Ünneplő Fideszesek. Nyerő pozíció.
ERŐVISZONYOK. A választási eredmények belpolitikai következményeként az ellenzéki párt vezetői kilátásba helyezték a nemzeti petícióban foglaltak további követelését – Orbán Viktor pártelnök szavaiból következően parlamentáris keretek között. A kormány viszont új kezdeményezésekkel menekülne előre: Medgyessy Péter miniszterelnök hétfői napirend előtti felszólalásában utalt arra, hogy hamarosan konkrét javaslatokkal áll elő, a többi közt a 2007 és 2013 közötti európai fejlesztési terv, a kisebb létszámú parlament, illetve a reformok kérdésében. Egyelőre még nem világos, hogy ezt vajon a szeptemberre ígért kormányátalakítással összekötve (lásd cikkünket a 20-21. oldalon) próbálná-e ismét átvenni a belpolitikai kezdeményezést.
A kormányfő az MSZP-nél. Jobbra számítottak.
Európai parlamenti kitekintésben „igen tekintélyes méretűnek” nevezte a megalakuló Fidesz-képviselőcsoportot a pártelnök, aki úgy számol, hogy a felvidéki kettővel együtt 15 magyar mandátumot visznek az Európai Néppártba. Ha Pozsonyban netán másként számolnának is, az orbáni matematikának az a része vitathatatlan tény, hogy ebben a ciklusban az Európai Néppártnak biztos fölénye lesz a szocialistákkal szemben az Európai Parlamentben (EP).
A meghatározó frakciók között alapvetően mégsem változnak majd az erőviszonyok. A jobboldali pártokat tömörítő EPP a nem végleges eredmények szerint több mint 270 hellyel rendelkezik majd a 732 fős parlamentben, annak legerősebb frakcióját alkotva.
Utánuk következnek az európai szocialisták körülbelül 200 mandátummal. A harmadik legerősebb csoportosulás és talán még mindig a mérleg nyelve az ELDR nagyjából 66 hellyel, majd a vártnál jobban szereplő zöldek következnek 42 mandátummal.
Mint Pat Cox, az EP leköszönő elnöke rámutatott, a mostani választás után az eddiginél is sokszínűbb lesz a közös törvényhozás, ahová soha nem látott nagy számban befészkelték magukat az Európa-ellenes erők. Cox 10-15 százalékra teszi az arányukat.
Nagy-Britanniában szinte a semmiből jött elő az ország EU-ból való kilépését követelő UK Independence Party, amely 12 képviselőt küldhet Strasbourgba. Svédországban is jól szerepeltek az euroszkeptikusok, miközben egyik fellegvárukban, Dániában meglepő módon teret veszítettek.
Az aggodalmat keltő fejlemények közé tartozik még az idegengyűlölő Vlaams Blok látványos előrenyomulása Belgiumban, az Andrzej Lepper vezette lengyel Samoobrona (Önvédelem) 8 képviselői helye és a Le Pen irányította francia Nemzeti Front szilárd pozíciója. A távozó EP-elnök szerint az Európa-ellenes erők megerősödése markáns üzenet az unió vezetőinek, „akiknek keményebben kell dolgozniuk, hogy meggyőzzék választóikat”.
Előretörő szkeptikusok
LENGYEL KÖZÖNY. Lengyelországban az ellenzékben lévő liberális Állampolgári Platform nyerte meg az európai parlamenti választásokat a szavazatok 28 százalékának megszerzésével, ezzel várhatóan 17 parlamenti helyet kap majd Strasbourgban.
A párt előnye jelentős a második helyezettként befutó EU-ellenes Lengyel Családok Ligájával szemben, amely 15 százalékot kapott. A Jerzy Lepper vezette szélsőséges Önvédelem a harmadik helyen végzett (14 százalék), s a sorban az ellenzéki jobboldali Jog és Igazságosság Pártja következik 12 százalékkal. A kormányzó szociáldemokraták a várakozásnál ugyan jobban teljesítettek, de így is csak a szavazatok 11 százalékát tudták megszerezni, ezzel 7 helyet szerezve az európai parlamenti padsorok között. Az EP-választásokon való katasztrofálisan alacsony részvételre (alig 20 százalék) hívta fel a figyelmet Aleksander Kwasniewski lengyel köztársasági elnök, aki ezt az „állampolgári társadalom kudarcaként” értékelte.
BRIT ELSZIGETELŐDÉS. Az európai kormánypártok elleni tiltakozó szavazás Nagy-Britanniában az euroszkeptikusok előretörését hozta. A szigetország Európai Unióból való kilépéséért kampányoló UK Independence Party – vagy ahogy errefelé mondják: UKIP (ejtsd: júkip) a harmadik helyen végzett a szavazatok közel 17 százalékával, ami hatalmas pofon nemcsak a kormányzó Munkáspártnak (22 százalék), de az ellenzéki konzervatívoknak is. Bár az iraki háború és a brit közszolgáltatások helyzete miatti tiltakozó szavazat az ellenzéki konzervatívokat segítette győzelemhez (27 százalék) az európai választásokkal egy időben tartott helyhatósági választásokon is, még a toryk is jelentős számú szavazatot és képviselőt vesztettek a feltörekvő UKIP miatt és a statisztikák szerint 1832 óta nem szerepeltek ilyen rosszul. Az euroszkeptikusok mellett Nagy-Britannia leginkább Európa-barát pártja, a Liberális Demokraták (15 százalék) növelte képviselői számát, de csak az UKIP mögött, a negyedik helyen végezve.
A „függetlenségiek” – a mellettük kiálló hírességek támogatása nyomán – megháromszorozták európai képviselőik számát, és ennek nyomán 12 embert küldhetnek az Európai Parlamentbe. Köztük van Robert Kilroy-Silk, egy egykori populista tévés vitaműsor házigazdája és valamikori munkáspárti képviselő, akit a BBC azért távolított el, mert sértő megjegyzésekkel illette az arab népeket. A győzelem után az új képviselő azt ígérte, hogy „visszaszerzi a népnek az országot Brüsszeltől”.
Az UKIP sikere azonban nem csak profi kampányának tudható be. Közvélemény-kutatások már évek óta jelzik, hogy a brit lakosság nagyjából fele úgy gondolja, hogy Nagy-Britannia rosszul járt az uniós tagsággal, és inkább csak egyfajta szabadkereskedelmi viszonyt kellene fenntartani az európai szomszédokkal.
ÉRDEKTELENSÉG. A hagyományos erők közös gondja viszont, hogy a kibővített EU első nagy választásán mindössze 44,2 százalékos volt a részvétel, több mint 5 százalékponttal alacsonyabb az eddigi mélypontnak számító 1999-es adatoknál. Elsősorban az új tagállamokban volt kirívóan alacsony a választói aktivitás (átlagban 26 százalék), amit politikusok és elemzők részben a „tradíciók hiányának”, részben pedig a sorozatos választások miatti fásultságnak tulajdonítanak.
„Az új tagállamok vezetőinek össze kell szedniük magukat, hogy elmagyarázzák az embereknek, hogyan működik az Európai Unió” – jelentette ki Pat Cox. A régi tagállamokban (47 százalék feletti szavazói aktivitás) kevésbé lehangoló az összkép: olyan hagyományosan tartózkodó államokban, mint Nagy-Britanniában és Dániában még nőtt is a szavazási hajlam az előző választások óta. Ahogy arra számítani lehetett, a szavazók a legtöbb országban elverték a port a kormányokon: Spanyolország és Svédország kivételével mindenhol masszívan a hatalmon lévő pártok ellen voksoltak.
A legizgalmasabb kérdés mostantól az, hogy az állam- és kormányfők csütörtöki és pénteki találkozójukon vajon megszívlelik-e a Néppárt követelését, hogy a győztes pártcsalád színeit képviselő politikust jelöljenek az Európai Bizottság következő elnökének. Hans-Gert Pöttering, a néppárti frakció elnöke a győzelmet követően megerősítette, hogy kitartanak e követelés mellett.
A jobboldalról leginkább Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő jöhetne szóba, aki eddig határozottan elutasította a felkérést. Ugrásra készen áll viszont Wolfgang Schüssel osztrák kancellár. Az utóbbi napokban mégis egy liberális politikus, Guy Verhofstadt belga miniszterelnök esélyei tűntek a legjobbaknak. Ő azonban vesztesen került ki a hétvégi európai választásból, ami ha lehet, még érdekfeszítőbbé teszi az eheti nagy európai randevút.
