Jövő hétfőn már senki nem fog azért magyar részvényt vásárolni, mert az ország hamarosan csatlakozik az Európai Unióhoz – talán ez az egyetlen biztos pont a május elseje után várható részvénypiaci trendet illetően. Ebből azonban nem feltétlen kell azt a következtetést leszűrni, hogy az egyik fő felhajtóerő eltűnésével véget érhet az az emelkedő tendencia, amely az elmúlt hónapokban újabb és újabb csúcsokra repítette a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) a részvényárakat.
FRISS PÉNZEK. Igaz, a Figyelőnek nyilatkozó külföldi alapkezelők szerint a további emelkedést várók egyik fontos érve – az új, csak unióban befektető részvényalapok megjelenése – is gyenge lábakon áll. Az elmúlt hónapok látványos tőzsdei emelkedését köztudottan az okozta, hogy a feltörekvő piacokon – s azokon belül is a közép- és kelet-európai országokban – befektető alapokba rekordösszegű pénz érkezett, az alapkezelők pedig, miután tavaly többnyire alulsúlyozták Magyarországot, az év vége óta az elkölthető pénz egyre nagyobb hányadát fordították magyar részvényekre. E döntésük alapjául az ország iránti bizalom növekedése, a javuló makrogazdasági helyzet szolgált. Hiába javult volna az ország megítélése, ha nincs mit részvényre költeni, s hiába volt mit elkölteni már szinte a teljes 2003-as évben, ha az ország problémásnak látszott: a nagy emelkedéshez a bizalomra és a pénzbőségre együtt van szükség. Ma úgy tűnik, a csatlakozást követően a kedvező helyzet fennmaradhat, egy-két éves időtávon igen jól szerepelhetnek a magyar papírok. A belépést követő néhány hónap azonban inkább rizikósnak tűnik, rövid távon nem igazán látni okot az emelkedésre.
A tőzsdét éltető pénzbeáramlás előrejelzése természetesen nem könnyű feladat, tanulságos lehet viszont annak elemzése, mi vonzotta a pénzt az elmúlt években a régióba. A „kulcs a német piac” – mondja Bódis Péter, a bécsi Capitalinvest jelenleg Varsóban dolgozó alapkezelője, aki szerint a frankfurti részvényárak trendfordulója ébresztette fel az érdeklődést a régió iránt. Ahogy nyilvánvalóvá vált, hogy elérkezett a világméretű tőzsdei trendforduló, az „egészségesen kapzsi” befektetők elkezdték azt a piacot keresni, ahol az emelkedés a legnagyobb lehet. A GDP és a cégeredmények európai átlagot jócskán meghaladó bővülése, a küszöbön álló csatlakozás, valamint a helyi tőzsdék előző években tapasztalt felülteljesítő volta nyomán gyorsan terjedt a nézet, hogy amennyiben kitart a világméretű gazdasági derűlátás, a nagy nyertes Közép- és Kelet-Európa lehet, s ennek nyomán indult be a pénzáramlás. Maga a fundamentum, a konvergencia tehát önmagában itt is évekig kevés volt, szükség volt egy sokkal nehezebben előrejelezhető tényezőre, a befektetők hangulatváltozására is. A pénz szaga persze újabb és újabb befektetőket csábított a régiós alapok felé, amelyek így az idei első negyedévben szinte belefulladtak a tőkébe.
Bódis Péter elmondása szerint 2004-ben eddig 2 milliárd eurónyi friss pénz érkezett a csak Közép- és Kelet-Európában befektető részvényalapokba, s ezek eszközértéke elérte a 12 milliárd eurót. Kisebb ütemben, de szintén dinamikusan bővült a vagyona a régiónkban is befektető globális feltörekvő alapoknak. Egészen április közepéig egyszer sem fordult elő, hogy a közép- és kelet-európai alapoknál negatív irányú legyen a heti „flow”, azaz a pénzáramlás, figyelmeztető jel viszont, hogy az első kivonás azonnal megmutatkozott az érintett tőzsdeindexek, így a BUX teljesítményén is.
A hazai piaci szereplők körében az utóbbi hetekben elterjedt az a nézet, hogy a csatlakozás után újabb friss pénzek megjelenése gerjeszthet majd további erősödést, mondván: olyan alapok is elkezdhetnek magyar részvényeket venni, amelyek ezt eddig nem tehették meg, mivel csak uniós tagországokban fektethetnek be. Bódis Péter szerint azonban e várakozásnak nincs realitása. Természetesen igen sok unióra kihegyezett részvényalap működik, azonban szinte mindnél lehetőséget ad a kezelési szabályzat arra, hogy a tőke kis hányada – általában mintegy 10 százaléka – erejéig máshol is befektessenek. Régiónk már a múlt év közepe óta slágertéma a nagy londoni alapkezelők körében is, akik az elemzői csapatok javaslatai alapján már tekintélyes mennyiségű papírt vettek. A legnagyobb alapkezelők közül a Fidelity EU alapja például 6 százaléknyi magyar részvényt vásárolt össze.
„Aki akart, már régen bevásárolt” – erősíti meg Benke Richárd, a frankfurti Union Investment alapkezelője is. Senki sem szívesen várja meg a vétellel, amíg felmennek az árak, a közép -és kelet-európai alapok mellett a Nyugat-Európára specializáltak is rég jelen vannak régiónkban. Emiatt a szakértő nem is vár további árfolyamszint-emelkedést a csatlakozás után a magyar tőzsdén. A piac kezd elérkezni az egyensúly-közeli állapothoz, van aki még hosszabb távra vásárol, mások viszont már a szükségszerű korrekcióra játszva realizálnak profitot.
Bódis Péter szerint az elmúlt hónap lassulásában, illetve korrekciójában két okból is az orosz piac játszott főszerepet: egyrészt túlértékeltnek tűnnek a moszkvai papírok, másrészt a nyersanyagárak csökkenése is kedvezőtlenül érinti a forgalom nagy hányadáért felelős energetikai vállalatokat. Mint a szakértő rámutat, a közeljövőben is fennmaradhat az orosz piaccal szemben tanúsított óvatosság, a magyar papírok iránti bizalom nem változik, jövőre pedig a jelenleg alulsúlyozott lengyel részvények lehetnek majd a nyerők.
ÁTCSOPORTOSÍTÁS. Jóllehet rövid távon egyre kevesebb ok van a további látványos emelkedésre, sőt korrekciós fázisba léphetnek a régió tőzsdéi, ez messze nem jelent trendváltást. „A lemaradók ugyanis pontosan a korrekciót várják, hogy beléphessenek a piacra” – mondja Benke Richárd, aki szerint a néhány napos, illetve hetes csökkenések idején nem szabad megijedni, ezek inkább a vásárlásra adnak jó lehetőséget. A régió EU-átlagot tartósan meghaladó növekedése nyomán a hosszabb távon vásárlók aktivitása limitálhatja a korrekciók mértékét. A magyar piac az elmúlt fél év kiemelkedő erősödésével egyébként még nem vált túlsúlyozottá az alapok portfóliójában, csak a korábbi alulsúlyozást korrigálták a kezelők. Arra is van tehát némi esély, hogy a régión belüli átcsoportosítások a közeljövőben is pozitívan érintsék az egyre kedvezőbb makrohátterű, s a régiós „konkurenseknél” kisebb politikai kockázatúnak tartott magyar cégeket.
