A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műanyag- és gumiipari tanszékén nanoszerkezetű műanyag szerkezeti anyagokat fejlesztenek ki műanyagok és körülbelül 1 nanométer vastagságú szilikátlemezek összekeverésével, homogenizálásával. „A terület iránti nagy érdeklődést a Toyota szakembereinek kísérletei indították el a kilencvenes évek közepén: az egyik Toyota modell vezérlőláncának védőburkolatát rétegszilikát polimer nanokompozitból készítették” – mesél a téma gyakorlati hasznáról Pukánszky Béla tanszékvezető.
Hazai pálya
A nanotechnológia világszerte új tudományos áttöréseket hoz. Hazánkban is számos olyan kutatás folyik, amely ipari hasznosítással kecsegtet. Összeállításunkban néhány fontosabbat igyekszünk vázlatosan bemutatni.
Mivel a szilikátlemezek kiterjedése szélességükhöz képest nagy -100-500 nanométer -, megfelelő tapadás esetén ezekben az összetett műanyagokban a lemezeknek nagy erősítő hatást kellene kifejteniük, kis szilikáttartalom mellett. A fő probléma azonban a szilikátlemezeknek a műanyagban való homogén eloszlatása. Ez a technológia ugyanis, amely lehetővé teszi az ásványi szilikát ultravékony elemi lemezeinek eltávolítását egymástól, csökkenti a komponensek közötti tapadást, így nem jön létre a várakozásoknak megfelelő szilárdság- és merevségnövekedés. „A terület iránt élénk tudományos érdeklődés tapasztalható, a nagy intenzitással folytatott ipari kutatások gyakorlati eredménye azonban még várat magára” – foglalja össze a nemzetközi tapasztalatokat a tanszékvezető, aki a hazai tervekről is ejt pár szót. „A Zoltek Rt.-vel dolgozunk a Toyota által készítetthez hasonló anyag kifejlesztésén, azonban mi más technológiát alkalmazunk: a cél a kiindulási műanyag szilárdságának és a merevségének egyidejű növelése” – avat be az elképzelésekbe.
