 |
Némi késéssel, ám aktualitása okán most írunk Oriana Fallaci A harag és a büszkeség című világszerte óriási vihart kiváltó könyvéről, amellyel a nemzetközi hírnevű írónő a 2001. szeptemberi terrortámadás utáni közvetlen felháborodásában kívánta az iszlám terrorizmus elleni fellépésre buzdítani a nyugati közvéleményt. Ennek a heves indulatokat keltő pamfletnek, kiáltványnak – avagy a szerző megfogalmazása szerint „prédikációnak” – korábbi értékelését az iraki háború és a terrorizmus megerősödése, eszkalációja jelentősen módosíthatja.
Mindenekelőtt fel kell idéznünk e szokatlan szenvedéllyel támadott botránykönyvet (?) vádoló érveket. Kemény kritikákat váltott ki az írónő brutálisan nyers szókimondása és fejtegetéseinek szenvedélyessége. Az iszlám és a nyugati világ közötti vélt vagy valós ellentétek túlzásoktól sem mentes tárgyalása pedig bírálói számára hálás támadási felületet nyújtott. A felidézett vihar hevességét jelzi, hogy a szelíd véleményéről nem éppen nevezetes Tamás Gáspár Miklós irodalmi hetilapunkban, anno „fasiszta könyvnek” nevezi a dolgozatot, megjegyezve: „a világhírű sztárriporter ocsmányságokat okád”, és „mint minden kocsmai uszító, nem annyira a terroristák, mint inkább a bevándorlók és menekültek ellen ágál”.
Valójában mit is tarthatunk Fallaci „főbűnének”? Elsőként az arab kultúra múltjának jogtalan és igaztalan lebecsülését, s azt a vélekedését, hogy a tudomány, a művészet és általában a kultúra minden vívmányát a nyugati civilizáció eredményének kell tekintenünk. A másik – és súlyosabb – hiba pedig az, hogy az írónő általánosít, és minden muzulmánt egyaránt elmarasztal a terrorizmus nyílt vagy rejtett támogatásának vétkében. Következtetése: Európa számára az öngyilkossággal ér fel, ha nem veszi komolyan „Allah fiait”, akik „ki akarják radírozni a nyugati civilizációt”. Ezért ellenállásra buzdít a terroristák által folytatott „fordított keresztes háború” ellen.
Vajon komolyan vehetjük-e az elmúlt évtizedek valamennyi fegyveres konfliktusáról tudósító, jelenleg New Yorkban élő olasz riporter Kasszandra jóslatait, amelyek az egész emberiségre váró veszélyekre figyelmeztetnek? Azt hisszük: igen. Merthogy a New York-i merénylet óta eltelt közel három év alatt „a fordított keresztes háború” kiszélesedett, az arab fanatikusok által a nők és gyerekek közreműködésével végrehajtott öngyilkos merényletek új és hatékony módszerekkel „gazdagították” a dzsihádot, a szent háborút: Oszama bin Laden legutóbb kijelentette: isten akaratából tovább harcolnak. „Az isten akaratából” folyó harc pedig már nem csak Izrael és Amerika, hanem általában a „bűnös” Nyugat ellen folyik. Kende Péter ismert szociológus írja: „Az iszlám felforgató szemében nincs ťháborús bűnŤ, hiszen az ellenfélnek már a léte is bűnös.” Az iraki háború – tetszik, nem tetszik – a nemzetközi terrorizmus élénkülését segítette. Bebizonyosodott Fallaci előrelátása: „A mi katonai sikereink nem oldják meg az iszlám terrorizmus offenzíváját. Éppen ellenkezőleg, inkább bátorítják azt.”
Összegezve: Fallaci „nyílt levele” minden támadható okfejtése, részrehajló érve ellenére fontos könyv, amely harcra késztet az iszlám terrorizmus ellen, mert ha az győz, „le fogja rombolni azt a világot, amit jól-rosszul sikerült felépítenünk”. Bízzunk benne: erre nem kerül sor.
Utóirat: a 74 éves olasz írónő az idén megírta a folytatást. Az értelem ereje című könyv francia fordítása jó egy hónapja jelent meg a francia boltokban. Az első napon 50 ezer példányt vásároltak meg belőle.
