Ijedtében még az Adó- és Pénzügyi Ellenőrizési Hivatal (APEH) helyi kirendeltségét is felhívta a komáromi polgármester, amikor a Figyelő újságírója arról érdeklődött, készülődnek-e a határ menti városban cégek vagy magánszemélyek a májusi uniós csatlakozás után a kedvezőbb adózási feltételeket kínáló Szlovákiába áttelepülni. Zatykó János azonban az adóhatóságnál is azt a tájékoztatást kapta, amit ő maga is észlelt. “Semmi jelét nem láttam eddig a költözési szándéknak, sem a vállalkozások, sem a magánszemélyek körében” – mondta a polgármester. Hasonló tapasztalatokról számolt be a város ipari parkját menedzselő Bertalanits István is. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a Nokia mobiltelefon-gyártó részlegét és más nagy neveket felvonultató létesítmény számos befektetője 2005-2006-ig adókedvezményeket élvez, vagyis egyelőre aligha áll érdekükben néhány kilométerrel odébb vándorolni. 
Kassa és Révkomárom látképe. Elég vonzónak bizonyulnak-e a szomszédban elérhető kedvezmények?
GYÉR ÉRDEKLŐDÉS. Komáromban tehát – ahol a határ közelsége miatt szinte tálcán kínálná magát a lehetőség – egyelőre nem tapasztalható tömeges érdeklődés az egykulcsos, 19 százalékos személyi jövedelemadót és társasági adót egyszerre bevezető Szlovákia iránt. Adótanácsadók azonban határozottan állítják: a vagyonosabb magyar magánszemélyek és a nagyobb cégek, vállalatcsoportok szakértői tanulmányozzák az adóoptimalizálás különböző lehetőségeit. E körből egyelőre Csányi Sándor, a Szlovákiában leányvállalattal is rendelkező OTP Bank elnök-vezérigazgatója “szólta el” magát nyílt színen, amikor arról beszélt, hogy a pénzintézet vezetői vizsgálják, milyen tevékenységeket lehetne olcsóbban ellátni kintről. A Figyelő érdeklődésére a banknál ugyan nem cáfolták az előkészületeket, de csak annyit mondtak, hogy “ez idő tájt további, illetve részletesebb információt nyújtani” nem áll módjukban.
MAGÁN-MEGTAKARÍTÓK. A honi adósávok ismeretében az egységesen 19 százalékos szlovákiai személyi jövedelemadó persze óriási kísértésnek bizonyulhat, főleg a vagyonosabb, magasabb adókulcs alá tartozó magyar magánszemélyeknek, akiknek a május elsejei uniós csatlakozás után elegendő lesz papíron igazolniuk egy szlovákiai állandó lakcímet, és arról gondoskodniuk, hogy egy kinti bejegyzésű cégen keresztül jussanak jövedelmükhöz. “Nekik elsősorban a 183 napos szabályt kell tiszteletben tartaniuk, ezt szigorúan ellenőrizheti az adóhatóság” – figyelmeztet Oszkó Péter, a Deloitte partnere. A kettős adóztatásról szóló egyezmények értelmében ugyanis nem elég a kinti munkáltató, a munkavállalónak azt is kell igazolnia, hogy 183 napnál többet tartózkodik abban az országban, ahol bevallja a munkajövedelmét. Az ilyen adóoptimalizálási kísérletekben harcedzett nyugati adóhatóságok ennek ellenőrzésére akár azt is képesek megnézni, hogy az adózó hol használta többet a mobiltelefonját vagy a bankkártyáját, és kíméletlenül lecsapnak azokra, akik csak a közterhek megfizetésének elkerülése végett lettek “papírkülföldiek”. Az APEH-nél Bessenyei Gábor nemzetközi főosztályvezető elmondta, hogy a magyar hatóságnak is megvannak a jogosultságai a színlelt ügyletek ki-szűrésére – az ellenőrzés módszereiről azonban nem árult el részleteket.
A “papírszlovák-jelölteknek” érdemes még arra is figyelniük, hogy a kinti munkavállalás miatt az ottani társadalombiztosítási járulékot kell befizetni, ami viszont már kedvezőtlenebb némileg, mint a hazai (lásd a táblázatot), ráadásul a szlovák tb Magyarországon csak sürgősségi ellátást tesz lehetővé. Oszkó Péter azokat is óvatosságra inti, akik tőkejövedelemmel is rendelkeznek, az értékpapírokon, a tőzsdei ügyleteken vagy a befektetési alapokban fialtatott pénz nyeresége után ugyanis itthon nem kell adózni. Legfeljebb azoknak érdemes még fontolóra venni az áttelepülést, akik a saját, magyarországi cégükből nagy összegű osztalékot vesznek ki, nálunk ugyanis ez a jövedelem sávosan növekvő kulcsokkal adózik, a mérték adott esetben 35 százalékot is elérheti, míg északi szomszédunknál ezen adónál is 19 százalékos a kulcs. 
CÉGES KÍSÉRTÉS. “A Deloitte céges megrendelői közül is többen érdeklődtek, de egyelőre a vállalatoknál legfeljebb a lehetőségek tanulmányozásáig jutottak” – árulja el Oszkó Péter, aki szerint a társaság nagyságától a bevételeinek, költségeinek struktúrájáig sok mindentől függ, hogy megéri-e a részleges vagy teljes áttelepülés. Utóbbi az OTP Bankhoz hasonló vállalatcsoportok számára járható út, amelyek belső átcsoportosításokkal, belső számlázással kihasználhatják a szomszédos ország kínálta lehetőségeket.
A kevés anyagráfordítással, döntően inkább munkaerőköltséggel gazdálkodó szolgáltató cégeknél például – amelyeket éppen emiatt az iparűzési adó itthon negatívan érint – első látásra könnyedén megoldható lenne, és meg is érné az átjelentkezés. Az ilyen vállalkozásoknak azt kell mérlegelniük, hogy milyen megtakarítás érhető el a számukra kifejezetten kedvezőtlen hazai iparűzési adó kiiktatásával, az alacsonyabb bérköltséggel, és az így elért előny kompenzálja-e a változtatással járó kockázatokat. Érdemes megfontolniuk például, hogy a kinti munkaerő alkalmazása a bérrel és a közterhekkel együtt már alig előnyösebb az itthoni költségszintnél.
