 |
Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott. Európához nem, annak ugyanis peremvidékiesen régtől része. A következő évek tétje, hogy ezt a tényt miképpen sikerül érvényesíteni. Hozzá támpontot olyasféle könyvek adhatnak, mint ez. A könyv francia, és népszerűsítő. Kommunikációs meg politikai szempontból egyaránt figyelemre méltó. Előbbiből azért, mert a francia népszerűsítő művek példaszerűen illesztik az új technikákhoz a néptanítói hagyományt. Úgy fogalmaznak tehát, hogy mindenki megértse. Magyarországról a nekünk szentelt dupla oldalon ezt írják: a magyarok többsége az Amerika ellenében egyensúlyt biztosító „erős Európa” híve. Az ország gazdasága dinamikus, bár Nyugat-Európához hasonlóan érintik az olcsóbb (például kínai) telephelyekre tovább áramló multinacionális tőkeberuházások vándorlásai. Lakói nézik Európában a legtöbbet a tévét. Az egy főre jutó GDP százalékarányos növekedése a még bővítetlen, tizenötös EU-átlagnál magasabb. Ugyanakkor az említettekkel együtt sereghajtó az egy főre jutó gazdagságot tekintve, az alig haladja meg a „régi uniós” átlag felét. Kutatásra a svéd, finn, német GDP-arányos összegnek csupán töredékét fordítja. A dohányzó hölgyek és urak arányát illetően az élmezőnyhöz tartozik.
| Paraméterek |
| Les clés de l’Europe • Milan Presse, Toulouse |
|
Politikai szempontból figyelemre azért is méltó a könyv, mert a franciákhoz szól, akik a nagypolitikai nyilatkozatokon túl köztudottan ezer aggállyal fogadták az EU-bővülést. Helyzetképet ad az új EU huszonöt országáról, és ismereteket népszerűsít. Az ismeretek pedagógiájával azt sugallja, hogy a térképen van Európa, s az olvasó fejében, kulcsai pedig a zsebében.
