tetszeleg az Alkotmánybíróság: szolgáltatott is igazságot a Lex Szász ügyben, meg nem is. Jóllehet a taláros testület abban az illúzióban ringathatja magát, hogy a rábízott feladatot elvégezte, valójában nem oszlatta el egyértelműen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről (PSZÁF) szóló törvénnyel kapcsolatban felmerült alkotmányossági aggályokat.
A köztársasági elnök felkérése elvégzett normakontroll során arra jutottak: a pénzügyi felügyeletről decemberben jóváhagyott törvény nem egészében alkotmányellenes, csupán egyes részei ütköznek az alaptörvénybe. Lehet, hogy az alkotmánybírákat a szakmai szempontokon túlmenően az is motiválhatta, hogy nem akartak konfrontálódni sem a törvény kormánypárti előterjesztőivel, sem pedig a pénzügyi felügyelettel és annak elnökével, a szocialisták által a jobboldal embereként kezelt Szász Károllyal. Igaz persze az is, hogy a kérdés megnyugtató rendezése végső soron nem is az ő feladatuk lenne.
Mindenesetre a PSZÁF és a kormánypártok közötti háború lezárásában és még inkább a felügyelet további irányíthatóságának, működésének biztosításában nem sikerült előrelépni. Sőt! Az alkotmánybírák megállapításaiból mazsolázva mindkét fél talál magának megfelelő muníciót a vita továbbviteléhez. A bírák szerint ugyanis a felügyelet átszervezése nem alkotmánysértő, amiből egyenesen következik, hogy a törvényben szereplő új típusú vezető testületek felállítása is rendjén való. A kormánypárt így joggal gondolja, hogy minden probléma nélkül félreállíthatja az eddigi elnököt. Szász Károly viszont, ha ezzel szemben akar érvelni, találhat magának egy másik megállapítást, nevezetesen azt, hogy a felügyelet vezetésének törvény szerinti menesztése a normakontroll eredménye szerint alkotmánysértő.
A háborúskodás tehát minden bizonnyal folytatódik. Az alkotmánybírák pedig velünk együtt követhetik, hogy diplomatikus döntésük következményeként, megfelelő vezető testület híján, miként válik működésképtelenné a PSZÁF.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
