Két tőzsdei gyorsjelentés láttán csettinthettek csupán elégedetten az elemzők a múlt héten zárult profitközlési szezonban: Csányi Sándor mosolyogva szemlélhette, ahogy „cégeinek” eredményét megismerve néhány percig megszólalni sem tudnak a jelenlévők. A Csányi által elnök-vezérigazgatóként irányított OTP-nél termelt 31,3 milliárd forintos első negyedéves profit a legoptimistább elemző által prognosztizált értéket is 5 százalékkal felülmúlta, a bankvezér alelnöksége alatt prosperáló Mol pedig, a felfokozott várakozásoknak megfelelve, közel 30 milliárdot tett hozzá a tavaly januártól márciusig terjedő időszakra kimutatott 22 milliárdos eredményéhez. (A szívet melengető számokhoz nem járultak hozzá egyszeri tételek.) Noha a Molnál nem várható, hogy a következő negyedévek hasonló mértékű eredményt hozzanak, a kilátások kedvezőek. Túl e két társaságon azonban nem volt sok ok az örömre, többnyire a várakozásoknak megfelelő vagy azoktól elmaradó eredmények érkeztek. 
A „két Csányi-cég” szárnyalásának köszönhetően a negyedéves jelentésre kötelezett A kategóriás tőzsdei társaságok összeredménye – újra impozáns, 60 százalékot meghaladó növekedést mutatva – megközelítette a 120 milliárd forintot. A Mol és az OTP nélkül számolva viszont, ha minimális mértékben is, de csökkent az összprofit. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) másik két nagyágyúja ugyanis egyáltalán nincs könnyű helyzetben. A Matáv – amelynek igazgatóságát szintén erősítette Csányi Sándor, azonban tavaly távozott a testületből – a növekedési lehetőségek eltűnése nyomán megpróbálja a lehető leghatékonyabb működéssel mérsékelni a profitcsökkenést, az előző évben tekintélyes nyereségbővülést felmutató, most viszont tovább nőni nem tudó Richternél pedig a hazai gyógyszerár-helyzet kedvező rendezése a fő cél.
CSÖKKENŐ BIZALOM. A gyorsjelentések ezúttal nem a legideálisabb piaci légkörben érkeztek a tőzsdére. Az októbertől márciusig szinte száguldó BUX lendülete tavasszal látványosan megtört, a vezető papírok hirtelen eladói nyomás alá kerültek, a befektetők átértékelték a piachoz való hozzáállásukat. A jelenségnek ezúttal nem voltak hazai mozgatórugói, a hossz megfeneklése külföldi eredetűnek tűnik. A kiváltó okok közül a legfontosabb a globális feltörekvő piacok iránti bizalom csökkenése, ehhez pedig a kínai gazdaság lassulásától való félelem és az amerikai kamatemelési várakozások adták az alapot. A piaci szereplők a feltörekvők másfél éves szárnyalása után úgy döntöttek, hogy jobb a békesség, és elkezdték hazavinni a nyereséget. A feltörekvő piaci kötvények amerikai társaikhoz viszonyított hozamfelára is nőni kezdett, jelezve a bizonytalanságot. Természetesen leállt a feltörekvő piaci részvényalapokba irányuló pénzbeáramlás is, ami törvényszerűen hozta el a fordulópontot.
Sajnos a magyar tőzsde a hazai makrogazdasági bizonytalanság miatt egy év késéssel kapcsolódott be a raliba, a trend azonban itt is fordult. A kitűnő gyorsjelentések ezért némiképp új helyzetet teremtettek, legalábbis a két érintett, a Mol és az OTP esetében. Míg ugyanis a feltörekvő piacok nagy részén a felfelé száguldó árfolyamok nyomán a cégek értékelése jelentősen nőtt az elmúlt másfél évben, a két vezető hazai társaság esetében a piac csak követte a profitnövekedést, s a történelmi csúcsra járó árfolyam mellett is alulértékeltnek tűnik mind a bank-, mind az olajrészvény.
A Mol az idei első negyedévben 500 forint nyereséget termelt részvényenként (EPS), ám az elszálló olajárak nyomán a gázüzlet eredményessége a következő negyedekben mindenképp romlik. Az importgáz-árak növekedését a Mol nem hárítja át teljes egészében a fogyasztókra, ezért biztosnak tűnik, hogy a gázüzlet első negyedévben elért 20 milliárd feletti profitja az idén már nem ismételhető meg. Az EPS így is meghaladhatja az 1000 forintot, de 1100-1200 forint sem tűnik irreálisnak. A papír P/E-mutatója (árfolyam/egy részvényre jutó nyereség) még a pesszimistább forgatókönyv szerint is 8 alatt, azaz igen alacsonyan marad. Az EPS az OTP esetében is elérheti az év végéig az 500 forintot, azaz a piac a bankcsoportot a Molhoz hasonlóan árazza be a 8-as P/E alá.
Noha illúzió volt azt hinni, hogy önmagában az uniós csatlakozás következtében az árfolyam/nyereség-mutatók látványosan közelednek majd az európai átlaghoz, mégis meglepő kissé, hogy a Mol és az OTP esetében szinte egyáltalán nem következett be konvergencia: árfolyamuk erősödése csak a profitnövekedéssel, illetve az azzal kapcsolatos várakozásokkal tartott lépést. Természetesen semmi sem garantálja, hogy ebben változás áll be a közeljövőben, ugyanakkor – hacsak nem következik be rendkívül heves eladási hullám a feltörekvő piacokon – a jelenlegi szintekről aligha tud esni e két kitűnő cég kurzusa. 
VISSZAÁRAZÁS. Korántsem ilyen kedvezőek a kilátások a Richter esetében. A papír olyannyira a piac kedvence volt tavaly, hogy szinte egyedüliként konvergált, azaz nagyobb mértékben emelkedett 2003-ban az árfolyama, mint amit később a profitváltozás igazolt. Ráadásul a kilátások is jól kivehetően romlottak – a cégtől függetlenül, külső hatásra -, így egyáltalán nem meglepő, hogy a piac „visszaárazza” a papírt. E vélekedés az előző évinél kissé gyengébb idei első negyedév nyomán még hangsúlyosabbá vált.
A gyorsjelentések alapján nincs olyan részvény a második vonalban, amelyet gondolkodás nélkül vételre ajánlanának az elemzők. A legnagyobb kedvencnek továbbra is a Graphisoft tűnik, a lelkesedés azonban egyértelműen csökken. A cég vártnál magasabb eredményében nagy szerepe volt az árfolyamhatásnak, s a kilátásokat illetően is óvatos a vezetés. A papír tőzsdei ármozgása is elgyengülésre utal.
Az FHB esetében nem a kilátásokkal van probléma, sokkal inkább a papír értékelésével: a kurzus túllépett a legtöbb elemző által reálisnak tartott szinten. A 9 ezer forintos csúcsról azonban már több mint 20 százalékot esett, 7 ezer alatt pedig hosszabb távra már szinte minden elemző szerint érdemes lehet venni belőle. Várakozások alatti negyedévet zárt a Démász, s noha éves eredménytervén nem változtatott, elképzelhető, hogy nem sikerül elérni az infláció mértékével megegyező mértékű eredménybővülést.
A Pannonplast első negyedévére a siralmas kifejezést sem túlzás használni, ezt azonban úgy is fel lehet fogni, mint alacsony bázist. A cég új vezetése szerint ugyanis most jön a feltámadás, s aki ebben hisz, annak érdemes elgondolkodnia a papír beszerzésén. Hasonlóan a kilátások jelentős javulása irányíthatja a befektetők figyelmét a Danubiusra, amely ugyan már túl van a mélyponton, azonban egyelőre csak csökkentenie sikerült veszteségét. A turizmus idei teljesítménye, a fapados légitársaságok további terjeszkedése viszont egyértelműen jó hír a szállodalánc szempontjából.
Nem sok ok látszik a váratlanul igen gyenge eredményt bejelentő Globus és Fotex vételére, és hasonló a helyzet a NABI-val is. Ez utóbbi, buszgyártó cég viszont olyan mélyen van, hogy elméletben a reménysugár felcsillanása is áremelkedést okozhat. A Rába próbálkozik, némileg javult a gazdálkodása, de nem lehet még trendfordulóról beszélni. Az Antenna Hungária, a BorsodChem és a Zalakerámia esetében a gyorsjelentések inkább csak formalitásnak tűnnek; a műsorszórónál a privatizáció kimenetele, a vegyipari társaságnál a fő tulajdonos kiszállása, a csempegyártónál pedig a cég papírjaira adott vételi ajánlat befolyásolja az árfolyamot.
