Kinek halálhírét költik, sokáig él – tartja a mondás. A pár hete felröppent hírrel ellentétben mégsem kerül utcára a felszámolás alatt álló kaposvári ruhagyár 250 dolgozója. A hajdani állami vállalat utódja, a Tallián Ruhaipari Rt. felszámolása tavaly októberben kezdődött. A cég 50 dolgozóját már korábban átvette a Tallián menedzsmentje által alapított, a gyár területén, annak eszközeivel dolgozó Kaposvári Ruhagyár Kft., s most ez a társaság a további 200 embert is átveszi. A kft. termelésének 30 százalékát a Tallián korábbi tulajdonosa, a Roland Divatház Rt. számára bérmunkában végzett gyártás teszi ki, a többit pedig nyugat-európai és amerikai megrendelések, s az ingatlant és a gyártósort is a Rolandtól, illetve érdekeltségeitől bérlik.
DICSŐ MÚLT. A csavarosnak tűnő viszonyok megértéséhez érdemes visszatekinteni a múltba. Az 1950-ben alapított állami vállalat, a Kaposvári Ruhagyár fénykorában több ezer embert foglalkoztatott. A gyár 1991 végén külföldi tőke bevonásával részvénytársasággá alakult, majd dolgozói részvényeket bocsátott ki. Kezdetben az állami vagyonkezelő holding a részvények 50 százalékát birtokolta, a dolgozók pedig 10 százalékot; a többin külföldi és belföldi tulajdonosok osztoztak. A vagyonkezelő részesedése a Magyar Beruházási és Fejlesztési Bankhoz, majd 1998-ban a Fotex-csoporthoz került. Az addig nullszaldó körüli eredménnyel dolgozó gyár árbevétele 1999-ben hirtelen a felére zuhant, s két egymást követő évben 270-280 milliós veszteséget könyvelt el. 2000-re már 500 milliós ráfizetés halmozott fel, ekkor a Roland Rt. vásárolta meg a részvények 49 százalékát. (A ruhagyár egyébként 1997-től a Kapella nevet viselte, majd 2001-től a cég székhelyének utcája után keresztelték Talliánra.) A magyar családi vállalkozásként indult, de már több külföldi leányvállalattal büszkélkedő, kétmilliárd forint körüli árbevételt felmutató cégcsoport konfekciógyártásának jó részét Kaposvár biztosította. A Roland 2002-ban azután a betegeskedő gyár menedzsmentjének (Szigeti Miklós vezérigazgatónak, Bencze Józsefné termelési igazgatónak és még egy személynek) adta el részesedését. A felszámolási kérelmet egy beszállító nyújtotta be a Tallián ellen, addigra azonban már az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) és egy hitelező bank zálogjogot érvényesített a cég ingatlanán és a gépek nagy részén. Az árverésen a gyártóeszközöket a Roland, az ingatlant a McGill Ingatlanforgalmazó és Fejlesztő Rt. vásárolta meg (nem véletlenül, ez utóbbi cégnek is 60 százalékban a Roland a tulajdonosa).
MENTŐAKCIÓ. A Kaposvári Ruhagyár Kft.-t 2002 novemberében a Tallián menedzsmentje – egyben résztulajdonosi köre – alapította azzal a céllal, hogy a tartozások miatt gúzsba kötött rt. helyett megrendeléseket szerezzen, amelyeket részben továbbadott bérmunkába a Talliánnak, illetve az időközben átvett 50 fővel maga teljesített a Rolandtól és a McGilltől bérelt ingatlanban és gépeken.
A felszámolónak és a kft. vezetésének (ahol Bencze Józsefné az ügyvezető, Szigeti Miklós pedig igazgatói posztot tölt be) a múlt héten sikerült megállapodnia arról, hogy átveszi a Tallián 200 dolgozóját. Emellett a McGill 50 millió forintot fizet a Talliánnak – amely sérelmesnek tekintette az ingatlan-átvétel feltételeit -, továbbá két évig nem mondja fel a bérleti szerződést, a Roland pedig két évig ellátja munkával a kft-t. Mint Varga János, a Talliánhoz felszámolónak kirendelt Patik, Varga és Társaik Gazdasági Tanácsadó Rt. vezetője a Figyelőnek elmondta, ez a következő két évre biztosítja a kft. fennmaradását és az emberek foglalkoztatását. „A 200 ember elküldése a végkielégítésekkel együtt 150 milliós költséggel járt volna” – jegyzi meg a felszámoló. A Talliánnak egyébként a felszámolás kezdetén 330 milliós tartozása volt az APEH és a szállítók felé, a hitelezők azonban sok jóra nem számíthatnak, mivel a még eladható gépek és ingatlan csekély értéke csak a felszámolás költségeit fogja fedezni.
„Az volt a cél, hogy az emberek ne kerüljenek az utcára; húsz éve dolgozom velük együtt, három éve ezért is jöttem vissza a céghez” – magyarázza Szigeti Miklós, aki 2001 végén lépett be a Talliánhoz, ám 1996-ig is vezetőként dolgozott a kaposvári gyárban. (A cég veszteségei még a Fotex-éra alatt lódultak meg, részben ésszerűtlen nagyberuházások, részben a textilipar 1999 körül bekövetkezett válsága miatt.)
ÓVATOS TERVEK. Szigeti Miklós máris számos megrendelést tud felmutatni, s bízik abban, hogy ezek hosszabb távon képesek megalapozni a „tiszta lappal”, tartozások nélkül induló vállalkozás jövőjét. Erre az évre 400-500 milliós árbevételt várnak a kft.-nél. „A ruhaiparban azonban legfeljebb nullszaldót lehet kihozni” – hangsúlyozzák a megszólalók. A cég 40 milliós munkaerő-piaci támogatásban is reménykedik az emberek foglalkoztatásáért. Márpedig a felszámolásra jutott gyárnál ez volt a legégetőbb kérdés: a munkanélküliek aránya Somogy megyében amúgy is 11-13 százalék körül mozog, tehát nem könnyen jutottak volna új álláshoz. A könnyűipar pedig évek óta válságban van: 2002 végén a ruhagyártók közül a Styl Ruhagyár 250 főt, a Za-Ko Rt. 800 főt épített le, tavaly pedig több cipőgyártó – a Salamander, a Mary 2000 és az MSC Hungary – vonult ki Magyarországról. A textiliparban az olcsó romániai, ukrajnai és távol-keleti konkurenciával riogatnak. Szigeti azonban abban bízik, hogy az általuk gyártott férfi felsőruházati termékekkel a keleti konkurencia nem versenyképes, s Magyarországon sem sokan. „Ezt a minőséget Ukrajnában nem tudják előállítani” – erősíti meg Berendi András, a Roland ügyvezető igazgatója, és egyik tulajdonosa, aki szintén azt ígéri, mindent megtesznek, hogy a kaposvári gyár úgy működjön tovább, ahogy az elmúlt 51 évben.
