A rosszabbul fizetett nem

Victor Fuchs, a Stanford Egyetem professzora ebben az eredetileg 1988-ban megjelent kötetben a női egyenlőségért kibontakozott forradalommal és annak következményeivel foglalkozik. Ez a téma meglehetősen széles: számos kérdéssel összekapcsolódik, például a gyermekek helyzetének alakulásával és azokkal a társadalompolitikai eszközökkel, amelyek befolyásolják a nők egyenlőségét. Fuchs a kérdések elemzéséhez közgazdasági eszközöket használ, tisztában van azonban azzal, hogy hol vannak ennek az elemzésnek a határai: melyek azok a pontok, ahol már az egyéni értékítéletek számítanak. A szerző nem követel, nem próbálja az olvasót mindenáron meggyőzni igazáról. Tényeket sorol fel, elemez és javasol.

A társadalompolitika témakörében hazánkban számos olyan „tény” van, amit sokan támadhatatlannak gondolnak, és ilyen előfeltevéssel születnek döntések. Fuchs sok ilyen közismert „tényt” kétségbe von, jó néhány intézkedést kritikusan szemlél. Másrészt rendkívül érdekes végigkövetni, hogy milyen hatást gyakoroltak a női egyenlőséget célzó politikák a tényleges gazdasági egyenlőségre, vagy hogy milyen eszközöket alkalmaztak a népességfogyás miatt aggódó amerikaiak. Mindezt könnyen érthető, élvezetes stílusban olvashatjuk. A szerző azonban menthetetlenül amerikai: egyetlen Egyesült Államokon kívüli adat sem található a könyvben, más országok tapasztalatai teljes mértékben hiányoznak. Ezzel együtt az érvelések logikája határozottan időtálló.

A hatvanas években kezdődő forradalom hatására radikálisan megnőtt a nők foglalkoztatása a demográfiai tendenciák, a szolgáltató szektor szerepének növekedése és az értékek változásai miatt. Ez azonban csak kismértékben csökkentette a nemek közötti foglalkozási szegregációt, valamit a bérek különbségét. Gyakran magyarázzák ezeket diszkriminációval és kizsákmányolással, ezt azonban nem sikerült meggyőzően bizonyítani. A diszkriminációellenes törvények nem váltották be a hozzájuk fűzött várakozásokat: a rasszok közötti bérkülönbségek számottevően mérséklődtek, ám a nemek közöttiek jóval kevésbé. A különbségek fő okát a szerző a két nem gyermekekhez való hozzáállásának különbségében látja: a nőkre jellemző „a gyermekek utáni erősebb vágyuk, és az, hogy jobban törődnek a gyermekekkel”. Emiatt munkájuk kevesebbet ér az átlagos munkáltatónak, és a piacon alacsonyabb bért kapnak.

A nők jólétének méréséhez nem csak a munkabért kell figyelembe venni, hanem például a szabadidőt vagy az otthoni munkára fordított időt is. A szerző mindezeket aprólékosan számba veszi, ez alapján pedig csak a nők kis részének javult a jóléte: az egyedülálló, fiatal, jól képzett, fehér nőké. A szerző hosszan foglalkozik a gyermekek helyzetével; különösen érdekes a hazánkban folyó viták szempontjából a népesség csökkenésének kérdése. Ezt a szerző a közgazdászok kedvenc eszköze, a költség-haszon elemzés segítségével elemzi. A gyermekeknek vannak a szülők számára költségei és hasznai, valamint a társadalom számára is. Ha a szülők döntése eltér a társadalom számára ideálistól, akkor kell a társadalompolitikának beavatkozni.

A könyv utolsó két fejezetében a különböző lehetséges állami beavatkozások hatásait elemzi a szerző: egyrészt a hatékonyságra, másrészt az elosztás méltányosságára. Fuchs határozottan kiáll néhány elv mellett. Inkább gyermekközpontú társadalompolitikát kell folytatni – mert az kisebb torzításokat okoz -, mint a munkapiacon beavatkozni. A gyermekközpontú támogatások mindenki számára legyenek hozzáférhetőek, függetlenül a jövedelemtől. A programok költségeit pedig általános adókból kell fizetni, és nem a munkaadókra terhelni.

Fuchs gazdag tudását remekül és közérthetően foglalja össze a könyvben. A nemek közötti gazdasági egyenlőtlenségeket gyakorlati és elméleti kérdéseit sok szempontból járja körül. Talán még fontosabb, hogy megismerhetjük a szerző gondolkodásmódját – azt, amellyel az ilyen kérdéseket megközelíteni érdemes. Egyszóval ez a könyv hasznos és szórakoztató olvasmány mindenkinek, akit érdekelnek a fontos társadalmi kérdések.