 |
| Marjasné Endrédi Zsuzsanna. Az egy évvel ezelőtti munkásgyűlésen még a vezérigazgató és az 1200 dolgozó is bízott a cég jövőjében. |
Hétfő délután leállt az áramszolgáltatás a diósgyőri acélgyárban. Az Émász nem kapta meg azt a 8 millió forintot, amiért legalább a készenléti villamosenergia-mennyiséget biztosította volna. A termelés ugyan már három hete szünetelt, ám eddig az oxigéngyár és az elektrokemence működött, így 48 órán belül újra lehetett volna indítani a gyártást. Ezután ez már csak többnapos előkészületek után tehető meg. Az „áramtalanítás” oka, hogy a DAM-ot működtető Borsodi Nemesacél Acélgyártó Kft. (BNA), nem kapta meg a működéshez szükséges hitelt a CIB-től. A bank eddig összesen 2,5 milliárd forint hitelt nyújtott a társaságnak, s az újabb kérés 4 milliárd forintnak megfelelő összegű euróra vonatkozott.
A hányatott sorsú DAM olasz tulajdonosa, a Cogne Acciai Speciali s.r.l. 2003 elején 6 milliárdos veszteség felhalmozása után jelentett csődöt. Tavaly márciusban a Mátraholding Rt.-t jelölték ki a társaság felszámolójának, s az általa alapított BNA vette át a gyár működtetését. Augusztusban hat hónapi leállás után indult újra a termelés, a működés finanszírozásához a CIB Bank fél évig likviditási hitelt biztosított. Február végén azonban a bank nem hosszabbította meg a szerződést, s késedelmes fizetés miatt három beszállító felszámolási kérelmet nyújtott be a BNA ellen.
A társaság 30 napos haladékot kért és kapott a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bíróságtól a kötelezettségek teljesítésére. Mivel nem volt forrásuk az alapanyagok beszerzésére, március elején leállt a termelés, de a dolgozók kaptak fizetést. Eközben a cég folyamatosan tárgyalt a bankkal, ám a CIB állami garanciát szeretett volna kapni a hitelre. A diósgyőriek a Magyar Fejlesztési Bankban is reménykedtek, ám az állami pénzintézet sem volt hajlandó hitelt nyújtani.
| Veszélyes konjunktúra |
|
Érdekes módon a DAM válsága éppen egy nemzetközi acélipari konjunktúra idején zajlik. E termék világpiacán – a nagyberuházások, egyesek szerint pedig a kínai gazdaság felpörgése miatti túlkereslet nyomán – 50-60 százalékos az áremelkedés, igaz, ez a szükséges nyersanyag árát is felnyomta. A termelés finanszírozása a tőkeerősebb társaságokat is nehéz helyzetbe hozza. „A rendelésállományunk meghaladta a kapacitást, s a hitellel a társaság képes lett volna rentábilisan működni” – mondja Marjasné Endrédi Zsuzsanna, a BNA vezérigaz-gatója. A hazai acéltermelés 10 százalékát kitevő DAM gyártmányait ezután importból kell pótolni, igaz, eddig is külföldről származott a hazai acélfelhasználás 65 százaléka. A gyártás gazdaságosságáról sokat elmond, hogy jelenleg olcsóbb Lengyelországból és Csehországból szállítani az acélt, mint idehaza megvenni. A magyar piacon egyébként a modern eszközparkkal rendelkező diósgyőri gyár termékeinek jó volt a híre. |
|
TARTOZÁSOK. A nemleges döntés után a BNA fizetéskép-telenséget jelent, a gyár alkalmazottait elbocsátják, s a bíróság felszámolót fog kijelölni. A vagyon a készletekből és a követelésekből áll, ezek értékesítése, illetve behajtása után fizetik ki a kötelezett-ségeket. Marjasné Endrédi Zsuzsanna, a BNA vezérigazgatója a vagyon értékét 3,5 milliárd forintra becsüli, s tapasztalatai szerint felszámolásnál ez 50 százalékos értékben realizálható. Már látszik, hogy az összes kötelezettségre nem fogja futni: a sorban legelöl álló dolgozók bére és végkielégítése 1,5 milliárd forintot tesz ki, s a CIB Banknak is adós a társaság az eddig folyósított 2,5 milliárddal.
A gyártóeszközöket a BNA csak bérelte a felszámolás alatt álló DAM Steeltől, a vagyon értékesítésére már korábban pályázatot írtak ki. Az egyetlen ajánlattevő, a miskolci É-D Vascentrum Kft. 1,5 milliárd forintért megvette volna, ám a termelés beindítását ők is csak hitelből tudnák finanszírozni. A vezérigazgató azonban nem látja valószínűnek, hogy újra lesz acélgyártás Diósgyőrön. „Ehhez vissza kellene szerezni a leállás alatt elpártolt vevőket, s begyűjteni az iparágban szükséges számos működési bizonyítványt. A működtetéshez pedig legalább 4 milliárd forint szükséges, s ha mi nem kaptunk ekkora hitelt, más sem fog” – jegyzi meg Marjasné Endrédi Zsuzsanna, aki az összeomlás okát az alulfinanszírozottságban látja. „Az olasz tulajdonos alatt a CIB 3,5 milliárd forinttal finanszírozta a céget, nekünk egymilliárddal kevesebbet adtak, ám az alapanyagok ára 70 százalékkal emelkedett” – mondja. A vezérigazgató a tavalyi működési adatokról csak annyit árul el, hogy „elfogadható mértékű” veszteséggel zárták az évet, az igazi krach az idei első hónapokban következett be.
UTCÁRA KERÜLNEK. A tömeges elbocsátás várhatóan politikai feszültségeket is fog gerjeszteni. Most zajlanak a tárgyalások az érdekvédelmi szervezetekkel arról, milyen feltételekkel válnak meg a gyár 1200 dolgozójától. „A Diósgyőri Ipartelepen további 1800-an dolgoznak a tevékenységünkhöz kapcsolódó műszerautomatikai, villamossági, energetikai cégeknél” – utal a továbbgyűrűző hatásokra a vezérigazgató. Ha ezek az emberek az utcára kerülnek, az drasztikus hatással lehet a foglalkoz-tatási számokban amúgy sem fényeskedő térségre. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ez év januárjában 56 ezer állástalant regisztráltak, ez 20 százalék feletti munkanélküliségi rátát jelent.
Korábban a szociális okokra hivatkozva az állam többször is mentőövet dobott a vergődő hazai kohászatnak. Utoljára tavaly kapott a DAM 1,1 milliárd forintnyi támogatást a Munkaerőpiaci Alapból a dolgozók hat havi fizetésének és a járulékoknak a fedezésére azzal a feltétellel, hogy vállalják 3 évig a folyamatos foglalkoztatást. Most ez az öszszeg is visszafizetendő hitelnek minősül.
