 |
Veszprém önkormányzata százmilliós nagyságrendű beruházással egyik régi műemlék jellegű épületét szerette volna felújítani és korszerűsíteni a várban. A hosszú ideje szépítésre váró épület azonban nem kap 2004-ben pályázati pénzt: a pályamunka megírásával és leadásával megbízott vállalkozó ugyanis 7 perc (!) késéssel nyújtotta be a dokumentumot a székesfehérvári bíráló szervezethez. Pedig az önkormányzat nem az utcáról elsőként jelentkező pályázatírót kérte fel a munkára, hanem referenciával is rendelkező, megbízhatónak tűnő szakértőt. A pályázatot az idén egy másik cég újra benyújtja, ám az ügy akár kisebb politikai vihart is kavarhatott volna, ha a hanyag munkáért ne adj’ isten fizetett is volna néhány milliót az önkormányzat.
ÜZLETET SZIMATOLNAK. Az önkormányzati és vállalati vezetők közül manapság nem kevesen találkoznak ilyen jellegű problémával. A döntési helyzetben lévő vezetők napjában legalább két-három telefonhívást kapnak, amelyben pályázatíró cég, illetve magát jól értesültnek és felkészültnek beállító vállalkozó ajánlja fel szolgáltatásait. A már néhány éve a szakmában lévő, tapasztaltabb pályázatíró cégek azonban értetlenül állnak az utóbbi fél évben felerősödött folyamat előtt: számos, hatalmas üzletet szimatoló szerencselovag vagy képzettebb, idős korára munkanélkülivé vált középosztálybeli tanult pályázatírást és ehhez kapcsolódó tanácsadást. A szakma krémje szerint azonban minderre nem elegendő egy párnapos vagy néhány hetes kurzus.
| Megfontolandó szempontok |
HA LEHET, ÖNERŐBŐL. A legtöbb esetben érdemes önerőből belefogni a pályázatkeresésbe és -írásba, s csak azt követően érdemes tanácsot, segítséget kérni, amikor már ismerjük a rendszert. A magyarul, magyar szervnél beadható pályázatok írásához csak összetett fejlesztési elképzeléseknél indokolt külső szakértő bevonása.
REFERENCIÁK. Mintegy 2-3 ezer fő foglalkozik pályázatírási tanácsadással, de csak ezek töredékének van valódi tapasztalata az uniós pályázatok gyakorlatában. Különösen kevesen tapasztaltak a Brüsszelbe beadandó pályázatok követelményeit, rendszerét illetően. Ezért csak megbízható, lenyomozható referenciával rendelkező vállalkozót válasszunk.
TÜRELEM. A pályázati rendszerek túlszabályozottak, számtalan formanyomtatvány, engedély, igazolás szükséges. A formai követelmények be nem tartása eleve lehetetlenné teszi a sikert. A türelmet és kitartást igénylő feladatra megfelelő munkatársat vagy tanácsadó partnert érdemes választani.
ANGOLTUDÁS. Brüsszelbe benyújtandó pályázatnál az angol „pályázati nyelv” ismerete, a pályázati anyag kitűnő fordítása alapkövetelmény. |
|
„A témához keveset konyító kényszervállalkozók, alkalmi pályázatírók viszonylag könnyűszerrel kiszűrhetők” – véli Egerszegi Dorottya, az Equality Consulting ügyvezetője. A felkészületlen pályázatíró ugyanis az első tárgyalás alkalmával „aknára fut”, amennyiben a témában viszonylag tájékozott vezető a pályázati rendszerek részleteiről érdeklődik. Veszélyesebbek a cégek számára a fel-felbukkanó kóklerek, ügyeskedők, akik elsősorban a hatalmas üzletet látják a pályázatírásban és próbálják minél látványosabb ígéretekkel, mind nagyobb összegek előteremtésének kilátásba helyezésével csábítani a reménybeli ügyfeleket. A kis- és közepes cégeknél pedig sokszor nehezen ismerik fel, hogy például a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által kiírt hazai pályázathoz nem feltétlenül van szükség szakértőre, tanácsadóra, hiszen néhány napot rászánva maga a cégvezető is megismerheti a rendszert. (A hazai pályázatoknál is mindinkább alkalmazott uniós szisztéma további előnye, hogy a pályázatok elbírálása mind szabályozottabb, így néhány tízmilliós összegek esetén nincs szerepe a lobbitevékenységnek sem.)
A vállalatok és más beruházók (például az önkormányzatok) számára mégis nagyon fontos lenne, hogy a pályázatírók közül nyugodt szívvel választhassanak. Nem a legszerencsésebb megoldás azonban, ha a most formálódó szakmai szervezeteknél érdeklődnek. Bándi Gábor, a brüsszeli pályázatírásban többéves tapasztalattal bíró Innostart Alapítvány vezető munkatársa szerint már legalább három ilyen szövetség létrejött. E frissen életre hívott szakmai fórumok mögött azonban ma jellemzően csak egy-egy jól körülhatárolható üzleti érdekcsoport áll, a szakma mértékadó cégei sokszor egyik szövetséghez sem csatlakoznak, miközben számos referencia nélküli vállalkozó is tagja lehet e tömörüléseknek. „Pedig jó néhány pályázatot meg kell írni, mire valódi tapasztalatot szerez valaki ebben az összetett, nehezen áttekinthető és számos buktatóval tarkított rendszerben” – emeli ki Bándi Gábor.
ÁLLAMI PROGRAM. Megoldásként szolgálhat a pályázatírók dzsungelében történő eligazodáshoz, hogy a GKM hosszas előkészítés után – a Nemzetközi Bankárképző Központ Rt.-vel közösen – állami képzési programot szervezett a pályázatírók számára. A minisztériumban kapott tájékoztatás szerint 225 kamarai dolgozót és 225 pályázat útján kiválasztott tanulót ötnapos intenzív képzési program keretében oktatnak uniós ismeretekre és pályázatírásra. A hallgatók vizsgát tesznek a megszerzett tudásról. A kapott oklevél egyben azt is jelzi: értük felelősséget is vállal a GKM – erősítették meg a minisztériumban.
További reménysugár lehet, hogy a felsőoktatásban is mind több helyen épül be a tananyagba az uniós ismeretek oktatása. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal vezető köreiből azonban a pályázatíró cégek renoméjának megkopásáért aggódók azt a választ kapták: az unióban sincs központi minősítési rendszer a pályázatkészítők számára, türelmesen ki kell várni, amíg magától megtisztul a piac. A cégvezetők számára így nem marad más: csak körültekintő kiválasztást követően szabad szerződést kötni pályázatírásra, illetve ehhez kapcsolódó tanácsadásra.
