák el, béremelés helyett „extrákkal” kényezteti őket: külföldi utazásokat, sőt féléves amerikai munkalehetőséget biztosít nekik, emellett házon belül is szeretne egy képzési központot létrehozni.
