 |
Különösen ott jön jól a radarok használata, ahol a hagyományos optikai megfigyelés nem működik: ilyen például a légi, vagy műholdas felderítés, vagy amelynek során a köd, a felhőzet, vagy éjszaka a fény hiánya lehetetlenné teszi a hagyományos vizuális észlelést. A rádióhullámokat kibocsátó eszközök számára ugyanis ezek a zavaró tényezők nem jelentenek akadályt: ezért is alkalmazzák azokat előszeretettel kémkedésre. A képalkotás csúcsát jelenleg a szintetikus apertúra radar (SAR) technika nyújtja, ám a mai készülékek alkalmazhatósága viszonylag nagy tömegük miatt korlátozott. Az amerikai védelmi minisztérium kutatólaborja, a Sandia most a világ legkisebb effajta eszközét állította elő: a miniSAR mindössze 13 kiló, így a legkisebb, és ezért nehezen felderíthető kémrepülőkön – például a csak 20 kilónyi teher szállítására képes Shadow nevű gépen – is használhatják.
A Predator felderítőkön is SAR radarok üzemelnek, ám ezek tízszer nagyobbak a mini-készüléknél; az ESA Envisat, vagy a kanadai Radarsat fedélzetén pedig még ezeknél is testesebb példányok készítenek felvételeket a Földről – a tengerpartok hullámairól nyert képeket például szélerőművek helyszínének kijelölésekor veszik figyelembe.
A miniSAR persze a világűrbéli használatra nem alkalmas, mert hatótávolsága mindössze 15 kilométer. Ez viszont már bőven elegendő ahhoz, hogy a jövőben fejlesztett még kisebb változatokat precíziós fegyverekbe is beépíthessék. A mai rádiós vezérlők ugyanis megzavarhatók, a lézer pedig rossz időben, vagy hó- és homokviharban működik nehezen. A miniSAR így tovább növelheti a találati pontosságot.
