Utcai ünneplőkről, fellobogózott autókban kipirult örömmel felvonuló, jókedvű fiatalokról szóltak a televíziós beszámolók, amikor 2003 derekán lezajlottak a balti államokban az uniós csatlakozásról szóló népszavazások. Nem így Magyarországon. A szavazásra jogosultak többsége nem is élt a lehetőséggel, de a csatlakozásra voksolók sem örültek látványosan sikerüknek. És az unióval kapcsolatos kétkedés azóta inkább erősödik. 
FEKETE KÁROLY ügyvezető, Consulting Group Buda Kft.
Vajon mindez az “uniós felkészítésnek” nevezett népszórakoztató erőlködés látványos kudarcainak tudható be, vagy a magyarok szokott szkepszise okozza? A válasz feltehetőleg az, hogy mindkettő, de ez egyébként nagyjából mindegy is.
Sokkal fontosabb lenne megítélésem szerint, hogy a magyar vállalkozók és általában a magyar lakosság a csatlakozást valódi sikerként élje meg. Mert az unió részben olyan lesz majd, amilyennek mi felfogjuk. Táguló üzleti lehetőségeket, nagyobb esélyeket, lehetőségeket teremt a piac szereplőinek – de szorongva, rosszkedvűen és főleg felkészületlenül ezeket az előnyöket nem lehet kihasználni.
MEGINDULNAK A KICSIK IS? Az üzleti élet számára az unió a piac feltételeiben hoz majd lényeges változást. Külföldi kis- és középvállalatok sora dönthet úgy, hogy az egységes piac egységes feltételei okán már érdemes Magyarországra kiterjeszteni tevékenységüket – és az egységes piaca lépés lehetősége a magyar cégek előtt is fokozottan megnyílik majd. Az eddig óvatosabb német, olasz, francia középvállalatok májustól joggal gondolhatják, hogy az egységes piac egységes szabályai elégséges védelmet adnak számukra. Az eddig azért kockázatosnak – mert csak ügyvédek, adótanácsadók, könyvelők seregével megtámogatva bevehetőnek – vélt magyar piacra akkortól jóval bátrabban léphetnek be.
Erre a változásra a magyar cégtulajdonosoknak és cégvezetőnek lélekben jó lesz felkészülni. Miként arra is, hogy számos uniós jogszabály közvetlenül Brüsszelben, például versenyjogi eljárás keretében számon kérhető lesz a magyar vállalatokon is. Alaposan meg kellene hát ismerni e szabályokat.
A magyar üzleti szféra úgynevezett uniós felkészülése eddig sajnálatos módon arra a képletre egyszerűsödött le, hogy az unió az a szervezet, ahová pályázatokat lehet írni, és ahonnan pénzt lehet kapni. Százával alakultak és alakulnak ma is pályázatíró vállalkozások, amelyek közül sok a ráolvasás és varázslás módszereit tartja hatékony eszköznek uniós pályázatok elnyerésére. És ez még a jobbik – mert legalább az ötletes megvesztegetési technikák ajánlásától tartózkodó – változat.
A TÁMOGATÁS KEVÉS. Az unió persze ad pályázati pénzt is. Nagy tévedés azonban az EU piaci hatásait erre leegyszerűsíteni. Az amerikai Fortune magazin, a Figyelőhöz hasonlóan, készít vállalati toplistákat, európai listát is. A megkérdezett vezető vállalatok menedzserei cégük sikerének zálogaként még sosem nyilatkozták azt, hogy “azért vagyunk vezető európai vállalat, mert megnyertünk egy (két, több) uniós pályázatot”.
Uniós pályázati pénzek elnyerése az egyébként a piaci alkalmazkodásra lassan, vagy egyáltalán nem képes cégeket aligha mentheti meg. Túl kellene hát tekinteni a pályázatokon, mert a piaci kihívások egyébként kemények lesznek. A magyar piac a második-harmadik legnagyobb (a lengyel után, a csehországival fej-fej mellett) a csatlakozó tíz ország közül, joggal fogja felkelteni a már bent lévő cégek érdeklődését. Ők már jól ismerik az uniós piacon szükséges ismereteket, kifinomult technikákat, velük kell majd versenyezni a bővülő magyar piac megszerzéséért. Mert Európa gazdasága alig 1,0-1,5 százalékkal nő, belső piaca sem bővül sokkal gyorsabban. A 3 százalék körüli magyar növekedés joggal kelti fel az eladni szándékozó kisebb európai cégek érdeklődését.
Aki erre a kihívásra tudja a maga válaszát, az bizakodva és vidáman lengetheti egy kézben az uniós és a magyar zászlót május elseje éjszakáján. Remélem, sokan megteszik majd.
