Egy arra szálló sirály tarkóján megpattant a labda és beesett a hálóba – magyarázza a bekapott tizenharmadik gól történetét egy focista a Bëlga együttes Huszonkét ember című számában, amely a magyar futball elé állít görbe tükröt. A braziloktól elszenvedett, méltósággal viselt vereség szerencsére nem szült ehhez hasonló kínos magyarázkodásokat. Szolgált viszont egyéb érdekességgel. A foci, amely Magyarországon manapság nem mozgat meg nagy létszámú embert, a múlt héten tömegeket vonzott. A lelkesedést azonban ezúttal nem a lokálpatriotizmus fűtötte, az érdeklődők a játék, s annak nemzetközi mércével is a legmagasabbra értékelt művészei mellett tették le a voksukat.
Brazilok Budapesten. Még az edzésre is több tízezren zarándokoltak el.
OÁZIS A SIVATAGBAN. „A mindennapok egyhangúságát, a félperiférián élő magyarok hiányérzetét enyhítette ideiglenesen az az érzéki-esztétikai gyönyör, amelyet a brazilok játéka nyújtott” – ad magyarázatot a tömeg beindulására a meccs kapcsán Hadas Miklós szociológus. Többnyire ugyanis meg vagyunk fosztva a maradandó élményektől, ezért felértékelődik az, amikor egy ilyen virtuóz csapat jön Magyarországra. Az egyén számára ilyenkor megadatik, hogy részese legyen a csodának. A kaland az „oázis a sivatagban” élményhez hasonlítható. „Londonban – ahol a legek, nemcsak fociban, színházban, de a divat és a könnyűzene tekintetében is kéznél vannak – ugyanez az esemény mérsékeltebb érdeklődést váltott volna ki” – véli Hadas.
A tömegmegmozdulás a brazil-magyar mérkőzés kapcsán a marketingnek is köszönhető. „A sportban, akárcsak a popzene területén, megkezdődött a sztárcsinálás. Az idolgyártás az egyén kiemelkedő teljesítményét meglovagolva termel ki Ronaldinhókat, Beckhameket, akik nem csak reklámhordozók, de egyben védjegyek is” – mondja Babocsay Ádám, a Saatchi & Saatchi reklámügynökség kutatási igazgatója. Ezért voltak jelen a mérkőzésen nagy számban olyanok is, akik nem kifejezetten focirajongók, akik elsősorban fejet hajtani mentek az ikonikus figurák teljesítménye előtt.
GARANTÁLT ÉLMÉNYEK. „Tömegek a garantált élményeket adó események kapcsán verődnek össze, amelyekről biztosan lehet tudni, hogy azok olyan minőségi élményt adnak, amelyek átélésére máshol nincs alkalom, esetleg egyszeriek és megismételhetetlenek” – magyarázza Kemény Vagyim fogyasztásszociológus. Kulturális események közül nagy érdeklődést váltott ki a Monet-kiállítás, előreláthatólag nem hozza azonban ugyanezt a látogatószámot a Giacometti-tárlat. A tömegeket Magyarországon ugyanis a „mainstream” események vonzzák. Németország, Franciaország, az Egyesült Államok piaca van akkora, hogy egy rétegművész rendezvényére tömeget lehessen megmozgatni. Itthon a piac apró mérete miatt azonban még leginkább a hazai nosztalgiakoncerteknek van esélye arra, hogy rendszeresen nagy látogatottságot produkáljanak: azon együttesek rendezvényei, amelyek feloszlásuk után tíz-húsz évvel állnak újra össze. A siker oka, hogy számaik ekkorra válnak „klasszikussá”, vagy épülnek be a kollektív tudatba.
Neves együttesek Magyarországra hozatalán fáradozik a T-mobile – eddigi nevén Westel – is. A cég évek óta próbálkozik azzal, hogy hagyományos nyári koncertjén olyan kultikus csapatok is a húrok közé csapjanak, mint a Simon & Garfunkel duó vagy az Abba. Az idén helyettük a ma is aktív, világhírű és régóta sikeres előadóművész, Sting jön, akinek neve és zenéjének ingyenes élvezete – a cég várakozásai szerint – félmillió érdeklődőt vonz június 5-én, a T-Mobile Napon a Felvonulási térre. „A szám tulajdonképpen mindegy is, mert egy bizonyos számú tömegen túl nincs jelentősége annak, hogy hányan jönnek el a koncertre. Törekedni kell arra, hogy a kampány során minél többen szerezzenek tudomást a rendezvényről, még ha nem is vesznek részt rajta” – húzza alá a lényeget G. Németh György, a mobiltávközlési cég kommunikációs igazgatója.
Ingyenkoncert a felvonulási téren. Nem csak a részvétel a fontos.
MÉDIAVONZÁS. Az érdeklődők szervezésében komoly szerepe van a médiának, amely a „virtuális tömegrendezvényein” ráadásul sok esetben a fizikai együttlét nélkül is közösségi élményt tud teremteni. A médiából tudjuk azt is, hogy a brazilok jól fociznak, illetve ezen keresztül élhető meg számos olyan élmény, ami a többség számára – például a földrajzi távolság miatt – elérhetetlen. A média túlzott jelenléte miatt azonban az emberek szeretik saját maguk, vagyis a közvetítő kihagyásával begyűjteni a meghatározó élményeket. „A modern, médiától zajos társadalom vívmánya, hogy az emberek saját, hiteles élményekre vadásznak” – mondja Kemény Vagyim.
A felfedezés igényére és a képernyő összehozó erejére is jó példa az egyik tévécsatorna tehetségkutató műsora, amelyben a helyszűke miatt csak keveseknek adatott meg, hogy a felvételek helyszínén élvezzék a „megasztárok” hangjait. Ellenben százezrek izgulták végig a tévé előtt a többhetes könnyűzenei vetélkedést. Az egyik zsűritag, Bakács Tibor Settenkedő szerint a tömegsiker titka a „Ki mit tud?” szerű nosztalgikus élmény viszszacsempészése volt a hazai életbe. Valódi tehetségek kerültek reflektorfénybe, akiknek a fejlődése nyomon követhető volt. Az előrehaladást látva a szereplők hinni kezdtek magukban, bennük pedig a tömegek, akik szavazataikkal befolyásolhatták a vetélkedést.
Hozzájárult a sikerhez, hogy a műsor rámutatott arra, nem a valós sztárok korát éljük. Szikora Róbert teljesítménye az amatőr Schmidt Vera mellett igen kontrasztosra sikeredett. Miként az is, hogy egy roma jelenített meg az ország számára értéket azzal, ahogyan Máté Péter: Hazám című számát elénekelte. „A magyar társadalom a maximumra futotta magát – mondja Bakács -, amikor a negyeddöntőbe két romát, egy erősen túlsúlyos és egy fekete lányt választott be, akikért a döntőben több mint négymillióan izgultak.”
Hadas szerint a tömegrendezvények idehaza azért is szembetűnők, mert társadalmunkra inkább a bizonytalanság, a széthúzás, a távolmaradás és a fásultság a jellemző. Pedig az egyén számára a saját identitásán túl fontos a csoporthoz tartozás érzése is, ami testi-lelki energiát ad, segít elviselni a fájdalmakat, csökkenti a belső szorongást. „Ezért van az, hogy az érzéseikben bizonytalanok olyan szervezetekhez csatlakoznak, amelyekből más egyéneknek már sikerült biztonságot meríteniük” – magyarázza Végh József klinikai pszichológus. A tömegbe járás oka továbbá, hogy az embernek van véleménye, s ennek kifejtéséhez megfelelő szövetségeseket keres. A tömegben való feloldódás olyan lelki többletet ad, amely párkapcsolatban, családban nem igazán élhető meg. Beindul az endorfintermelés, az ember eufórikus állapotba kerül. Politikusok azért is rendeznek előszeretettel tömegrendezvényeket, mert az ezeken való részvétel visszahatása az, hogy az egyén megbizonyosodik felőle, jó helyen van, jól döntött, hiszen ennyi ember nem tévedhet.
