 |
Farmerban trendik ma már csak akkor lehetünk, ha viseletünk révén egy szolgálatban lévő rakodómunkásra, vagy egy megtépázott kéregetőre emlékeztetünk. A koptatás, a foszlott szélű hasítékok, a retrotrapéz fazon korunk farmer viselőjének némi munkásosztályos feelinget kölcsönöz, ami érthető válaszlépés az ezt megelőző cargo divatra, s arra a military lookra, amely amerikai katonás erőt, rendet, illetve kalandtúrás exhibicionizmust képviselt. Ezeknél – a zöld és a barna színárnyalatai, valamint a terepminta és a kellő nadrágbőség mellett – a zsebek sokirányú funkcionalitása volt a lényeges designeri szempont.
Napjaink divatos dekadenciáját, mesterséges lepusztultságát sokkal jobban kifejezi az a modellkínálat, ahol a farmer csak ötletadó egy Versace, Ferré, Calvin Klein vagy Trussardi kollekcióban. Visszatért a testhez tapadó forma, mégpedig lehetőleg zsebek nélkül, mintegy hadat üzenve a gyűlöletes praktikumnak. Amit ma az utcán látunk, az utóbbi években világuralomra törő amerikai tervezők keze munkája. Egy Donna Karan- vagy Ralph Lauren-farmernél a szabás kötelezően decens, az anyag viszont első osztályú, a szín szándékosan koszos hatást kelt, ennélfogva a szürkével kevert őszi árnyalatok a menők.
Ja, hogy ilyen volt már? A esterséges „lepattantság” divatja majdnem ott kezdi, ahol a blue jeans lassan befejezi: egy elit státusszimbólumaként.
