Ha minden szabályt betartanánk, nem indulnának el a vonatok – e mondást idézte Baráth Etele, a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt (NFH) felügyelő politikai államtitkár a Figyelőnek. A pályázási folyamat a kiírástól a szerződéskötésen át a számla benyújtásáig rendkívül időigényes folyamat. Ezért vizsgálta meg a közelmúltban a kormány, miként lehet az egyes fázisokat lerövidíteni, milyen jogszabályokra és intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy kiiktatódjanak a holt periódusok, s az intézmények ne csak egymás után, hanem egymással párhuzamosan is lépjenek. A cirkuszi porond világát idézve az államtitkár így fogalmazott: „A kabinetnek pótköteleket kell tartania, hogy ha elszakad az egyik, ott legyen a másik.”
RENDSZERES BESZÁMOLTATÁS. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kéthetente valamennyi tárca és irányító hatóság beszámol a kabinetnek a pályázati intézményrendszer működéséről. A cél az, hogy minél hamarabb elhárítsák az akadályokat: ha pénz kell, legyen pénz, ha eszköz, biztosítsanak eszközt, ha pedig jogszabályt kell módosítani, haladéktalanul módosítsák.
Azt, hogy szükség lesz-e a pótkötelekre, egyelőre senki nem tudja megmondani. Ez csak menet közben, a pályázati határidők zárásakor, a pályázatokat kezelő és nyomon követő monitoring (EMIR) rendszer 100 százalékos üzembe helyezésekor derülhet ki. A startpisztoly már januárban eldördült: akkor írta ki a gazdasági tárca a strukturális és kohéziós forrásokra az első 22 pályázatot. Azóta 62 pályázati ablak nyílt meg, s 15 központi program előkészítése folyik. A napi több ezer kattintás a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (www.nfh.hu) és a szaktárcák honlapján, a 4500 beérkezett pályázat bizakodásra adhat okot a pályáztatást vezénylők számára. Ugyanakkor kérdés, hogy a kész dolgozatok alkalmasak lesznek-e az uniós források elnyerésére. Az is aggodalomra adhat okot, hogy a csatlakozás időpontjára elvben több mint félezer projektnek kellett volna elkészülnie, mivel ez volt a Pályázat Előkészítő Alap (PEA) létrehozásának a célja. (Magyarország 6 milliárd forint értékű uniós forrást nyert el 2003-ban, hogy hátrányos helyzetű települések és civil szervezetek projekt ötleteiből szakértők magas színvonalú, az elvárásoknak mindenben megfelelő, az uniós támogatásokért kiemelkedő eséllyel induló pályázati csomagokat dolgozzanak ki). A kiválasztott mintegy 500 ötlet közül azonban májusig rendkívül kevésből született komplett pályázati csomag. Baráth Etele úgy fogalmazott, jóval kevesebb, mint amire számítottak. A három-négy hónapos késedelmet az idézte elő, hogy lassan haladt a PEA eljárási és bírálati rendszerének kialakítása.
Pedig aki időt nyer, pénzt is nyer. Az uniós szabályok értelmében ugyanis csak azokat a számlákat fizetik ki december 31-éig, amelyeket szeptember végéig benyújtanak az elszámoló hatóságoknak. „Elképzelhető, hogy az októberig beadott számlákat is még végig tudjuk futtatni a kincstáron” – fogalmazott a kifizetési esélyekről Heil Péter, az NFH elnökhelyettese.
Csodákra azonban nem képes a hazai uniós intézményrendszer. A januárban kiírt pályázatok most zárultak, április végén kezdődött a kiértékelésük, ami minimum két hónapot vesz igénybe, s akkor már június végén tartunk. A kiértesítéseket követően a szerződéskötés újabb 30 napot vesz igénybe. „Ez azt jelenti, hogy az első győztesekkel leghamarabb július-augusztusban kötnek megállapodást, s akkor még hol van az első kapavágás?” – ad reális képet Heil Péter. Ezzel együtt is úgy véli, nem fenyegeti Magyarországot az a veszély, hogy az idei strukturális alap projektek kapcsán forrásokat veszítünk, mert az úgynevezett n+2-es szabály értelmében a 2004-re allokált forrásokat 2006 végéig kell felhasználni. Egyébként az első három évben (amelynek a keretösszege tehát az uniós szabályok értelmében még két évig lehívható) Magyarország nem tűzött ki irreális célt maga elé: az idén a 2004-2006-os keret 6 százalékát, 2005-ben a 15-18 százalékát, 2006-ban 25 százalékát, 2008-ig pedig a fennmaradó forrás minél nagyobb hányadát szeretné a kormány szerződéssel lekötni.
Juhászné Lévai Katalin. Hajdú-Biharban pályázatírókat képeztek.
ROADSHOW. Az első adatokból annyi rajzolódik ki, hogy a leginkább zökkenőmentesen a Gazdasági Versenyképesség Operatív Programja (GVOP) keretében folyik a pályázás. Május elsejéig közel 2200 projekt érkezett be. A GVOP Irányító Hatóság a Figyelő kérésére gyorsmérleget készített, s arról tájékoztatta lapunkat, hogy a 2004-re rendelkezésre álló 35 milliárd forintos kötelezettségvállalási büdzsét biztosan felhasználják. „Sőt, némely pályázatok esetében felmerül, hogy már a jövő évi keret terhére vállalnak kötelezettséget” – fogalmaz Magyari László címzetes államtitkár, a GVOP Irányító Hatóság vezetője.
A másik négy operatív programra együttvéve érkezett alig több mint 2 ezer projekt; konkrét adatok május végén várhatók. A számok mindazonáltal önmagukban kevéssé értelmezhetőek, egyelőre nem lehet tudni, hogy a beadott pályázatok elegendőek lesznek-e az idei források lefedésére. A Figyelő úgy értesült, a GVOP keretében érkezettek között is sok a formai hibás „dolgozat”, amelyet el fognak utasítani. A kiírási feltételeknek meg nem felelő pályázati anyagok születését, valamint egyes pályázati ablakok iránti érdeklődés hiányát uniós szakértők azzal magyarázzák, hogy „a miniszterek és állami vezetők hiába járták végig az országot roadshow-k keretében, ugyanakkora maradt utánuk a bizonytalanság, mint előtte volt.” Budapestről ugyanis nehéz segítséget nyújtani a pályázóknak. „Az érdeklődők nem kaptak választ a konkrét kérdéseikre, s helyben sem működik olyan intézményi hálózat, amely korrekt információszolgáltatást nyújtana” – mutat rá Kaiser Eszter, a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség marketingvezetője. Egyedül a Regionális Operatív Program keretében nyílt pályázati ablakokról tudnak a legapróbb részletekig hasznosítható információkkal szolgálni a fejlesztési ügynökségek munkatársai, mert őket felkészítették. A másik négy operatív programnál nem épült ki segítő-tanácsadó hálózat.
Nem véletlenül említi Juhászné Lévai Katalin MSZP-s országgyűlési képviselő, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés és a Hajdú-Bihar Megyei Területfejlesztési Tanács elnöke, hogy a megyei önkormányzat eddigi működésének legjobb, jövőt szolgáló befektetése volt az a 205 millió forintos program, amelynek keretében 100 munkanélküli diplomás fiatalt uniós pályázatíró és pályázati menedzserré képeztek át. A fiatalok önkormányzatoknál, civil szervezeteknél, közhasznú társaságoknál és vállalkozásoknál fognak dolgozni, minimum kétszer 15 hónapon át. A megye egyébként rendkívül rossz fejlettségi mutatókkal rendelkezik: 86 települése közül 56-nak nemhogy fejlesztésre, de még a kötelező feladatok ellátására sem futja. Ezért is jó előre gondoskodtak arról, hogy kellő számú projekt ötlettel rendelkezzen az Észak-Alföldi Régió. A PricewaterhouseCoopers bevonásával nemrégiben fejeződött be egy kistérségekre bontott, projektgenerálási akció, afféle „regionális PEA”. Összesen 781 fejlesztési célt jelöltek meg, ebből 15-öt választottak ki, amelyekből komplett, uniós forrás elnyerésére alkalmas projekteket dolgoznak ki. A megyei önkormányzat és a területfejlesztési tanács Hajdú-Biharban szolgáltatásként segíti a települési önkormányzatokat pályázatfigyelésben.
MEGDŐLT HIEDELMEK. Szükség is van rá, mert mint Pörzse Gábor európai uniós szakértő rámutat, az elmaradott térségekben még mindig a technikai elmaradás és a forráshiány nehezíti az uniós pályázatkészítést. Több száz kistelepülésen a mai napig a telefon mellett a fax a legmodernebb eszköz, az önkormányzatok és civil szervezetek nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel, emiatt több hetes késéssel, vagy egyáltalán nem értesülnek valamely pályázati lehetőségről. A faxon, levélben történő egyeztetés, adat-kiegészítés újabb heteket vesz igénybe, jóval lassabban történik, mint ha online tartanák a kapcsolatot a kiíró hatósággal.
A nehézségek mellett is reményt keltő viszont, hogy május elsejével nagyot fordult a világ, megdőltek a korábbi sztereotípiák. „Nem olyan misztikus a pályázás, mint ahogy beállítják: nem Brüsszelben, hanem hazai intézményrendszereknél, nem angolul, hanem magyarul, s nem bonyolult uniós, hanem magyar szabályok alapján kell pályázni” – szögezi le Heil Péter. Az pedig főleg nem igaz, hogy a kártyák előre le vannak osztva, megvan, hogy ki és melyik projektre kapja a pénzt. A hazai pályázatkezelő és nyomon követő rendszer átlátható, kizárja a holtbiztos kapcsolatok, a „lezsírozás” lehetőségét. Ugyanakkor adófizetői pénzekről van szó: ezért kell pályázni, ezért állapítanak meg kritériumokat, ezért dolgozik szigorú rendben az adminisztráció, és ezért van a folyamatos elszámolási kötelezettség Brüsszellel szemben is.
