A Magyar Nemzeti Bank (MNB) csak akkor folytathatja a kamatcsökkentést, ha a költségvetési deficit lefaragására tett kormányzati intézkedések meggyőzőek lesznek – vette elő a régi harcos érvet Járai Zsigmond elnök a múlt hét közepén. A monetáris tanács hétfőn nem is csökkentette az alapkamatot, így az maradt 11,5 százalék. A döntés megokolásaként több nyomós tényezőt megemlítettek: az érvek egyik csoportja közvetlenül a drágulással függ össze. A március végi, május eleji apró kamatcsökkentések idején lelohadt aggodalmak ismét felerősödtek, a jegybank tart attól, hogy az egyszeri áremelkedések továbbgyűrűzhetnek, a drágulás öngerjesztő folyamattá válhat. A várakozások romlását jelzi az is: a Reuters körkérdésére az elemzők 0,2 százalékponttal, 6,9 százalékra vitték fel az idei pénzromlásra vonatkozó prognózisukat.
BURKOLT FELTÉTELEZÉS. A jegybanki kamatblokkoló érvek másik csoportja a kedvezőtlen – vagy inkább annak látszó – egyensúlyi mutatókra irányítja a figyelmet. Csakugyan, a folyó fizetési mérleg hiánya áprilisban több mint 1 milliárd dollárral nőtt, mégpedig kétharmad részben az áruforgalmi mérleg romlása miatt. Azt a monetáris tanács is elismeri, hogy az import növekedése részben a vállalati beruházások bővülésével, részben pedig az EU-csatlakozáshoz köthető egyedi hatásokkal magyarázható. Ha ez igaz, akkor már nem az ikerdeficit – a költségvetés és a fizetési mérleg hiányának egymást erősítő folyamata – korábbi átkával van dolgunk. Az MNB mégis osztja az ikerdeficithez kötődő piaci aggodalmakat, amikor megállapítja: „Összességében mind a költségvetési, mind a külső egyensúlyi folyamatokkal kapcsolatos piaci bizonytalanság növekedett, amit a hosszú állampapír-hozamok emelkedése is tükröz.” A hosszú távú hozamok csakugyan jelentősen emelkedtek az elmúlt héten (leginkább a tízéves kötvények hozama nőtt, 0,4 százalékponttal). Ám először is az alapkamat-várakozásokat tükröző rövid hozamok nem változtak, másodszor pedig: a hosszú távú várakozások befolyásolásában a monetáris politika is aktív részt vállalhatna. Például annak hangsúlyozásával, hogy a gazdasági növekedés felgyorsult, és ez az export, a termelékenység, a beruházások fellendülésének köszönhető.
Az ikerdeficit feltételezése burkoltan fogalmazódik meg: annak hangoztatásával, hogy a költségvetés még mindig irreális, és újabb szigorító intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a kormány tartsa az EU-kimutatások szerint 4,6 (pénzforgalmi szemléletben 5,8) százalékos államháztartási hiányt. A múlt héten tovább erősítette a gyanakvást, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) felülvizsgálta – 32,5 milliárd forinttal lerontotta – a hiány féléves teljesítésére vonatkozó előrejelzést, amely így 1044,9 milliárd forint, azaz az éves célkitűzés 88,2 százaléka lett. Áfából 45,9 milliárddal kevesebbet várnak, mint eddig tervezték, mivel most még inkább úgy látják: közvetlenül az uniós csatlakozás után alig folyik be valami ebből az adóból. Ugyanakkor a költségvetési szervek támogatásánál, szakmai célprogramjainál is felbukkan egy megmagyarázhatatlan 32,3 milliárdos plusz június végéig, amit csak részben ellensúlyoz az államháztartás alrendszereiből származó, 12,6 milliárdos pluszbefizetés. Májusi inflációs jelentésében az MNB több mint 100 milliárdos pótlólagos stabilizáló intézkedést szorgalmazott a célul kitűzött hiány tartásához, és kisvártatva hasonlóan vélekedtek a Reutersnek nyilatkozó elemzők is. Most az elemzők tovább emelték a „normát”, és 130 milliárdos „pót Draskovics-csomagot” látnak szükségesnek.
KORMÁNYZATI REMÉNYEK. A PM persze váltig állítja: továbbra is reálisnak tartja a költségvetést. A korábbi években – érvelnek például – 47:53 arányban oszlott meg a kiadások teljesítése első és második félév között, az idén viszont 51:49 százalékos teljesítést várnak. Ezúttal nem jelentkezik például az év végén a köztisztviselők 13. havi bérének kifizetése (30 milliárd forintos spórolás); a kiadás-zárolások megtakarító hatása a második félévben jelentkezik (ez mintegy 160 milliárd forintot hoz); az adósságszolgálati kamatkiadások a jegybanki alapkamat csökkenése következtében júliustól alacsonyabbak lesznek (125 milliárd forinttal). Ugyanakkor a bevételi oldalon várhatóan fennmarad a korábbi évekre jellemző 46:54 százalékos arány a két félév között, vagyis az adó és járulékbevételek beszedése felgyorsul – állítják a PM-ben.
A Goldman Sachs befektetési bank az EP-választásokból azt szűrte le: az új tagországokban nincs meg a kellő politikai akarat a felzárkózáshoz szükséges – sokszor népszerűtlen – reformokhoz. Ennek veszélye kétségkívül fennáll. Ugyanakkor hazánkban a kormány államháztartási deficittel kapcsolatos célkitűzése politikai prioritássá vált. Ez még akkor is tény, ha a lefaragások, zárolások nem reformértékűek, és csak átmeneti eredményt hoznak.
