 |
Hetek óta éhező és fázó, csontsovány emberekkel találkoztak a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) aktivistái februárban a szlovákiai Tőketerebesen, amikor kiutaztak az éhséglázadás résztvevőihez. A szemtanúk megrendültek, de nem lepődtek meg. „A határ innenső oldalán sem sokkal jobbak az életkörülmények” – fogalmaz Sárközi Gábor, az RPA munkatársa. Az ország keleti, észak-keleti végeiben, a szlovák, ukrán és román határ menti magyar falvakban szinte valamennyi roma munkanélküli. Nincs se iskola, se pap, se orvos. Sok esetben bolt sem. Hetente kétszer szállítanak ide kenyeret, vagy ha működik vegyesbolt, az csak reggel, két órán át tart nyitva. A boltos nagy úr. A romák a szinte egyetlen jövedelemnek számító szociális segélyből élnek, egész hónapban hitelben vásárolnak, majd amikor a postás hozza a pénzt, egy összegben törlesztenek. A segélyek csak a vegetáláshoz elegendőek.
VERSENY. Másfél hónappal az uniós csatlakozás előtt a Figyelő által megkérdezett roma szervezetek egybehangzóan állítják: a rendszerváltás óta egyik kormány sem dolgozott ki hatékony programot a legalsó társadalmi rétegek, köztük a cigányok problémáinak orvoslására. Létrehoztak ellenben egy párhuzamos, „roma ügyekkel foglalkozó” intézményrendszert, amely tovább növeli a kirekesztettséget. Sárközi Gábor szerint nincs szükség olyan szociális, oktatási vagy munkaügyi programokra, amelyek etnikaivá színeznek általános társadalmi problémákat.
| A roma munkanélküliség főbb okai |
• A romák zömének nincs jól és könnyen konvertálható képzettsége
• Munkaerejük nehezen tehető piacképessé, még akkor is, ha különböző mértékű támogatást kapcsolnak mellé
• Többségük leszakadt, hátrányos helyzetű térségben, településen él
• Jelen van a romákkal szembeni előítélet, ami sok esetben gátolja elhelyezkedésüket (de egy tavalyi ENSZ-elemzés szerint ez kisebb mértékben oka a roma munkanélküliségnek, mint azt korábban feltételezték
• Nagy részüknek olyan régóta nincs munkája, hogy már nem szerepelnek a nyilvántartásokban sem |
|
Márpedig a kabinet legfrissebb, márciusi határozata is számos területen – a jogegyenlőségtől az egészségügyi ellátás javításáig – nevesítve említ a romák felzárkóztatására irányuló intézkedési terveket. E tervek hatásosságáról most is megoszlik a szervezetek véleménye. A Roma Polgárjogi Alapítvány képviselői például drámainak tartják, hogy a cigányok számára a munkaerő-piaci részvétel egyetlen lehetősége a közmunkaprogram. Setét Jenő, az RPA szociális igazgatója azt mondja, ennek ellenére verseny folyik a közhasznú munkákért a cigány és nem-cigány szegények között, s szerencsésnek tudják magukat azok, akiket foglalkoztatnak.
Ladányi János, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem szociológus professzora is zsákutcának tartja a roma ügyek kiragadását a társadalmi problémák halmazából. „Az intézményes szegregáció melegágya a megkettőzött intézményrendszer” – figyelmeztet. Úgy véli, a romák problémáinak kezelésére létesített hivatalok, bizottságok, szervezetek nem tudnak valódi megoldást kínálni. Ezért történhet meg, hogy ha egy romának beszakad a házteteje, s a polgármesteri hivatalba fut, hogy segítsenek neki, akkor a kisebbségi önkormányzathoz irányítják. Ugyanígy, ha megkülönböztetik az iskolában a gyerekét, a helyi roma civil vagy érdekvédelmi szervezethez küldik, ahelyett, hogy az esetet a helyi iskolaügy részeként kezelnék. A szociológia az ilyen típusú kirekesztettséget társadalom alatti létként definiálja, s hogy ez mennyire valóság a romák számára, azt Ladányi János és Szelényi Iván A kirekesztettség változó formái című, a közelmúltban megjelent könyve is igazolja. A szociológusok megfogalmazása szerint a társadalom alatti osztály nagymértékben kiszorult a társadalomból. A rendszerváltásig a cigányok, ha a legalsó rétegeként is, de részei voltak a társadalmi munkamegosztásnak: 70-80 százalékos volt körükben a foglalkoztatottság. Az állami nagyipar összeomlásakor azonban „kizuhantak” a munkaerőpiacról, s azóta több mint 60 százalékuk képtelen elhelyezkedni.
 |
Megjegyzendő, hogy ha felemásan is, de kezd kialakulni a roma középosztály, amely családi vállalkozást működtet, lakással, rendszeres jövedelemmel rendelkezik, és külön gondot fordít gyermekei taníttatására. Ez azonban még csak egy kis részükre igaz, a többség a létért küzd, ami viszont nem etnikai probléma. Nem kizárólag a romák szembesülnek elhelyezkedési gondokkal, vagy halmoznak fel közüzemi díjhátralékot. Magyarországon a „mélyszegények” száma meghaladja a 700 ezret, közülük mintegy 240 ezren romák, azaz a 600-700 ezres cigány etnikum körülbelül egyharmada tartozik ide.
Több roma érdekvédelmi szervezet is úgy látja, itt az ideje változtatni azon a szemléleten, hogy a szegénység roma kérdés. Biztató kezdeményezésnek tartják az oktatási tárca roma integrációs normatíváját, amely épp azt célozza, hogy a cigány és nem-cigány gyerekek együtt tanuljanak. Nem látnak viszont változást a közhivatalnokok magatartásában, akik vagy maguk is lekezelően bánnak a romákkal, vagy hallgatnak a rasszista megnyilvánulásokkor. „Az államnak mint a legfontosabb és legnagyobb jogvédő intézménynek mindent el kell követnie a romákat sújtó kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés ellen”- húzza alá Setét Jenő.
GYENGE ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS. Ezt nagyjából Brüsszelben is így látják. A Magyarországról szóló tavaly őszi utolsó országjelentés első ízben a szociális politikai fejezet részeként, azon belül is a diszkrimináció-ellenesség tárgykörében és nem a csatlakozás politikai kritériumai között szólt a kérdésről. Az értékelés megemlítette, hogy „továbbra is nagyon nehéz a romák helyzete”. A roma közösséghez tartozó személyek társadalmi egyenlőtlenségeknek, szociális kirekesztésnek és az oktatásban, a foglalkoztatásban és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben széles körű diszkriminációnak vannak kitéve.
| Elkülönített milliárdok |
KÖZPONTI BÜDZSÉ. A 2004-es költségvetési törvény több helyen is nevesít közvetlenül roma integrációra fordítható pénzeket: közülük a legjelentősebb a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány ösztöndíj és megélhetési-foglalkoztatási programjaira biztosított 1 milliárd 135 millió forint
ROMA PÉNZALAP. A kulturális, intervenciós, és jogvédő roma pénzalap 220 millió forintos kerettel működik.
TÁRCÁK. Az egyes minisztériumok fejezeteiben is elkülönítettek roma integrációra fordítható forrásokat, ezek összege milliárdos nagyságrendű. Legjelentősebb a munkaügyi tárca által vezényelt közhasznú foglalkoztatási program.
NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV. Az NFT és az Operatív Programok keretében 2006-ig legalább 60-80 milliárd forint fordítható a romák társadalmi integrációjára. |
|
Günter Verheugen bővítési biztos és környezete ugyanakkor nem lát lényeges eltéréseket egyik vagy másik ország romákkal kapcsolatos politikája között, legfeljebb annyiban, hogy az egyik országban nagyobb a roma lakosság létszáma és számaránya, mint máshol. A jövőben, a csatlakozás után pedig nem is annyira a Bizottságtól várható a téma napirenden tartása, hanem az Európai Parlamenttől, amely a júniusi tisztújítás után fokozottabb figyelmet kíván fordítani a kisebbségek és ezen belül a romák jogainak biztosítására is.
Gazdasági téren azonban még nem tudni, mit hozhat számukra az unió. A romák szervezetei aggódnak amiatt, hogy gyenge érdekérvényesítő képességük folytán nehezen férnek majd hozzá az uniós forrásokhoz. Aggályaikra Teleki László, a Miniszterelnöki Hivatal roma ügyekért felelős államtitkára a Figyelőnek így reagált: „Egyik legfőbb feladatomnak tekintem, hogy a roma közösségek, szervezetek, kisebbségi önkormányzatok sikeresen pályázhassanak, minél nagyobb számú eredményes pályázatot nyújthassanak be”. Ugyanakkor Teleki elmondta, hogy a kormányzat kiindulópontja szerint a roma foglalkoztatás egyik alapja a képzés, a tanulás, tehát el kell érni, hogy minél többen jussanak megfelelő iskolai végzettséghez.
Egyelőre nem lehet megjósolni, hogy a sokmilliárdos képzési, foglalkoztatási, integrációs alapok mennyiben járulnak hozzá a leszakadt rétegek felemelkedéséhez.
Mindenesetre a belépés arra is jó lesz, hogy a legelmaradottabb határ menti szlovák és magyar települések május elsejét követően közösen pályázzanak pénzekre.
