Május elseje után a magyar sertés-, baromfi-, marha- és juhágazat „európai kontextusba kerül”, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ez csak részben szól arról, hogy az államnak sokkal kevesebb lehetősége lesz a piaci folyamatok befolyásolására, mint jelenleg. Az, hogy melyikük mennyire tud majd helytállni az unióban, nagyban függ a hazai ágazat általános helyzetétől, sajátos viszonyaitól és versenyképességétől. Ám egy adott ágazaton belül is jócskán különböznek az egyes állattartók kilátásai. A tapasztalatok szerint a tagsággal elsősorban a nagyobb és a hatékonyan termelő gazdálkodók járnak jól. Természetesen az élelmiszer-feldolgozó iparon is sok múlik majd. Tartani lehet attól, hogy a csatlakozás után itt bekövetkező változásoknak is sok termelő látja majd a kárát. Összeállításunkban arra keressük a választ, hogy milyen változások várhatók május elseje után az egyes részterületeken.
 |
BAROMFIÁGAZAT. Az EU – egyes baromfitartók örömére, másoknak inkább bánatára – ennél a termékcsoportnál úgynevezett „puha szabályozást” alkalmaz, vagyis csekély mértékben avatkozik be a piaci folyamatokba. Nincs árgarancia-rendszer, felvásárlás, magántárolás, miként alapesetben közvetlen jövedelemtámogatás sem jár a baromfihúst előállítóknak.
Mivel az EU nem önellátó, ezért importszabályozást alkalmaznak, hogy az olcsó brazil, thaiföldi és máshonnan érkező csirkehús dömpingje ne nyomja le a belső árakat. Az árustruktúra miatt export-visszatérítés is létezik, aminek közvetlenül nem a termelők, hanem az exportőrök és/vagy a feldolgozók a kedvezményezettjei. Erre azért van szükség, mert viszonylag nagy mennyiségben exportálnak (például Oroszországba) az EU-ban nem fogyasztott baromfitermékeket – így csirkeszárnyat, vagy baromfihús-pépet.
A magyarországi baromfihús-termelés nagyrészt már korábban alkalmazkodott a piaci feltételekhez, ezért szakértők nem számítanak különösebb változásra a csatlakozás után. Megszűnnek ugyanakkor az ágazatspecifikus állami támogatások, illetve, ha a kormány indokolt esetben ki akarja segíteni a termelőket, akkor ehhez az Európai Bizottság engedélyét kell kérnie, ami meglehetősen hosszadalmas folyamat. Az EU a termelők és a feldolgozóipar közötti kapcsolatrendszerbe sem szól bele, ott tehát a piaci viszonyok diktálnak majd. A magyar feldolgozóipari kapacitás egyébként viszonylag korszerű, bár a témával foglalkozó szakemberek még egy jelentős átalakulási hullámra számítanak a baromfiiparban.
A termelőknek és az iparnak szigorú minőségi előírásoknak is meg kell felelniük, bár az ágazat exportorientáltsága miatt ezek túlnyomó részét már bevezették. Mivel Magyarországon a közvetlen jövedelemtámogatásokat az egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS) keretében folyósítják majd, elvileg a baromfitermelők is részesülhetnek direkt kifizetésekben, ha rendelkeznek földterülettel. Baromfipestis és más betegségek esetén a termelőket uniós forrásokból kártalanítják.
Költségtényezőként befolyásolja az ágazat helyzetét a takarmányárak alakulása, e téren folyamatos és hosszú távú növekedésre lehet számítani. Jó hír ugyanakkor, hogy a baromfihús iránti kereslet növekedni fog.
 |
SERTÉSHIZLALÁS. A sertéságazatban, a baromfiszektorhoz hasonlóan, puha piacszabályozás érvényesül. Az EU semmiféle garanciát nem ad a termelőknek. A piaci viszonyok határozzák meg az árakat, ez különösen fontossá teszi a hatékony termelést. Lényeges változás lesz éppen ezért, hogy az EU a magyar gyakorlattal ellentétesen nem szól bele a termelők és a feldolgozók közötti ártárgyalásba. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a csatlakozás előtt gyakran azzal a feltétellel nyújtott támogatást a feldolgozóknak, hogy azok cserébe egy minimális árat garantáltak a termelőknek. Erre többé nem lesz lehetőség, ami nagy érvágás lehet a kistermelők számára, akik azt szeretnék, hogy a támogatási rendszer az ő költségeiket ismerje el.
A sertéságazatban közvetett módon szabályozzák a piacot. Ennek két legfontosabb eszköze az exporttámogatás és a magántárolási támogatás. Mindkettőhöz általában akkor folyamodik az unió, ha az ágazat komoly válsághelyzetben van, például az alacsony árak miatt nagy veszteségek keletkeznek. Erre a segítségre a jövőben a magyar feldolgozók és rajtuk keresztül közvetve a sertéshizlalók is számíthatnak.
A hazai feldolgozóipar jókora túlkapacitással küzd: miközben a sertésállományt 5 milliósra becsülik, a hazai húsipar kapacitása 10 millió állat levágására elég. Dániában lényegesen kevesebb vágóhíd öli le az évi 21 millió sertést.
A csatlakozással együtt járó kedvezőtlen változás lesz a termelők számára a növekvő verseny a hazai piacon. Az olcsó lengyel és szlovák sertéshús importja elé nem lehet többé akadályt gördíteni. Mivel válság esetén korlátozottak a beavatkozás eszközei, különösen fontos, hogy a termelők és a feldolgozók között szorosan együttműködő hatékony vertikum alakuljon ki. A már említett Dániában például a termelő általában mindig ugyanannak a vágóhídnak szállít.
A sertéstartók sem jogosultak közvetlen kifizetésekre, de például az állatvédelmi előírások teljesítésére vidékfejlesztési támogatásokra pályázhatnak. Ennek azonban előfeltétele, hogy ne növeljék az állományt.
 |
JUHTENYÉSZTÉS. A magyar juhtartók közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásokra lesznek jogosultak a csatlakozás után, igaz, az első évben a nemzeti kiegészítéssel együtt maximum 55 százalékát kaphatják majd annak az összegnek, amire uniós kollégáik jogosultak. Az EU-ban egy birkára 21 eurót fizetnek direkt támogatásként, amihez a kedvezőtlen adottságú területeken egyedenként további 7 euró tehető hozzá. A magyar juhtartók közvetlen jövedelemtámogatása 2004-ben becslések szerint 1600 forint lesz állatonként. Ezt a támogatást csak az kérheti, aki legalább 10 anyajuhot tart. Ez az 1600 forint a legelő után hektáronként 70 euróval egészül ki az egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS) alapján.
Magyarország a felvételi tárgyalásokon 1 millió 146 ezres juhtámogatási kvótában egyezett meg az Európai Unióval. Ez azt jelenti, hogy ennyi állat után vehető majd igénybe közvetlen jövedelemkiegészítő támogatás. A magántárolási támogatást a juhágazatban is alkalmazzák, és ennek közvetlen kedvezményezettje itt is a kereskedő és a feldolgozó. Ezenkívül exporttámogatás is létezik a nem EU-országokba irányuló kivitel elősegítésére. Ezt nem a gazdák, hanem az exportőrök kapják.
 |
TEJTERMELÉS. Ha a csatlakozás után valamelyik ágazatot megrázkódtatások érik majd, az szakértők szerint nagy valószínűséggel a tejtermelés lesz. A magyar piacon a tejfogyasztás jóval az uniós átlag alatti – valójában az egyik legalacsonyabb egész Európában -, a termék minősége enyhén szólva nem a legjobb, miközben az árak már elérték a nyugat-európai szintet. A problémákat csak tetézheti, ha beigazolódik az a prognózis, miszerint a körülbelül száz hazai tejüzem mintegy ötöde nem marad talpon a csatlakozás után. Félő, hogy ebben az esetben a feldolgozóipar válsága a termelőket bünteti majd. A tejüzemek száma uniós mércével mérve elképesztően magas. Hollandia például hatszor annyi tejet állít elő, mégis csak vagy fél tucat tejüzeme és néhány sajtgyára van. A nemrég módosított csatlakozási szerződésben egyébként 21 hazai tejüzem kapott egyéves haladékot az uniós szerkezeti és technikai előírások teljesítésére, de önmagában ez még nem szolgál a túlélés garanciájául.
Az egyébként változóban lévő uniós támogatási rendszer sem sok jóval kecsegtet. Ez év június elsejei hatállyal eltörlik a tejre vonatkozó eddigi irányárat, így semmiféle garancia nincs a folyékony tej árára. Az EU nem szól bele abba, hogy a feldolgozó mekkora árat fizet a termelőnek. A közös agrárpolitika reformja nyomán az intervenciós ár is folyamatosan csökkenni fog, igaz ezt közvetlen jövedelem-kiegészítő támogatásokkal ellensúlyozzák. (Intervenciós felvásárlás, azaz a piacról való kivonás egyébként csak a vajra és a sovány tejporra vonatkozik, a felvásárolható mennyiség korlátozott.) Bár a reform a csatlakozási szerződés aláírása után született, az Európai Unió ragaszkodik ahhoz, hogy az új tagállamok tejtermelőit nem illeti meg teljes kompenzáció az árcsökkenésért, hanem kezdetben csak 25 százalék, amely az első években 5, majd 10 százalékponttal nő. Arra viszont a jelek szerint megvan a készség, hogy a csatlakozó országok saját zsebből akár az uniós szint 85 százalékáig is kipótolják gazdáiknak a közvetlen kifizetéseket. Más kérdés, hogy ez a nemzeti költségvetésre hárít tetemes terheket. A 85 százalékos szint esetén egyébként literenként körülbelül 2,50 forintos támogatással lehet számolni.
A fent említett okok miatt a csatlakozás után előreláthatóan a tejimport is nőni fog, komoly versenyt támasztva a hazai tejnek. (A közösségi előírásoknak egyedül a jelenleg érvényes magyar szabályozás szerinti extra minőségű tej felel meg. Ez elsősorban a kistermelők egy részének okozhat gondot.)
Az EU tejágazatában a piacszabályozás eszköze még a kvótarendszer, amelynek révén kordában tartják a termelést. Magyarország a felvételi tárgyalásokon 1 millió 947 ezer tonnás tejkvótát harcolt ki, ami nagyjából megegyezik a jelenlegi termeléssel. A magyar tejágazatban az elmúlt időszakban évente mintegy 300 ezer tonna „felesleg” keletkezett, amelyet eddig támogatással exportáltunk. E gyakorlat változatlan formában történő folytatására nem lesz lehetőség.
A piaci szabályozó eszközök – mint az intervenciós felvásárlás (vaj és tejpor) – és az exporttámogatási rendszer azonnal és teljes mértékben kiterjednek majd a magyar piaci szereplőkre is a csatlakozás után, más kérdés, hogy ezek szerepe határozottan visszaszorulóban van az Európai Unióban.
 |
MARHAHÚSÁGAZAT. A tejtermeléssel szemben a marhahúságazat kilátásai biztatóak. A jó minőségű marhahús ára ugyanis jelentősen emelkedni fog, és az uniós piacra is exportálni lehet majd belőle. Ráadásul a marhahústermelőkre bőkezű támogatások (közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások) várnak. Ezek közül a két legfontosabb a speciális húsmarha- és az anyatehén-támogatás. Magyarország mindkettőre fölöttébb nagy kvótát kapott az EU-tól. A húsmarha-kvótából 96 ezer egyed támogatására futja majd, ami szakemberek szerint körülbelül 50 ezres (!) egyedszám-növelésre ad lehetőséget. Az anyatehén állománynál 117 ezres a kvóta, ami körülbelül 60 ezres (!) tartalékot takar. Mindennek azért van jelentősége, mert a tartalékot felhasználva mintegy 100 ezer, jelenleg tejet adó kistermelői tehenet lehetne „átmenteni”. Ennek előfeltétele, hogy a gazdák húsbikával fedeztessék a tehenüket. Szakértők szerint két választásuk van azoknak, akik nem képesek extra minőségű tejet előállítani. Vagy beruháznak korszerű fejőgépekbe, vagy áttérnek a húsmarha-tenyésztésre.
| Net |
| • A közös piaci rendtartások hazai alkalmazásáról az FVM megbízásából készült összefoglaló, 2003-ban. Ez egyaránt kitér a baromfi- és sertéságazatra, a marha-, juh- és kecskehús, illetve a tej és tejtermékek előállítására. Linkek: www.europa.eu.int; www.fvm.hu; www.eu-info.hu; www.im.hu. |
|
Ami a közvetlen jövedelemkiegészítés mértékét illeti, a termelők egyedenként 30-40 ezer forintos nemzeti kiegészítést kapnak majd, ami kiegészül még a legelő után járó hektáronként 70 eurós SAPS-támogatással. A felsoroltakon túl egyéb piacszabályozó eszközök is a marhahúságazat rendelkezésére állnak – exporttámogatás, magántárolási rendszer -, bár a piaci intervenciót mára meglehetősen visszaszorították.
