Felvázoltam a múlt héten az orosz jövőről megkezdődött amerikai vita egyik oldalát. Annak a többségnek a nézetrendszerét, amely „sötét üvegen át” szemléli a Kreml – és a termeiben uralkodó Putyin – minden mozdulatát.
A vita másik oldalának hangadó szereplői kisebbségben vannak, és a politika sáncain kívülről ostromolják a többség állásait. (A vita anyaga a http://papers.nber.org/papers/w10057 címen olvasható.) Derékhaduk „főhadiszállásai” az elit egyetemek. Amerika leghíresebb külpolitikai agytrösztje, a Council on Foreign Relations adott helyet folyóiratában e másik oldal program adó cikkének. A szerzők – a Harvard, illetve az UCLA két politológus professzora – is beszédes címet választottak az írásnak: Egy normális ország.
Ám a folyóirat, a Foreign Affairs ráérzett a fordulat lehetőségére, és fedőlapján már ez olvasható: Újragondolni Oroszországot. Ez a címjáték jelzi: a vita e másik oldalán meg vannak győződve arról, hogy Oroszország nem egyedülálló jelenség, és nem is misztikus veszélytényező, hanem „egy normális ország”. Ezért a szovjet birodalom bukása óta téves a Nyugat politikája, így azt „újra kell gondolni”. Ennek az érvnek a hívei letették a hivatali többség sötét szemüvegét, de nem vettek fel rózsaszínűt a helyébe. Oroszországról festett képük nem szép.
JELLEMZŐ HIÁNYOSSÁGOK. „Csak” annyit mondanak – és ez jelenti a fordulatot -, hogy az ENSZ adatai szerint Oroszország ma közepes jövedelmi szinten áll; az egy főre jutó GDP – vásárlóerő-paritás alapon számolva – 8 ezer dollár körüli, tehát nagyjából annyi, mint Argentínáé volt 1991-ben, vagy Mexikóé 1999-ben.
Argentína? Peron tekintélyuralma, törékeny parlamentáris epizódjai, brutális katonai diktatúrája. Mexikó? Sok évtizedes, fiktív választásokkal álcázott egypárti uralom. Érdemes hát elgondolkodni azon, amit az Egy normális ország szerzői írnak a mai orosz rezsimről.
„Az orosz rendszer súlyos hiányosságai jellemzőek a közepes jövedelmű országokra. Kormányaikat általában megfertőzi a korrupció. Igazságszolgáltatásuk átpolitizált. Sajtójuk szinte sehol sem teljesen szabad. Nagyok a jövedelemkülönbségek. Zavaros és egyenetlen a makroökonómiai teljesítmény. Az élet ezekben az országokban általában nem hoz szociális biztonságot. Oroszország ennek az országcsoportnak teljesen normális tagja.”
Látható: az amerikai vitának ezen az oldalán az egy főre jutó GDP szintjének meghatározó szerepet tulajdonítanak egy adott ország társadalmi viszonyainak alakulásában. Ezen az alapon egész sor számítást végeztek. Arra a következtetésre jutottak, hogy „az orosz teljesítmény nemzetközi összehasonlításban megfelel a csoport átlagának, vagy esetenként jobb annál”.
Egy kiragadott, látványos példa: tény, hogy 1998-ban, a rubelválság során, volt két olyan hónap, amikor a rubel a dollárral szemben 66 százalékot zuhant. A számítások során azonban 1991és 2001 között 20 országban 34 olyan kéthónapos periódust találtak, ahol az értékvesztés ennél nagyobb volt.
JÓ PONTOK AZ OLIGARCHIÁNAK. Végül: „Oroszország újragondolásával” kapcsolatban egy eredeti és talán sorsdöntő elemzés született az oligarchia szerepéről. Itt is a nemzetközi összehasonlítás módszerét alkalmazva, normálisnak ítélik az orosz helyzetet, mint amely „tipikusan megjelenik minden hasonló szintű gazdaságban. Az oroszoknál is jellemző, hogy az oligarchia kezében lévő vállalatok teljesítménye sokszorosan jobb, mint az állam kezében tartott és szovjet típusú menedzserek által irányított cégeké”.
Érdekes, hogy a Foreign Affairs programadó cikke példaként éppen a börtönben lévő Hodorkovszkij és a külföldi száműzetésbe vonult Berezovszkij cégeinek (Yukos és Szibnyeft) hatékonyságát állítja szembe a Gazprom állami monopólium rossz eredményeivel. Az Oroszország újragondolását ajánlók úgy vélik, hogy „miután az oligarcha kétes utakon tulajdonossá vált, úgy viselkedik, mint más tulajdonos. Beruház, hogy javítsa vállalata teljesítményét. Így cselekedett minden oligarcha Morgan és Rockefeller óta”.
Aligha feltételezhető, hogy ezt a véleményt – amely szerves része a „normális ország” nézetnek – ma Putyin el tudná fogadni, bár a minap már javasolta a Gazprom átszervezését. Ha továbblép ezen az úton, Oroszország normálisabb lesz – mielőtt még normális lenne.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
