 |
Száznapos program, Európa-terv, árfolyamsáv-eltolás, 2008-as euró-bevezetési dátum bejelentése, adócsökkentés örve alatti adóemelés, pénzügyminiszter-leváltás, Draskovics-csomag, 2010-es euródátum. A fölsorolás, ha ökonomikus szemszögből „elfogult” is, azért mutatja a két éve, 2002. május 27-e óta hivatalban lévő kormány működésének ívét. Medgyessy Péter, a közgazdász kormányfő szent borzongással fogott bele a hatalom gyakorlásába. Ismerte is a politikát, tartott is tőle. „… a hatalom óriási lehetőség céljaink elérésében…; egy politikusnak olyan kvalitásokkal is rendelkeznie kell, amelyet a köznapi ember nem biztos, hogy szeret” – vallotta meg egy régi interjúban Rádai Eszternek a Mozgó Világban. Például a politikus, fejtegette, más megítélés alá esik, amikor hirtelen megváltoztatja a nézeteit. Nem hűvös számításból, amint azt a jobboldal a szemére vetette, hanem a hatalomban adódó sajátos körülmények miatt, amelyek nagymértékben elütnek, mondjuk, a közgazdászi léttől. A politika művészet, de, c’est la vie, számba kell venni a hátulütőit is.
Abban sincs igaza a jobboldalnak, hogy Medgyessy ne teljesítette volna a választási ígéreteit. Nagyon is teljesítette, pontról pontra, ámbár meglehet, hogy volt olyan al-alpont, amely mégsem az ígéretnek megfelelően alakult. A közgazdász kormányfőnek tudnia kellett, hogy az akkurátus teljesítésért nagyon sokat kell az országnak fizetnie. Az azelőtt soha nem látott mértékű közalkalmazotti béremelés, a minimálbér adómentessége, a csak pártpolitikai szempontokkal indokolható egyszeri nyugdíjjuttatás, a 13. havi nyugdíj és családi támogatások, így egyszerre, mindmáig hatalmas teherként rakódnak a költségvetésre, az adófizetőkre, a gazdaságra. Közgazdászként biztosan aggódott emiatt. A gyors nézetváltás politikusi erényét azonban sokáig nem gyakorolta. Csak akkor szánta rá magát, amikor a gazdaságpolitika hitelét már alaposan megtépázták a költségvetés lazaságai, a versenyképesség-romlás, a jegybankkal fennálló katasztrofális viszony, a kalandos forintpiaci ingadozások, amelyek végül kikényszerítették a költségvetési nadrágszíj-meghúzásokat és az egyelőre bizonytalan kimenetelű lakáshitel-szigorítást.
 |
 |
|
|
Viszonyulások a kormányhoz
A vállalatok, pontosabban a cégvezetők olyan csoportokat alkotnak, amelyeknek tagjai többé-kevésbé egyformán vélekednek a Medgyessy-kormány intézkedéseiről. Ennek vizsgálata során a kérdőívekben előre megfogalmazott pozitív és negatív állításokra adott válaszokat elemeztük, az úgynevezett klaszteranalízis segítségével.
Jobboldali kritikusok. Azok sorolhatók ide, akik a negatív megállapításokkal nagyobbrészt egyetértenek, a pozitívakkal viszont nem igazán értenek egyet. Ők nagy valószínűséggel a politikai jobboldalhoz sorolhatók.
Határozatlan kritikusok. A kormányról megfogalmazott negatív megállapításokról teljesen megoszlik a véleményük, a pozitív megállapításokkal pedig nem igazán értenek egyet.
Elfogulatlan mérsékeltek. A kormányról megfogalmazott egyetlen kategorikus állítással sem azonosulnak teljes mértékben, függetlenül attól, hogy az adott állítás kedvező-e, vagy kedvezőtlen a kormányra nézve.
Baloldali kormánytámogatók. A kormányról megfogalmazott negatív megállapításokat határozottan elutasítják, a pozitívakkal nagyobbrészt egyetértenek. Nagy valószínűséggel a Medgyessy-kabinet meggyőződéses támogatói. |
|
|
|
|
|
MÉRSÉKELT KORREKCIÓ. Elérkezett a kijózanodás ideje. A gazdaságpolitikán lassan úrrá lett a visszafogottság, és ezt most már a közelgő európai parlamenti választás sem zavarta meg. Az év eleji adatok tanúsága szerint egyfajta mérsékelt korrekció megy végbe. Ennek fontos része a kereseteknek a teljesítményhez igazítása, miután a bérek vásárlóértéke tavaly 9,2 százalékkal emelkedett (igaz, a negyedik negyedévben már csak 2,5 százalékos volt a gyarapodás). Az idei első negyedévben is nőttek a reálbérek, de már csak 1,1 százalékkal, jórészt az év eleji áfa- és jövedékiadó-emelés miatt (ezek a lépések 1,8 százalékpontot vettek vissza a reálkeresetek növekedéséből). A lakossági fogyasztás idei alakulásáról még nincs pontos információnk, de a kiskereskedelmi forgalom éves összehasonlításban csak kismértékben lassult, ami változatlanul igen gyér lakossági megtakarításra utal, miközben a lakásépítési kedv töretlen, a lakáshitel-állomány pedig továbbra is duzzad. Ugyanakkor kétszámjegyű tempóban nő az export euróban számított értéke, az ipar a külpiaci értékesítés révén szárnyalni kezdett, a feldolgozóipar termelékenységének éves emelkedése az idei első hónapokban már 17 százalékra ugrott. Úgy tűnik, három év után sikerült újra exportvezérelt pályára állítani a gazdaságot. A költségvetésben a deficit még mindig igen magas (sőt, rekordmértékű, ha az eddigi hiányt a tervezett éves összeghez viszonyítjuk), ám egyelőre az államháztartásban is sikerült tartani a pénzügyminiszter által előre meghirdetett menetrendet. A gyors kiigazítás megtörtént, bár egyelőre nem tudni, lesz-e bátorsága a Medgyessy-kormánynak mélyreható intézkedésekkel stabilizálni az eredményeket.
A kijózanodást és a rá következő mérsékelt korrekciót a vállalatvezetők is érzékelik, méltányolják – derül ki a Figyelő és a Stratégiai Marketingkutató és Tanácsadó Iroda (Straketing) évenként megismételt felmérésének legújabb eredményeiből. Tavaly nyáron még a vállalatvezetők több mint fele változást várt a gazdaságpolitikában, mintha még messze nem az addig követett irányvonal lenne az „igazi” (Figyelő, 2003/38. szám). Ezzel szemben 2004 tavaszán lényegesen kevesebben számítanak a makrogazdasági helyzet romlására, kismértékű adócsökkentést tartanak valószínűnek a közeljövőben, és ha jelentős eltérésekkel is, de „nagy átlagban” hitelesnek ítélik meg a kormány inflációs előrejelzését.
 |
NAGY SZÓRÁS. Hangsúlyozzuk ugyanakkor: a vélemények csaknem valamennyi kérdésben erősen megoszlanak. Politikailag is, hiszen a vállalatvezetők 60 százaléka kimutathatóan a jobb- vagy a baloldali táborhoz tartozik, és közöttük az ellenzékkel rokonszenvező menedzserek vannak többségben (lásd a 15. oldalon). Az üzletembereket is nagymértékben befolyásoló politikai polarizálódás eleve kizárja, hogy a kormány teljesítményének értékelése pusztán szakmai véleményként fogalmazódjék meg. Az sem mellékes, hogy a mintánkban szereplő 300, legalább 50 főt foglalkoztató vállalat fele-fele arányban volt sikeres, illetve vallott kisebb-nagyobb kudarcot az elmúlt évben produkált forgalom alapján. Újabb differenciálódás zajlott le: a magas árbevételű cégek többnyire további növekedést produkáltak, a kisebbek pedig inkább stagnáltak vagy visszaestek. Ámbár azt is hozzá kell tennünk, hogy a kilátások egyértelműen javulnak, és a vállalkozások csaknem kétharmada forgalom-felfutást vár a jövő évben. Ez mindenképpen a némileg távolabbi, ám még a mostani kormányzati cikluson belüli remények éledésére utal.
 |
Ugyanakkor a Medgyessy-kormány tevékenységét illetően jóval több kritikus megállapítás hangzott el, mint dicséret. Amikor arra kértük a vállalatvezetőket, sorolják fel és minősítsék a kabinet szerintük jelentős gazdasági döntéseit, a válaszoknak csupán egyharmada tartalmazott pozitív megítélést, míg a kétharmad bírálta a szóba hozott döntéseket. Más megvilágításban: a vállalatvezetőknek csak 11 százaléka említett kizárólag pozitívan értékelt ügyeket, 45 százalékuk csak negatívumokról beszélt, 18 százalék pedig pozitívumot is, negatívumot is megnevezett (a többiek nem válaszoltak).
 |
Főként az adó- és járulékpolitika, valamint az árfolyam-politika talál kedvezőtlen fogadtatásra – leggyakrabban ezt a két témakört hozták szóba. Az adó- és járulékügyekről vélekedők kétharmad részben az új adónemek bevezetését, az áfaváltoztatásokat, valamint egyes adókedvezmények megvonását kifogásolták, egyharmaduk viszont dicsérte a társasági adó mérséklését, az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) bevezetését. Mégis kijelenthetjük: a múlt évhez képest valamelyest enyhült az elégedetlenség az adópolitikával szemben. A vállalatvezetők több mint fele ugyanis kismértékű, további 10 százaléka pedig jelentős adócsökkentést vár. Bár most is magasnak tartják az elvonások mértékét, hitelt adnak az mérséklésre vonatkozó ígéreteknek, vagy bíznak abban, hogy nem következik be ismét költségvetési expanzió, amely újabb állami igényeket támasztana a bevételek fokozására.
 |
Jóval egyöntetűbb az elégedetlenség az árfolyam- és kamatügyek miatt. Az ezeket szóba hozó cégek véleménye 85 százalékban negatív. Bár az is megfigyelhető, hogy a vállalkozások által kívánatosnak tartott árfolyamok érzékelhetően „leértékelődtek”. Jelenleg a cégek 48 százaléka érdekelt a 260 forint/eurónál erősebb kurzusban, holott tavaly ez az arány 57 százalék volt; a 280-nál gyengébb forintot óhajtó cégek aránya eközben 15-ről 18 százalékra emelkedett. Ez figyelemre méltó eltolódás, s a vállalatok nagyobb megértését mutatja a jegybanknál gyengébb árfolyammal szimpatizáló kormány törekvései iránt. Az euró bevezetésének időpontja kérdésében viszont már távolról sem ilyen nagy a harmónia, a kormánydöntés előtti hetekben ugyanis a kérdéseinkre válaszoló vállalatvezetők többsége – különösen az iparban működő, illetve a külföldi tulajdonú cégek vezetői – a végül is „bejött” 2010-es dátumnál korábbi célt tűzött volna ki.
Többen említették a lakásépítési és lakáshitel-politikát, túlnyomórészt bírálva a kormány döntéseit. Az agárpolitikát fontosnak tartó cégvezetők között viszont a kedvező említések kerültek elsöprő többségbe. A bérpolitika inkább elmarasztaló, a nem lakáscélú hitelezés viszont inkább kedvező megítélést kapott.
 |
NEHÉZKES INTEGRÁCIÓ. A kormány tevékenységével kapcsolatos, előre megfogalmazott kijelentések – öt pozitív és öt negatív állítás – megítélésében többnyire erősen megoszlottak a vélemények (lásd a grafikont). Ez alkalommal is leginkább az adócsökkentést sürgették. Kedvező fogadtatásra talált az M5-ös autópálya matricásítása, miközben a menedzserek jó része szemléli kritikusan a ráfizetéses tömegközlekedést. Szórványos kivételektől eltekintve, messze nem osztják azt a véleményt, hogy a kormány megvédené a mezőgazdaságot az EU-csatlakozás hátrányos következményeitől. Ugyanakkor meglepően nagy – jó kétharmados – arányban értettek egyet a kikényszerített gyógyszerár-csökkentéssel. Általában is, a kormány árpolitikájának megítélése jobb, mint tavaly, de még mindig sok benne az ellentmondás. A legtöbben az infláció mérséklődésére számítanak, és a kormánnyal azonos módon, 6,5 százalékra taksálják az idei pénzromlást. Az áfaintézkedések ugyanakkor a vállalatvezetők körében sem tartoznak a népszerű húzások közé.
|
|
|
|
A minősítők
Fölkérésünkre a Straketing április utolsó hetében készített kérdőíves telefoninterjút 300, legalább 50 főt foglalkoztató cég operatív vagy pénzügyi vezetőjével. A minta 53 százaléka 51-100 fős, 24 százaléka 101-200 fős, 23 százaléka ennél nagyobb cég, és 35:24:41 arányban oszlik meg a félmilliárd alatti, fél-egymilliárd közötti, illetve e feletti nettó árbevétel-kategóriák között. Az ipar 53, a kereskedelem 15, a szolgáltató szektor 17, a mezőgazdaság pedig 15 százalékban képviseltette magát. A válaszadó cégek 74 százaléka magyar kézben van, a többi nagyjából fele-fele részben külföldi, illetve vegyes tulajdonú. |
|
|
|
|
|
Vajon miben segíthet a kormányzat a cég sikeresebb működése érdekében? – erre a kérdésre leginkább megint csak az adó- és járulékcsökkentést szorgalmazták (lásd a táblázatot). Felméréseink egyébként azt mutatják: évről évre egyre kevesebb cég vár valamilyen kormányzati segítséget. Hiába is várnának? Meglehet; de bizonyára mindinkább el is fogadják, hogy nem elsősorban a kormányzattól kell várniuk a helyzetük javítását. Ilyen felismerésekre viszont nyilvánvalóan könnyebben jutnak akkor, ha a gazdasági környezet javul, a piaci feltételek és az intézmények megfelelő alapokat teremtenek a működésre.
Ugyanakkor az uniós tagság új intézményeket, új feltételeket hozott magával, és a kormány integrációs politikája a vállalatok körében nem aratott igazán sikert. Kérdésünkre, vajon javul-e a vállalatok helyzete az unióban, 26 százalék felelt igennel, ami súlyos veszteség az optimisták tavalyi, 37 százalékos arányához képest. Ezzel párhuzamosan a tavalyi 29 százalék helyett ma már 41 százalék véli úgy, hogy a működését nem érinti az EU-csatlakozás. A fokozódó közöny aligha magyarázható azzal, hogy a magyar cégek unióba ágyazottsága ilyen gyorsan előre- haladt. Sokkal inkább arról lehet szó: a kormány és a politika nem tett eleget azért, hogy az uniós tagság orientálja a vállalatokat a további fejlődésben. Gyanúsan sok cég panaszkodik az éleződő versenyre, a szigorúbb EU-előírásokra. Ugyanakkor megdöbbentően kevesen (a cégek mindössze 8, illetve 3 százaléka) említi meg várható előnyként az uniós támogatásokat és a pályáztatást.
Összességében a bizonyítvány a Medgyessy-kormány eddigi tevékenységéről: közepes. Ami valamivel jobb, mint a tavalyi hármas alá.
