Légáramlat

Ugyanúgy, ahogy levegő nélkül nincs élet, az AIR alkotta pop-kulturális szélcsatorna nélkül sem lehet elképzelni az elektronikus tánczene színterét. Ez a két dolog persze nincs ok-okozati viszonyban, viszont kétségtelen, hogy az AIR új impulzusokat adott az intellektuális rocknak, a Moon Safari című lemezük talán az 1998-as év legfontosabb eseménye volt.

A Talkie Walkie szintén a műfajok arzenálját vonultatja fel, megtaláljuk itt a Syd Barett-féle pszichedelikus rock minden eredményét, de a fősodor változatlanul az easy listening. És ha nem tűnik eléggé ellentmondásosnak e két zenei véglet összecsengetése, akkor megemlítjük, hogy Nicholas Godin és Jean-Benoit Dunckel, azt AIR-t alkotó két versailles-i fiatalember mindehhez még a folk elemeit is felhasználta. Eddig bizonyára senkiben nem fordult meg, hogy a Futrinka utca villanyorgonás macskazenéje milyen remekül megfér a countryval, a barokkos orgonajátékkal és az atmoszférikus filmzenék repetitív megoldásaival. Az alkotók, akik korábban építészként és matematikusként munkálkodtak a világ megjavításán, most olyan több ismeretlenes egyenletet dolgoztak ki, amelynek közös nevezője az easy listening, viszont egészen pontosan tíz megoldása van, ugyanis tíz felvétel található az igen komoly kulturális anyagot mozgató Talkie Walkie-n.

Az album kiválóan alkalmas háttérzenének, ha a könyves-polcot vagy a lakást rendezzük át, vagy ha éppen kagylókkal dekoráljuk ki a fürdőszobát. De egy olasz bútordesing kiállításon a kortárs csőbútorok installációja mellett éppen az AIR fogja szolgáltatni az ideális duruzsolást. A Talkie Walkie mégis inkább egy intellektuális wellnesz hétvége rekreációs programzenéje. Afféle folyamatmuzsika. A különböző műeszmények beidézése ellenére is meglepően egyanyagú a lemez, amelyen ugyan nem találunk olyan könnyen visszahívható slágert, mint amilyen az 1998-as Sexi Boy volt, még sincs hiányérzetünk. Ez a patinás album a legkorszerűbb high-end berendezések tesztelésére is tökéletesen alkalmas, s bizonyára van egy olyan regisztere is, amelynek hangtartományát kizárólag az angyalok kara, vagy a posztmodern francia építész-elit tudja dekódolni.