Az Európai Unió a bővítéstől egyebek mellett azt is reméli, hogy gazdasága gyorsabban növekszik majd, mint az Egyesült Államoké. Ha a söripart nézzük, mekkora növekedési potenciál van a 25 tagú unióban?
– Az EU-csatlakozástól azt várjuk, hogy elsősorban a vásárlóerő terén lesz fellendülés, de ez sem az egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Az újonnan csatlakozott államok lakosságszáma 20 százaléka a korábbi tagokénak, de a GDP terén csupán 5 százalék a megfelelő arányszám. Biztos, hogy növekedni fog a GDP-hez való hozzájárulás is, és mi ebből akarunk profitálni.
– A sörpiacon mit jelent a csatlakozás a gyártóknak, a fogyasztóknak?
– Az utóbbiaknak hasznára válik majd a nagyobb választék, a gazdagabb termékskála, a sokféle újdonság, a jó minőségű, márkás termékek bősége. A gyártókat segíti majd, hogy „az égig szökik” a vásárlóerő, és jól képzettek a helyi dolgozók.
– Nem lesz-e alárendelt szerepe a csatlakozó közép- és kelet-európai országoknak?
– Világszerte csupán két régióban növekszik a sörfogyasztás: Kínában és Közép-Európában. A Brau Union számára így a régió nem egyszerűen nagy szerepet játszik, hanem éppenséggel létfontosságú. Bevételeinknek csaknem 75 százaléka innen származik.
Elégedetlen kisrészvényesek
Egy évvel ezelőtt, tavaly májusban vásárolta meg a holland Heineken-csoport az osztrák Brau Union AG-t. A fúzió részeként kezdődött meg tavaly ősszel a magyar leányvállalatok – a Heineken tulajdonában lévő Amstel Sörgyárak Rt., illetve a Brau Union Hungária Sörgyárak Rt. – egyesítése. Az ezt megelőző tőzsdei felvásárlás azonban perbe torkollott. A Brau kisrészvényesei nyújtottak be keresetet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) ellen, az első tárgyalást április végén tartották meg. Azt kifogásolják, hogy a felügyelet nem akadályozta meg a Heineken szerintük a tőkepiaci törvényt sértő tulajdonszerzését a Brau Union magyar leányvállalatában. Miután a Heineken Ausztriában jó áron vásárolta fel a Brau Union AG-t, a Brau magyar cégének alig több mint 5 ezer forintról 20 ezer forint közelébe szökött fel a részvényárfolyama, mert a magyar befektetők arra spekuláltak, hogy nálunk is ugyanolyan iparági pénzügyi mutatók alapján értékelik a céget, mint Ausztriában (Figyelő, 2003/38. szám). A Heineken magyar vállalata, az Amstel Sörgyárak Rt. azonban az ajánlattételt megelőző 180 nap forgalommal súlyozott átlagárán kívánta megvenni a Brau Union Hungária papírjait: a törzsrészvényekért 12 ezer 273 forintot, a tőzsdén forgó elsőbbségi részvényekért 12 ezer 806 forintot kínált. Utóbbi összegért adta el magyar Brau-részvényeit az osztrák tulajdonos is az Amstelnek.
A kisrészvényesek szerint ez túl alacsony árfolyam: csak azért állapították meg éppen ezt, hogy a kisrészvényeseknek se kelljen többet fizetni, s ezt a PSZÁF-nak meg kellett volna akadályoznia.
Viharosan zajlott a Brau Union Hungária április végi közgyűlése is, miután a kisrészvényesek szerint az igazgatóság nem jogszerűen engedte szavazni a Brau Union AG képviselőit a közgyűlésen. A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége szerint ugyanis a Heineken-csoporthoz tartozó Amstel jogsértő befolyásszerzése, majd a Heineken Brau Union AG-ban történt bevásárlása nyomán az nem gyakorolhatta volna tagsági jogait. A kisrészvényesek egy csoportja ezért törvényességi felügyeletet kér, és az ügyben a cégbírósághoz fordul. A tét nagy, mert a közgyűlés a Brau Union Hungária többségi tulajdonosa javaslatára elfogadta, hogy a cég nem fizet osztalékot.
– Külön kell választani a régiót és a globális mércét. Közép-Európában erős konszolidáció ment végbe, és ebben a folyamatban volt a legutóbbi jelentős fejlemény a Brau Union és a Heineken közötti partneri viszony létrejötte. Nincs kétségem afelől, hogy a konszolidáció világviszonylatban is folytatódni fog, és a Heineken ilyen megközelítésben is vezető szerepet fog játszani. Ebben továbbra is az erősségeinkre, különösképpen a világszerte vezetőnek számító Heineken márka megtartására és bővítésére koncentrálunk.
– A Brau-akvizícióval a Heineken becslések szerint 20 millió eurós kárt okozott a magyar tőzsdei befektetőknek, s emiatt a fogyasztók bojkottot szerveztek a termékei ellen. Ön mit szól ehhez?
– Ha Ön 100 forintot fektetne be a tőzsdén, és alig több mint négy hónap múlva 229 forintot kapna kézhez, minek nevezné ezt? Éppen így történt a Brau Union esetében is. Mielőtt bejelentettük volna a szándékunkat, a tőzsdei ár 5600 forinton állt. A nyilvános ajánlat az elsőbbségi és a törzsrészvények esetében is jóval 12 ezer forint felett volt. Ezenkívül ezt semmiképpen sem lehet öszszehasonlítani a Brau Union AG osztrák befektetőknek tett ajánlatával. Ezek különböző cégek különböző célokkal. Úgy vélem, a nyilvános ajánlat éppenséggel nagyon vonzó áron történt.
– A régióban nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok, Magyarországon mégis három egymást követő évben más-más cég lett a sörpiac vezetője. A Brau Union-Heineken-csoportnak mi a régiós politikája, középtávú terve?
– A Brau Unionnak hosszú távú tervei vannak Magyarországgal. Kiváló a márka- és termékportfóliónk itt, nagyon jól felkészült, tapasztalt és motivált kollégáink vannak, és tovább akarjuk bővíteni szolgáltatásainkat. A meglévő két sörgyárral – a sopronival és a martfűivel – megtaláltuk az optimális gyártásszerkezetet, és nem akarunk ezen változtatni.
– A magyar gyártók tartanak az EU-csatlakozástól: az olcsó import élelmiszertől, az olcsó szlovák és cseh gyártású sörtől. Okkal félnek?
– Nálunk Ausztriában is hasonló viták folytak a csatlakozás előtt, és a viták ma is tartanak, a jelenlegi bővítés kapcsán. Azt hiszem, minden hazai gyártónak meg kell határoznia az erősségeit, és el kell döntenie, hogy mely területeken akar biztos pozíciójú márkát produkálni, akár a prémium szegmensről, akár egy alacsony költségű termékről van szó.
