Fél órára tíz dollárba, kétezer-egyszáz forintba kerül, ha valaki tízezer méter magasan akar viszonylag gyors kapcsolattal internetezni – a Lufthansa München-Los Angeles transzatlanti járatán ennyit kérnek a múlt héten beindított szolgáltatásért. Aki pedig a teljes, 8-10 órás utat végignetezné, 30 dollárt fizet – ez relatíve jóval olcsóbbnak tűnik, mint a mai, telefonos kapcsolatokon alapuló e-mailezés, amelyért levelenként általában 15 dollárt kérnek el a légitársaságok.
Internet a fedélzeten. Mint az irodában.
A Lufthansa laptopokkal és tenyérszámítógépekkel elérhető drótnélküli szolgáltatásában műhold teremt biztonságos összeköttetést a földi hálózatokkal. A rendszer sebessége „lefelé” másodpercenként 5 megabyte, „felfelé” 1 megabyte, ami egy átlagos irodai minőségnek felel meg, és jobb, mint amilyen adottságokkal a szolgáltatást az év elején tesztelték.
A Forrester Research szerint a légitársaság törzsutasainak 38 százaléka hajlandó utanként 25 dollárt fizetni azért, hogy a levegőből intézhesse dolgait, és a megkérdezettek általában nem szörfölnének, hanem cégük belső hálózatát elérve dolgoznának a gépen. A piackutató úgy becsli, 2014-ig akár a 2 milliárd dollárt is elérheti a repülőgépes internetes szolgáltatások fogalma.
A Lufthansa jelenleg 5 gépén működteti a FlyNet nevű rendszert, ám 2006-ig mind a 80, nagy távolságra röpülő járatán bevezeti majd azt. A hálózatot a Cisco Systems eszközeire alapozva a Connexion nevű vállalat üzemelteti; hamarosan azonban mások is hasonló megoldásokkal állnak elő: a seattle-i Tenzing egy éven belül még gyorsabb légi internetes rendszer kifejlesztését ígéri.
