 |
ondonban Ferenczi Sándor (1873-1933) emléke előtt tisztelegtek. A magyar év keretében tartottak róla tanácskozást, amelyet a Londonban élő Székács Judit szervezett. Április végén, a konferencia napjaiban nyílt meg egy hónapra a Ferenczit és a pszichoanalízis Budapesti Iskoláját mintegy kétszáz dokumentummal bemutató kiállítás a Freud Múzeumban. Anyagát a budapesti Ferenczi Sándor Egyesület elnöke, Mészáros Judit pszichoanalítikus állította össze.
Mészáros a kiállítás rendezőjeként metaforikus megbékélésnek tartja, hogy az összegyűjtött dokumentumokkal most Freud házában „lakik” Ferenczi. A múzeum az emigrációba kényszerült bécsi mester lakhelye volt. Kapcsolata a budapesti professzorral közismerten mély volt, és viszontagságos. Házának több falán most azt szemlélheti meg a kiállítás-látogató, hogy mi is volt az a Budapesti Iskola, s mi volt abban lelkének, Ferenczinek a szerepe. (Ehhez szolgálhat adalékokkal Erős Ferencnek a Jószöveg könyvek sorozatban most megjelent kötete is.)
„Eleve nem leíró, hanem interpretatív kiállítást terveztem” – mondta el lapunknak Mészáros Judit. Bemutatni azt akarta, ami a pszichoanalízis történetének kutatójaként is régtől foglalkoztatja: az eseményeket és kulcsszereplőket, viszonyrendszerüket, a magyar pszichoanalízis kulturális közegét, beágyazódását a szellemi életbe, hol az alapítók nemzedékéből az utóbb világhírűvé lett antropológus, Róheim a Freud-fordító Nyugat-szerkesztővel, Ignotussal, a könyvkiadó Dick Manóval és a még orvostanhallgató Radóval cserélt eszmét. (Freud egyébként Ignotushoz írt s kiállított 1916-os levelében jelzi a szerkesztőnek: a honoráriumot például krumpliban is folyósíthatja…)
Az első világháború végén úgy festett, Budapest lesz a nemzetközi pszichoanalitikai mozgalom fővárosa, színvonalán, újító szellemén túl éppen itteni kulturális beágyazottsága miatt is. A történelem közbeszólt. Előbb 1918 és 1925, majd 1938 és 1941 között kényszerült emigrációba, két nagy hullámban tehát, több budapesti analítikus. (Később, az ötvenes években „imperialista áltudományként” vált illegálissá a Budapesti Iskola.) Az emigrációs hullámokat a kiállítás rendezője világtérképen szemlélteti. Saját kutatásai alapján pedig afféle családfát is rajzolt Mészáros Judit: ki mindenki járt az analítikusok közül Ferenczihez analízisbe, s aztán melyikük kinek lett analitikusa az iskolateremtő működésben.
 |
A Budapesti Iskola szellemi műhely volt, éppen Ferenczi nyitottságának, közegteremtő képességének köszönhetően. Elvei valóban szabadok voltak. Bemutatásukhoz a Ferenczi Egyesület saját gyűjtésén kívül a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Budapest Gyűjtemény, a MTA Füst Milán-hagyaték (honnan Berény analítikus portréi érkeztek), s Párizsból Judith Dupont adták a dokumentumokat. A kiállítás egyik előzménye egy dokumentumfilm volt (Mészáros- Szendi, 2001). Méltó folytatása meg az lehetne, ha terv és ígéret szerint vándorkiállítássá lesz a londoni tárlat, Európa más nagyvárosainak magyar kulturális intézetei is bemutatják.
