Andrea Guerra, a Merloni vezérigazgatója
Azt írta Önről a BusinessWeek, sze reti lestrapálni a háztartási gépeket. Mit jelent ez?
– A laboratóriumunkban őrült teszteket végzünk a készülékekkel, hogy ellenőrizzük a minőséget. De a termékfejlesztést hasonlóan fontosnak tartom. Az emberek ugyanis aligha álmodnak háztartási gépekről. Meg kell tehát találnunk azt, ami miatt vonzóvá tehetjük a készülékeket. Vannak emberek, akiknek teljesítmény kell. Én például szívesen főzök, ezért szeretem, ha a tűzhely speciális funkciókat tud. Ugyanez a helyzet a mosással. Vannak selyem és gyapjú ruhadarabjaim, és nem akarom a tisztítóba vinni azokat. A Merloninál az ilyen igényeket az Ariston termékek elégítik ki. Más emberek nagyon sok mindennel akarnak foglalkozni, s azt szeretnék, hogy ez beleférjen az idejükbe, ne kelljen a házimunkával bajlódniuk. Ezt a kívánalmat az Indesit márka elégíti ki, ez gyors és automata programokat tud, így időt ad az embereknek.
– Ön személyesen is kipróbálja a termékeket?
Andrea Guerra
38 éves, 1989-ben szerzett közgazdasági és kereskedelmi diplomát a római La Sapienza egyetemen. A Marriott szállodalánc marketingigazgatója volt, mielőtt 1994-ben csatlakozott a Merlonihoz.
Először a török leányvállalatért és a tengerentúli piacokért felelt, majd a hűtőszekrény üzletág vezetője lett. A vezérigazgatói posztot 1999 óta tölti be.
Nős, három gyermeke van.
– Önök tehát minőségi, márkás termékeket gyártanak. Ugyanakkor a bevétel növelését jórészt a közép- és kelet-európai eladások által kívánják elérni. Csakhogy a régióban nem annyira a márkás, mint inkább az olcsó termékeket keresik.
– Ez nem így van. Azok teszik tönkre a fehéráru-ipart, akik ilyesmit mondanak. Minden országban van olcsó, közepes és minőségi szegmens, a kérdés az, megfelelő áron tudjuk-e kínálni azt, amit a fogyasztók szeretnének, és el tudjuk-e érni, hogy mind színvonalasabb termékekre vágyjanak. Mi az elmúlt másfél évben megdupláztuk a piaci részesedésünket Magyarországon, már több mint 13 százalékos részt és szép nyereséget értünk el. Idehoztuk a regionális értékesítési központunkat is, a budapesti logisztikai központunkból látjuk el Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát és Romániát, s az itteni call centerünkkel támogatjuk az eladások utáni szolgáltatásokat. Most itt tartjuk nemzetközi termékbemutatónkat is.
– Mennyit nőtt tavaly a kelet-európai piac és mit várnak az idén?
– Nem szeretem a Kelet-Európa elnevezést, inkább Új Európát mondok. Ez ugyanis a kontinens új, növekvő, dinamikus része, egész más ritmusban történnek itt a dolgok, mint a Régi Európában. Új Európában 10-11 százalékkal bővült a piac, a Merloni azonban 16 százalékkal gyarapította eladásait. Erre az évre is kétszámjegyű növekedést várok a régióban, ezen belül Magyarországon is 10 százalékot.
– Oroszország milyen szerepet játszik a Merloni életében? Már van ott hűtőgépgyáruk, és májusban nyitnak egy mosógépgyárat is.
Cégportré
A Merloni Elettrodomesticit 1975-ben alapította Olaszországban Vittorio Merloni, aki ma a cég elnöke. A társaságot 1987-ben bevezették a milánói tőzsdére, s 1997 óta a Merloni családtól független vezérigazgató irányítja.
A cég elsősorban felvásárlások által nőtt, ma a három legnagyobb európai háztartásigép-gyártó egyike. Olaszországon kívül Franciaországban, Nagy-Britanniában, Portugáliában, Törökországban, Lengyelországban és Oroszországban rendelkezik gyártóbázissal, 20 ezer embert foglalkoztat.
A társaság árbevétele tavaly 21 százalékkal, mintegy 3 milliárd euróra nőtt, ebben döntő szerepe volt a brit Hotpoint cég megvásárlásának és konszolidálásának. Az organikus növekedés 7 százalékos volt, ehhez Nyugat-Európa 5, Kelet-Európa 16 százalékkal járult hozzá.
– Nem kockázatos az a piac? Milyen a fizetési fegyelem?
– Ebből a szempontból a brit piac is kockázatosabb. A kereskedők minden fejlődő régióban nagyon függnek tőlünk, tudják, hogy ha nem adják el a termékeinket, bezárhatják a boltot. Ezért nagyon vigyáznak, és pontosan fizetnek.
– A Merloni jövőre Indesitre változtatja a nevét. Miért?
– A költséghatékonyság miatt. Most hirdetnünk kell a két márkánkat, az Aristont és az Indesitet, és emellett még a Merloni nevet is. Jobban tudjuk felhasználni a forrásainkat, ha ebből csak kettőt kell kommunikálnunk. Úgy érezzük, az Indesit értékei jól kifejezik a cég értékeit is: a fiatalosságot, egyszerűséget, megbízhatóságot.
– Mit jelent a Parmalat-botrány a többi olasz cég, köztük a Merloni számára?
– Botrányok a világon bárhol, bármikor kirobbanhatnak. Mindazonáltal most különösen fontos, hogy megmutassuk, mi mások vagyunk. Nálunk a felelős vállalatirányítás, az átláthatóság, az, ahogy kommunikálunk a befektetőkkel, egészen más, mint a Parmalat esetében. A Merloni például évente több mint hatszázszor tart találkozót a befektetőkkel, az igazgatóságban a független tagok vannak többségben, s két egymás utáni évben (2001-ben és 2002-ben) elnyertük a leginformatívabb éves beszámolóért járó díjat Olaszországban. Nem hiszem, hogy egész Olaszországnak szenvednie kell egy egyedi botrány miatt, különös tekintettel arra, hogy a botrányban nemzetközi bankok, könyvvizsgáló cégek és elemző cégek is érintettek. A négy legnagyobb érintett bank nem olasz. Ez globális pénzügyi botrány, ami minden bizonnyal az olasz hatóságokat is rászorítja arra, hogy szigorúbb szabályokat hozzanak, és szigorúbban ellenőrizzék a cégeket. Ugyanakkor úgy gondolom, eljött az ideje, hogy a törvényeket és a szabályokat ne nemzeti, hanem magasabb szinten hozzák meg. Manapság dollármilliárdokat lehet átutalni egyetlen gombnyomással a világ egyik részéről a másikra, tehát legalább európai szinten kellene ellenőrizni a cégek pénzügyi tevékenységét.
