Már használjuk a kifejezést, ám kevéssé ment még át a köztudatba. Korunk hódító divatirányzata, az urban, mint eddig valamennyi, alulról kapott friss élményeket, intuíciókat. Az itthon inkább street style-ként emlegetett női irányzat hazai művelőit bármi képes inspirálni, s messze nem az aktuális trendeket követik, ellenben fontosnak tartják az állandó kísérletezést. E stílus a bohóságra, a színes formákra épül. Az anyag és a látvány minden darabnál más és más, ennélfogva ritkán jelennek meg teljes kollekciók. A kombináció része lehet éppúgy az absztrakt mintázatú poliészter, mint a műszőrme vagy a sokat megmutató necc. Ellentétben azonban az 1960-as évekkel, immáron elengedhetetlen, hogy ezek a textíliák jó minőségűek legyenek – a többi már a fantázián múlik. Ebben a világban természetesen újra feltűnik a földig érő fodros szoknya, amely jól variálható a nyáridőben kellemes viseletű horgolt blúzzal. Visszatértek az aszimmetrikus szabású ruhadarabok is, az esetlenségében is játékosan bájos caprinadrág, amelyhez szinte kötelező egy rikító színű dzsörzéfelső, valamint a csíkos lábszárvédő. Reneszánszát éli a kézzel hímzett vagy festett ruha, mi több, a szatén is újra divatba jött, mégpedig lehetőleg a vásári hangulatot árasztó virágos megjelenési formában. A nagyvárosi hétköznapi eleganciát sugallják a pelerines clochard hangulatú felsők, a csipkés kiegészítők, illetve a szinte mindenhez hordható tweed mintás simlis sapkák. Igen, ha mindezt összerakjuk, akár egy klasszikus szocreálos kollekciót is megidézhetünk.
