 |
| Ellenőrzés a műszaki osztályon. A vásárlókat gyakran ma is a visszavitt áru értékének levásárlására kötelezik. |
Uniós állampolgárság ide, uniós állampolgárság oda, a magyarok egyelőre nincsenek kellően tisztában a közösségi jogaikkal. Nem véletlen, hogy a panaszosok beszámolói szerint a külföldi utazások alkalmával rendre a magyarok kapják a legroszszabb szobákat, amelyek mellett a konyha működik, vagy ahol penészes a fürdőszoba, esetleg esőzéskor beázik a mennyezet. Nemrégiben egy magyar utas arra panaszkodott a hazai felügyelőségnél, hogy a görögországi étteremben macskák kószáltak a vendégek között, s meglepetésére a szállodai szoba ágyán is két macska feküdt békésen. Amikor szóvá tette, még csak elnézést sem kértek tőle. Egy másik utas olaszországi nyaralásakor a szálloda ablakán befolyt az esőlé, ám ahelyett, hogy másik apartmant ajánlottak volna fel számára, kezébe nyomtak egy felmosórongyot, hogy törölje fel. „A magyar fogyasztók kevéssé panaszkodnak, amiből azonban nem azt a következtetést kell levonni, hogy minden rendben lenne” – húzza alá Baranovszky György, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) jogi és tanácsadási vezetője.
| Kifogáslista 2003. |
ÉLELMISZEREK. E körben kiugróan magas a tejtermékek, gyógynövények, teák, fűszerek, kenyérfélék és egyéb sütőipari termékek minőségét kifogásoló panasz. Tavaly is több ezer bejelentés érkezett lejárt szavatosságú termékek forgalmazása, hiányos vagy kettős árfeltüntetés, hamis mérés és hamis számolás miatt. A szúrópróbaszerűen vett élelmiszerminták 11 százaléka nem felelt meg az élelmiszer-biztonsági előírásoknak.
VENDÉGLÁTÓHELYEK. Az ellenőrzött egységek mindössze egynegyede működött az előírásoknak megfelelően. A szabálytalanságok között kiemelkedő volt az anyaghányad-nyilvántartás hiánya, a készételek és alapanyagok szabálytalan lefagyasztása. A vizsgált helyek közel egyhatodában az áruk eredetét nem tudták hitelesen igazolni, s mindössze 9 százaléka működtetett uniós minőségbiztosítási rendszert.
CIPŐK. Évek óta rekordokat dönt a lábbelik minősége miatti bejelentések száma.
RUHÁZAT. A textilruházati termékek területén a farmerárut éri a legtöbb kifogás.
BÚTOROK. A textil és bőr kárpitanyagok gyenge színtartóságára és felületváltozására panaszkodnak leginkább a vásárlók, kifogásolják, hogy a gyártók saját konyhabútoraikkal sem boldogulnak, azokat kontár módon szerelik össze a helyszínen.
SPORTSZEREK. A legtöbb minőségi kifogás a futball-labdák, görkorcsolyák és gördeszkák ellen érkezett.
LEVÁSÁROLTATÁS. Változatlanul jellemző, hogy a vállalkozók jó része nincs tisztában a minőségi kifogások intézésének megváltozott szabályaival. Ma is általános az a gyakorlat, hogy a vásárlókat szabálytalanul a vételár levásárlására kötelezik.
SZÁMLAGONDOK. Szolgáltatásokra érkező panaszoknál jellemző a számlaadási kötelezettség elmulasztása. Előfordul, hogy az alacsonyabb díjtétel érdekében közösen egyeznek meg a számla nélküli munkában, vagy ha utóbb igény mutatkozik a számla iránt, akkor a munkát nem vállalják el, vagy a korábban közöltnél magasabb díjat kérnek. |
|
TÖBBET REKLAMÁLNAK. A fogyasztói tudatosság az 1990-es évek elejéhez képest legalább idehaza nőtt. A korábbi 50 százalékos aránnyal szemben a vásárlók 75 százaléka viszi vissza az üzletbe a rossz minőségű árut, vagy fordul kereskedelmi felügyelőséghez, esetleg más fogyasztóvédelmi tanácsadó szervezethez.
A magyar vásárló azonban nem szeret „perlekedni”, időhiány, vagy a kár jelentéktelensége miatt inkább konstatálja, hogy rosszul választott. Hetven százalék úgy bünteti az üzletet, hogy azt követően nem vásárolja meg az adott terméket, és másnak sem ajánlja. A tudatosabb magatartás jele, hogy tartós cikk vagy más drágább termék megvásárlása előtt a honfitársainknak ma már több mint 90 százaléka tájékozódik előzetesen.
BIZONYÍTÁSI TEHER. Baranovszky György arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogyasztóvédelem állami szerepe egyre inkább a piacfelügyelet irányába mozdul el, elsősorban a piac biztonsága, s a veszélyes termékek kiszűrése érdekében. A fogyasztóvédelmi hatóság nem jár el döntőbírói szerepben, kötelező szakvéleményt sem készít. Helyét a békéltető testületek és a bíróság foglalta el, az ügyfeleknek pedig nagyobb önállóságot és aktivitást kell mutatniuk, maguknak kell képviselniük panaszaikat. Friss felmérések szerint azonban a magyar vásárlók azt szeretik, „ha kézen fogva vezetik őket”, s az önállóságot úgy élik meg, hogy a hivatalok az egyik helyről a másikra küldözgetik őket. Pedig a fogyasztóvédelmi jogok megerősített védelmet kaptak a hazai jogrendben, beépültek a Polgári törvénykönyvbe (2003 óta a jótállási idő 6 hónapról 2 évre emelkedett), s megfordult a bizonyítási teher is. Nem a vevőnek kell bizonyítania, hogy rossz minőségű árut vásárolt, hanem az eladónak, hogy a hiba oka az eladás után keletkezett. „Egyértelműen kedvezőbb lett a fogyasztó pozíciója a bíróság előtt”- mutat rá Baranovszky. Ráadásul nem is muszáj az esetleg évekig tartó pereskedésre vállalkozni. Elméletileg sokkal olcsóbb és gyorsabb módja az ügyintézésnek a budapesti és a megyei gazdasági kamarák mellett működő független békéltető testületek igénybevétele. Az alternatív vitarendező fórumok 30-60 napon belül vizsgálják ki a panaszokat – s a felek egyezsége esetén, vagy, ha a cég aláveti magát a tanács döntésének – határozatuk a jogerős bírói döntéssel azonos érvényű. Ha a cég nem hajlandó együttműködni, akkor is hoz ajánlást a békéltető testület, aminek végrehajtása azonban nem kötelező. S akkor marad a hosszadalmas, költség- és energiaigényes bírói út, ami sokakat elriaszt a jogaik érvényesítésétől.
Az tehát, hogy az unióban prioritást élvez a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme, s hogy a közösségi normák közel 50 százaléka fogyasztóvédelmi jellegű, csak a jogi intézményrendszer párhuzamos fejlesztésével együtt teljesedhet ki. A piacfelügyeleti szerep erősítése pedig a hatósági túlkapásoktól való félelmet növelheti a másik oldalon, a szolgáltatóknál és a kereskedőknél. Mint például annak az eladónak az esetében, aki a pénztárgép mellé, a pultra tette a számlát, s épp a visszajáró pénzt nyújtotta volna át, amikor a vevő közölte: ő valójában ellenőr, s megbírságolja. Az előírások értelmében ugyanis a nyugtát a vásárló rendelkezésére kell bocsátani, márpedig a pénztáros nem adta közvetlenül a kezébe. „Az üzlet tulajdonosa nem nyugodott bele a büntetésbe, perre vitte a dolgot, amit a közelmúltban meg is nyert”- említ példát Kassai Róbert, az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) általános alelnöke arra, milyen apróságokon múlik a szabályok értelmezése. Nem volt ilyen szerencsés az a balatoni vendéglős, akit a fogyasztóvédelmi ellenőrök azért bírságoltak meg, mert a panaszkönyv mellé helyezett tollból kifogyott a tinta.
| A nézelődés ára – idei példák |
Az FVF 2004 első hónapjaiban több mint 95 millió forintnyi bírságot szabott ki.
•A budakalászi Cora áruházat megbírságolták, mert például ugyanazt a sajtot három különböző áron árusította
•Egy fővárosi üzletre azért róttak ki 150 ezer forintos bírságot, mert egy nagy értékű óra árát a kirakatban nem írta ki
•Egy szombathelyi kereskedő úgy helyezte el a kirakati árcédulát, hogy az utcáról ne lehessen látni; a furfangért 20 ezer forintot kellett fizetnie
•Még mindig előfordul, hogy a felvágottakat és más élelmiszereket a csomagolóanyaggal együtt mérik; egy ABC-ben tartott próbavásárlásnál a téliszaláminál ez 54 forintos kárt okozott a vevőnek; ezért – és más hiányosságokért – ott 80 ezer forint bírságot szabtak ki
•Egy ózdi ruhaüzletet viszont azért büntettek meg 60 ezer forintra, mert olcsóbban árusította a pulóvert, ám elmulasztotta az árleszállításról tájékoztatni a vevőket
•A termékek szavatossági idejét illetően kirívó szabálytalanságra a Körmend és Vidéke Áfész-Coop üzletében bukkantak, ahol az olasz felvágott penészvirágos volt
•Egy esküvőiruha-szalont azért bírságoltak meg, mert ki volt írva: aki nem vásárol, csak nézelődik, annak óránként ezer forintos rezsióradíjat kell fizetnie |
|
Ezek ugyan kirívó példák, de az érintettek körében van egy bizonyos félelem, hogy a magyar hatóságok május elseje után „átesnek a ló túloldalára”, s bürokratikus módon érvényesítik az Európai Unió fogyasztóvédelmi szabályokat szentségnek tekintő szemléletét. A hatóságok ceruzája akkor is vastagabban foghat, amikor az nem lenne indokolt, a részletszabályok pedig arra szolgáltathatnak további apropót, hogy fogást találjanak a vállalkozókon. Tény, hogy 2003-ban rekord összegű bírságot, több mint 1 milliárd forintot szabtak ki a fogyasztóvédelmi felügyelőségek (összesen mintegy 85 ezer panaszbejelentés érkezett be tavaly hozzájuk, s 36 ezer üzletet, szolgáltatót vizsgáltak meg), szemben a megelőző évek néhány százmillió forintos büntetési főösszegével. A hazai bírságolási gyakorlatnak kétségtelen gyenge pontja, hogy nincs alsó és felső határa, az ellenőr szubjektív módon dönthet.
SEMMISÉG. „Rosszindulatot feltételez, aki azt gondolja, semmiségekért bírságol a hatóság” – mondja minderre Kathi Attila szóvivő, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) tájékoztatási főosztályának vezetője. A fogyasztóvédelmi intézmények eleve keskeny mezsgyén egyensúlyoznak, s nézőpont kérdése, hogy a fogyasztói jogok védelmezőjét, vagy a vállalkozások „vegzálóját” látják bennük. A vásárlók azt várják el, hogy rendet tegyenek. Miközben a másik oldalon az indokolatlan szigort róják fel, Kathi úgy látja, az alacsony bírságoknak csekély a visszatartó ereje.
Május elsejétől egyébként nem változik egyetlen szabály sem, már 2003 óta teljesen uniókonform ugyanis a hazai fogyasztóvédelmi törvény. Kathi szerint a gyakorlat eddig is az volt és továbbra is az marad, hogy a felügyelők nem „élből” szankcionálnak, először felhívják az üzemeltető vagy a tulajdonos figyelmét a hiányosságokra, s a bírság vagy a bezárás csak akkor kerül szóba, ha a változtatási szándék legapróbb jelét sem tapasztalják. Ami pedig az ellenőrzések szigorodását illeti, erre a hatóságnak sem emberei, sem forrásai nincsenek, legfeljebb jobb munkaszervezéssel tudják a revíziókat gyakoribbá tenni. (A hazai fogyasztóvédelmi intézményrendszer mintegy 380 munkatárssal működik, a megyei felügyelőségek átlagosan 10-10 emberrel – ebből lehet következtetni a kapacitásukra.)
A Figyelő által megkérdezett cégvezetők többsége nem is tart túlzottan a fogyasztóvédelmi felügyelőségek szigorodó fellépésétől. „Nem gondolom, hogy a kereskedők életének megkeserítésére törekednének, már csak azért sem, mert folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot, előre tájékoztatnak bennünket a téma- és célvizsgálatokról”- árulja el Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének elnöke.
