a Baumag szövetkezet károsultjai, elúszni látszó befektetéseik ettől még nem kerülnek meg. Annak hangsúlyozásával, hogy kisnyugdíjasok összekuporgatott vagyona ragadt bent, kivívhatják ugyan a társadalom sajnálatát (bár akadnak több tízmilliós összeget befektetők is), de ennél többet aligha remélhetnek.
Mégsem tanulság nélküli az eset. Talán az eddiginél többen megértik, hogy pénzünkre, megtakarításainkra leginkább magunk vigyázhatunk. Jóllehet, a pénzügyi felügyelet még fizetett hirdetésekben is figyelmeztette a lakosságot, hogy a különféle befektetési szövetkezetekben szerzett üzletrészek és a tagi kölcsönök nem minősülnek (bank)betétnek, annak visszafizetését senki és semmi nem garantálja, sokakat sem ez, sem a józan eszük nem tántorította el a szép hozamígérettel csalogató befektetésektől.
A Baumag esetében persze a szövetkezet működése nem adott sok okot kételkedni, hiszen e holding már 1995 óta létezik, és tavaly októberig a lejáratoknak megfelelően visszafizette a befektetett tőkéket és az ígért hozamokat.
A Baumag likvid eszköze (értsd készpénze) azonban októberre elfogyott. Ma már csak a vagyon értékesítéséből lehetne fizetni, és kétséges, hogy a befolyó összeg fedezi-e a követeléseket, még ha a vezetés ezt is állítja. A rendőrség csalás gyanújával nyomoz. A hiányzó összeg persze valószínűleg nem kerül elő, hiszen a tőkét egyszerűen felélhették a cégek.
A pénzügyi kultúrán van még mit javítani annak érdekében, hogy megtakarított pénzét senki ne adja oda az első, csillogó irodában működő, irreálisan kedvező hozamígérettel kecsegtető vállalkozásnak. A komoly befektetői szemlélet meghonosítása amolyan preventív akcióként akár egy felvilágosító kampányt is megérne. Akkor talán a mai hiszékenyek számára is kiderülne: e tekintetben nem számíthatnak állami mentőövre.
