felállítására tett indítvánnyal, valamint a kormányfő korábbi közjogi javaslataival a szocialisták most már nem sok kétséget hagynak a felől, hogy eltökélt szándékuk az 1989-ben fogant politikai rendszer átszabása. Valójában persze nincs új a Nap alatt: az MSZP az elmúlt 14 évben mindvégig vonakodva vett részt a versenyelvű demokratikus döntéshozatalban. Hagyományai, valamint az észak-európai államok szociáldemokrata kormányainak nyolcvanas évekbeli sikertörténete alapján a Köztársaság téren valójában mindig is a korporatív, érdekbeszámító, konszenzuskereső modell volt a népszerűbb. Olyan rendszer, amely kimondva, kimondatlanul a pártok és a piac fölé helyezi a delegált érdekképviseleti szervezeteket.
Medgyessy ezekben a hetekben megpróbál a szükségből erényt kovácsolni. Az őt kormányfővé emelő párt belső harcaiból kitörve, saját alkotmányos forradalmát kívánja végigvinni. Tudja: ahhoz, hogy megőrizhesse pozícióját, “nagyot” kell mondania, arcélt kell adnia elképzeléseinek. Nem érdeklik őt a “sumákoló” képviselők, ő nem a párttal, hanem a néppel “köt szövetséget”. A miniszterelnök azt teszi a baloldalon, amit elődje a jobboldalon. Orbán Viktor polgári körei is a népből vétetnek, a pártok, a parlament megkerülésével. Az életszínvonal emelése és a munkaalapú gazdaság ígéretével egyfelől, az “antipolitika” erőltetésével másfelől, a kádári populizmus két oldalról szorítja az 1989-ben elfogadott közjogi építményt.
A kis pártok – az SZDSZ és az MDF – számára a jelenlegi helyzet kihívás és esély is egyben. Ők az 1989-es parlamentarizmus képviselői, a kétpártrendszer tagadói és – eltérő mértékben – a piacelvű gazdaság szószólói. Az elmúlt hetek (nyelvi) fordulatokat sem nélkülöző koalíciós perpatvarában a rendszerváltás piacpárti-parlamentáris öröksége csapott össze a korporatív baloldallal.
Medgyessy akkor tudja tartósan megszabni a politikai viták irányát, ha közjogi javaslatait gazdaságiak követik. Hiú ábránd ugyanis azt gondolni, hogy az alkotmányos rendszer átszabása tartósan tömegeket mozgósíthat (vagy ha mégis így lenne, akkor nagy a baj). Márpedig az ország fejlődését alapvetően meghatározó, piacról élő, profittermelő gazdasági szereplőket csak az állam feladatainak és funkcióinak gyökeres átalakítása állíthatja tartósan a szocialisták mellé. Ez azonban nehezen lesz összeegyeztethető a felduzzasztott államot feltételező korporatív elképzelésekkel.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
